„Lépésben az idővel a teológiaoktatásban” – interjú don Enrico dal Covolo
szalézivel, a Pápai Lateráni Egyetem új rektorával (1. rész)
Június 30-án a Szentatya don Enrico dal Covolo szalézi szerzetest nevezte ki Rino
Fisichella érsek utódául a Pápai Lateráni Egyetem (a mindenkori pápa egyeteme) rektori
feladatára. A szalézi teológus neve már jól ismert, ugyanis több éven át a Pápai Szalézi
Egyetem rektor-helyettese, valamint görög ókeresztény irodalom tanára volt, 2003 óta
a Szalézi Család szenttéavatási ügyeinek posztulátora, több pápai intézmény tagja
és konzultora, továbbá 2010. február 21-e és 27-e között ő tartotta a Szentatya és
a Római Kúria főpásztorai számára a hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatot. Don Enrico
dal Covolo szaléziként is, továbbá sok évnyi tanítói munkájának köszönhetően nagy
tapasztalattal rendelkezik az oktatás és nevelés terén. Most arra kapott feladatot,
hogy 2010 szeptemberétől irányítsa a „pápa egyeteme”, vagyis a Lateráni Egyetem életét. Az
intézmény egyike azoknak a római egyházi egyetemeknek, amely diákjai között a világ
szinte bármely részéről üdvözölhet valakit. Ez a kulturális és etnikai gazdagság az
egyház egyetemes mivoltát, sokszínűségét is nagyon jól tükrözi. Az új rektor az Osservatore
Romano vatikáni napilap kérdésére, amely arra irányult, hogy ez a sokszínűség mit
is jelent egy egyetem életében, elmondta: ha a számadatokat nézzük, akkor láthatjuk,
hogy az elmúlt évben beiratkozott kb. 4100 diákból 338 érkezett Afrikából, 172 pedig
Ázsiából, 3050-en az Európai Unió országaiból, míg 231-en az EU határain túlról jöttek,
51 észak-amerikai és 295 dél-amerikai, továbbá 8 óceániai diákja volt az egyetemnek.
Mintegy fele a hallgatóknak pap, szerzetes vagy szeminarista, a többiek világiak.
A Lateráni Egyetem alapító okirata szerint kiváltságos módon a mindenkori pápa
egyetemének titulusát gyakorolja, ami egy sajátságos, egyedi kapcsolatban nyilvánul
meg a Szentszékkel: annak egy intézménye. Ebből következik, hogy nevelési-oktatási
elképzeléseiben, tervezetében, céljaiban a többi pápai egyetemhez hasonlóan kiemelkedő
és fontos küldetést tart szem előtt: a hallgatók emberi, keresztény és egyházi nevelése
– különös tekintettel a papokra, szerzetesekre és szeminaristákra – a tanárok és a
személyzet felelősségének és feladatának egyik legfontosabb része. Így tehát az egyetem
azon túl, hogy az akadémiai oktatásban magas szintre törekszik, elengedhetetlennek
tartja a keresztény hitről való tanúságtételt. Ez ma mindennél sürgősebb feladat,
ugyanis az egyházi tanítók és a mai társadalom egyaránt az oktatás kérdését az egyik
legsúlyosabb problémának tekintik. Sajnos számos helyen azt érzékelhetjük, hogy
a keresztény kultúra súlyos válságát éli, mely egyaránt vonatkozik a papok képzésére.
Vajon szükséges-e a leendő papok „akadémiai” felkészítésének megreformálása? XVI.
Benedek pápa fáradhatatlanul igyekszik felhívni a figyelmet és serkenteni a kedvet
a teológia és a kultúra megújítására. Úgy gondolom, hogy mindenkinek jót tenne, ha
figyelmesebben olvasná és mélyebben elgondolkodna a Szentatya tanításain, így pl.
a 2006-ban Regensburgban mondott beszédén, a La Sapienza római egyetemre tervezett,
el nem mondott szavain, a Fides et Ratio 10 éves évfordulójára írt gondolatain. Természetesen
három enciklikája legalább ennyire fontos, vagy a szisztematikusan felépített szerdai
katekéziseinek témái, továbbá a Názáreti Jézus c. háromkötetes írása. Olyan tanításokról
van itt szó, amelyek a teológia számára is óriási nagy kincset jelentenek amennyiben
valóban hiteles tudomány kíván lenni, vagyis képes-e valóban választ adni a jelenkor
kihívásaira a Bibliából kiindulva, az Egyház hagyományai és tanítóhivatala által.
Több alkalommal volt lehetőségem bemutatni néhány alapvető problémát a kulturális
és teológiai megújulással kapcsolatban, melyet Benedek pápa szorgalmaz. Ilyen pl.
az értelem határainak kibővítése a hit és a szeretet felé; a hit valódiságának kérdése;
az értelem és a hit, a teológia, a filozófia és más tudományok, vagy a racionális
teológia és a szemlélődés, az egzegézis és a lectio divina közötti eltávolodás kérdése.