A fiatal Caravaggio - megemlékezés az észak-itáliai festő halálának 400. évfordulója alkalmából - cikkismertetés: 2. rész

1610-ben, Porto Ercole-ban halt meg a festő Michelangelo Merisi, ismertebb nevén Caravaggio. Halálának 400. évfordulóján számos kiállítást rendeztek, talán a legjelentősebb a római Scuderie del Quirinale tárlata, mely a világ nagy galériáiból hozta az Örök Városba Caravaggio alkotásait. Folytatjuk Peter Conrad Kronenberg jezsuita atya értekezésének ismertetését. A cikk az olasz jezsuita folyóirat júliusi számában jelent meg.
Nem teljesen világos, hogy Michelangelo Merisi pontosan mikor ment Rómába. A rendelkezésre álló adatok és az egyes feltevések igen eltérnek egymástól: vajon a fiatal festő már 1589-ben vagy 1590-ben, vagy csak 1596-ban érkezhetett a városba? Caravaggio 1573-ban született Lombardia tartományban, Caravaggio helységben. 10 éves korában került Milánóba a bergamói Simone Peterzano festő műhelyébe.
A korabeli lombard és velencei festészet már alkalmazta a fény-árnyék hatásokat, melyet Peterzano is használt és tanítványának is tovább adott. Pontos elképzeléseink nincsenek arról, hogy Merisi milyen úton-módon tanulhatott művészettörténetet és milyen módon kapott bevezetést az ókori szobrászatba, a reneszánsz nagy olasz mestereinek híres műveibe. Caravaggio jól ismerte az antik szobrászművészetet: Róma felé utazva Firenzében találkozott vele pl. az ún. Vetturiát vagy a Lanzik Loggiaját látva. Később alaposabb tanulmányokat folytatott e téren a római nagy gyűjteményeknek köszönhetően. A „Zarándokok Madonnája” c. alkotásán, amely a római Szent Ágoston templomban található, olyan keresztbetett lábak láthatóak, mint a firenzei Vetturián.
A reneszánsz festőkről szerzett tudása is lehet római tartózkodásának gyümölcse: Caravaggio egyes alkotásain felfedezhetőek a Raffaellótól vagy Michelangelótól származó elemek, amelyeket egyes híres műalkotásokról vett át, mint pl. a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján a „mezítelenek” testtartása. Caravaggio Keresztelő Szent Jánosát (Pinacoteca Capitolina) Michelangelo egyik ilyen figurája ihlette, továbbá a „Szent Máté és az angyal” első verziója emlékeztet Raffaello Jupiterére.
Caravaggio jól ismerte a reneszánsz festészet ábrázolásmódját, mint pl. a „A fiatal római nő (gyümölcsöskosárral)” Sebastiano del Piombo-tól, amit egy fiatalkori alkotásán, a „Fiatal fiú gyümölcskosárral” c. képén ironikusan jelenített meg. Első képei méreteiket tekintve igen kicsik, a zsánerfestészet tipikus témáit ábrázolják. Ami a képek belső tartalmának hierarchiáját illeti: megállapítható, hogy az első helyen a történelmi eseményekről készített alkotásai állnak, amelyek között említhetjük pl. a vallásos témájú képeket az Ó- és Újszövetségből, vagy a szentek életéből illetve a profán történelemből vagy mitológiai elbeszélésekből vett témákat.
A zsánerfestészet első képei, mint pl. a „Fiatal fiú gyümölcskosárral”, vagy a „Gyümölcskosár” (Ambrosiana, Milano) a természet mélyreható ismeretéről tanúskodnak. A festő alaposan tanulmányozta a tárgyak felületeit, azok simaságát vagy érdességét, szárazságát vagy nedvességét, a fény játékát a gyümölcsökön és a leveleken. Minden részlet plasztikus és kitapintható. Ezek a képek elsősorban műgyűjtők és képkereskedők számára készültek, ezért tartalmukat szabadon választhatta meg a festő. Ez a „tartalombeli” szabadság megadta a lehetőséget Caravaggiónak arra, hogy tökéletesítse kézügyességét és kialakítsa festészetének jellegét. Egy új festői irányzat született meg tehát, amely természetét tekintve intellektuális, és gyakran ironikus. A művész költő, zenész és értelmiségi barátaival biztosan értekezett festészetéről. Az is kétségtelen, hogy az egyes művészetek közötti összehasonlítás és rivalizálás is meghozta a maga hatását Caravaggio festészetében is.
A kezdeti időben Caravaggio nagy anyagi bizonytalanságban élt. A helyzet csak akkor fordult jobbra, amikor sikerült bejutnia a Del Monte Palotába. Egy római képkereskedő mutatta be a festőt Francesco Del Monte bíborosnak, műgyűjtőnek, irodalom és zenekedvelőnek, aki egy kis csoport fiatal művésznek szállást és ellátást biztosító helyet hozott létre. Ide került Caravaggio is: élelem, szállás és fizetés biztosítva volt számára. Véget ért tehát az anyagi bizonytalanság időszaka.
Ekkor készült a „Pihenő az Egyiptomba menekülés közben” c. kép (Róma, Galleria Doria-Pamphilj), amelyen jól látható a fiatal művészek közötti rivalizálás és az egymásra való hatás. Egy bátor kompozícióról van szó, amely figyelmen kívül hagyja a trentói zsinat figurális művészetre vonatkozó szabályait, és a zsinat előtti előírásokat is, pl. a Carlo és Federico Borromeo bíborosok által leírtakat. Egyértelmű, a valósághoz, a modellekhez hű ábrázolást vártak. Caravaggio azonban a Szent Család megpihenésének jelenetébe egy angyalt helyez bele hegedűvel, akinek Szent József tartja a kottákat. Ez a szárnyas angyal, egy serdülő ifjú vonásaival, csaknem teljesen meztelen; hátulról egy lepel borítja, amely a könyök magasságából indul ki, és lendülettel csavarodik teste köré. Viszont az angyalalak megjelenítése elővételezi azt az egyre gyakoribbá váló kísérletet, hogy megszegje a trentói zsinat által előírt szabályokat. Ez a lepel, amelyet az angyal mozgásba hoz, és amely eltakarja intim testrészét, jelezheti Caravaggio művészi csoportjának vetélkedését: mint ahogy a zenész tehetségével formálgatja a dallamot, vagy a költő képes arra, hogy szójátékaival megváltoztassa mondanivalóját, így a festő is egy olyan jelenetet, mint a félelemmel teli menekülés Heródes katonái elől, nyugalmat, bátorságot sugárzó, gyönyörű égi zenész hírhozóval egészít ki.