„Emlékezz Mária, hogy itt váltál mindannyiunk anyjává és a kegyelmek közvetítőjévé:
őrködj védelmeddel földed fölött, oszlasd el felőle a sötét felhőket, hogy az örök
igazságosság fénye ragyogja be” – e szavakkal zárult Jeruzsálemben az „Elárulás barlangjának”
nevezett helyen vasárnap, Mária mennybevételének ünnepén az esti vesperás. Az imát
Pierbattista Pizaballa ferences atya, szentföldi kusztos vezette. A vasárnap folyamán
nagy számban gyűltek össze katolikus hívek a Kidron-völgynél található Mária sírja
Bazilikában, hogy imádkozzanak a Szűzanyához. A mai szabályok szerint a latin keresztényeknek
csak augusztus 15-én engedélyezett egy rövid liturgikus szertartás Mária sírjánál,
ugyanis jelenleg a bazilikában csak görög és örmény ortodoxok vannak jelen. A helyet
korábban ferences szerzetesek őrizték egy rövid ideig, amikor 1757-ben végleg el kellett
hagyniuk a bazilikát. Az Evangéliumok nem írnak arról, hogy Mária hogyan élte
meg utolsó napjait, sem arról, hogy hogyan hagyta el ezt a világot. A II. századból
megmaradt apokrif iratok (vagyis azok a zsidó és ókeresztény írások, amelyeket soha
nem tekintettek még átmenetileg sem kánoninak) egy része ismerteti „Mária elszenderülését”,
amelyben beszámolnak Mária földi életének utolsó napjairól és halálának körülményeiről.
Egyes szövegek szerint Mária halálos ágyánál jelen voltak az apostolok, amikor Jézus
megjelent, és anyja lelkét magához vette. Az apokrifek beszámolnak arról is, hogy
az apostolok az Olajfák hegyén lévő Getszemáni kertben helyezték el Mária testét egy
új sírban, melyet három nappal később, mikor Tamásnak meg akarták mutatni a halott
Istenanyát, üresen találtak. Az üres sír helyén ma az a Bazilika áll, mely egyaránt
emlékeztet Mária nyughelyére és Mennybevételére. A templomban egy mellékoltár felett
található freskó mutatja Mária mennybevételének pillanatát, amely a keresztény művészettörténet
egy állandó és kimeríthetetlen témája. Az Egyház hivatalos tanítása szerint Mária
meghalt. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak,
hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett.Mária sírját a kezdeti időkben,
az első századokban a zsidó-keresztények felügyelték, ők viselték gondját és tisztelték,
amely fölé később templomot építettek. Innen ered a máig tartó „Mária mennybevételében”
való hit.