„A mennybe felvett Mária továbbra is közbenjár az emberiségért” – a pápa beszéde az Úrangyala elimádkozásakor

A Castel Gandolfo-i pápai nyaraló udvarát Nagyboldogasszony ünnepén is a világ minden részéről érkezett zarándokok töltötték meg, hogy délben a Szentatyával együtt elimádkozzák az Úrangyala imát. A pápa hozzájuk intézett beszédében emlékeztetett rá, hogy Szűz Mária tisztelete a kezdetektől fogva elkíséri az egyház útját. A Mária ünnepek a IV. századra nyúlnak vissza: ezek részben Mária üdvtörténetben betöltött szerepét emelik ki, részben földi életének főbb pillanataira emlékeznek. A mai ünnep jelentőségét foglalja össze Tiszteletre méltó XII. Piusz pápa 60 évvel ezelőtt, 1950. november elsején közzétett „Munificentissimus Deus” k. apostoli konstitúciója, amely „Istentől kinyilatkoztatott dogma”-ként kihirdeti: „hogy a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe”. A történelem folyamán minden kor művészei Mária képekkel és szobrokkal díszítették a templomokat és kegyhelyeket. Költők, írók és zenészek rótták le himnuszokkal és liturgikus énekekkel tiszteletüket a Szűzanya előtt. Kelettől Nyugatig fohászkodnak a hívek a mennyei Anyához, aki karjában tartja Isten Fiát, és akinek oltalma alatt menedékre talál az egész emberiség.
XVI. Benedek végül VI. Pál szavaira emlékeztetett, aki „Marialis cultus” k. apostoli buzdításában megállapította, hogy a mennybe felvett Mária továbbra is folytatja közbenjáró küldetését. Imádkozzunk Máriához, az Apostolok Királynőjéhez, a vértanúk támaszához, a szentek világosságához – hangzott a pápa buzdítása Nagyboldogasszony ünnepén.