„A boldogságos Szűz Mária szemével nézni a valóságot” – P. Szentmártoni Mihály S. J. elmélkedése Nagyboldogasszony ünnepére

Szűz Mária mennybevételének, Nagyboldogasszony ünnepének első olvasmánya a Jelenések Könyvének kozmikus jelenete, amelyben Szent János leírja látomását a nagy égi jelről: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Az évszázados hagyomány ebben a képben a mennybe felvett Szűz Máriát látja. Szent János valószínűleg a megdicsőült Egyházat akarta az első keresztények szeme elé varázsolni, akik különféle zaklatásoknak és üldöztetéseknek voltak kitéve. Ma is szükségünk van a mennyekbe felvett Szűzanyára, aki az Egyház végső győzelmének a képe, hiszen gyakran mi is zaklatásoknak és üldöztetéseknek vagyunk kiszolgáltatva.
A második olvasmányban Szent Pál a megdicsőült Krisztust tárja korintusi hívei szeme elé, akiben mi is megdicsőülünk majd, amikor erre sor kerül. Ezt a pillanatot azonban nem tudjuk, ezért úgy kell élnünk, hogy amikor Krisztus átadja az uralmat az Atyának, mi is ott legyünk a boldogok között.
Az Evangéliumban Szent Lukács elmondja Mária látogatását Erzsébethez, majd megosztja velünk Mária hálaadó énekét, a Magnificatot. Mit üzen nekünk a Magnificat? Ma gyakran halljuk, hogy az embereknek törekedniük kell arra, hogy megvalósítsák magukat az élet minden területén. Eközben valószínűleg arra gondolunk, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy boldogok legyünk. Hasonló az üzenete a Magnificat-nak, Mária hálaénekének is, csakhogy Mária az üdvösség távlatába állítja az élet teljességét. Mária hálát ad Istennek a megváltás művéért. Mária mennybevételének dogmája valójában azt jelenti, hogy Mária már ott van, ahol a tökéletes megváltás megvalósult, ahol az élet teljessége valóság. Mária a tökéletesen megvalósított élet mintaképe.
Mária mennybevétele ünnepének van azonban egy másik, közvetlen üzenete is. A Magnificat elemzése arról tanúskodik, hogy Mária hitt a szeretet transzformáló erejében. Álljunk meg egy pillanatra kritikus szemmel a Magnificat tartalma előtt és figyeljük meg, miről is beszél ez a fiatal leány? Első tekintetre az a benyomásunk, hogy furcsa dolgok jutottak eszébe Máriának. Olyan dolgokat lát, amik teljesen ellentmondanak a valóságnak. Mária azt látja, hogy a gőgösök széjjelszóródtak, holott a világ még ma is tele van gőgösökkel, mint ahogy akkor is ott voltak Názáretben is meg Jeruzsálemben is. Mária azt látja, hogy helyet cseréltek a hatalmasok és az alázatosak: akik most megalázottak, majd az uralkodók trónján ülnek, holott ma is a hatalmasok uralják a világot, küldik esztelen háborúba a kisembereket, miközben az alázatosak kiszorulnak a társadalmi élet peremére. Mária azt látja, hogy az éhezők jóllaktak, miközben a gazdagok éheznek, holott a világ ma is tele van nemcsak éhezőkkel, hanem főleg gyermekekkel, akik éhen halnak, miközben a nagy nemzetközi vállalatok a tengerbe dobálják az élelmet, hogy így tartsák meg a magas árakat. Hogyan láthatott Mária ilyen képtelen dolgokat?
Mária azért volt képes látni a mi számunkra első tekintetre ellentétes valóságokat, mert nem szociális szinten közelítette meg az élet teljességét, hanem lelki szinten. Mária már a megváltás gyümölcseit szemléli, amely nem a társadalomban nyilvánul meg, hanem a szívekben. Ez már elővételezett visszhangja a Hegyi Beszédnek, amelyben Jézus boldoggá nyilvánítja a szegényeket, az éhezőket és az alázatosakat.
A Magnificat nagy, időtálló üzenete az, hogy az élet két szinten valósul meg. Van egy látható, társadalmi szint, amelyben létezik igazságtalanság, üldöztetés, kizsákmányolás, éhség és megaláztatás, és létezik egy lelki világ, amelyben csak egy Úr van: a jóságos és irgalmas Isten, aki megemlékezik irgalmáról, amint ezt Mária megfogalmazta. Létezik egy lelki világ, amelyben nincs éhség és megaláztatás, mert Jézusban visszanyertük emberi méltóságunkat, amit senki sem vehet el tőlünk. Merjük mi is a Boldogságos Szűz szemével nézni a világot és életünket, hogy meglássuk, milyen jó az Isten mihozzánk is. És szükségünk van a mennybe felvett Boldogságos Szűzre, a mi drága Boldogasszonyunkra, hogy fel tudjunk tekinteni rá, mint Szent János, amikor bajban vagyunk, hogy erőt öntsön belénk a tudat, hogy ahol most Mária van, ott leszünk mi is egy napon élvezve az élet teljességét.(Jel 11, 19a; 12, 1-6a. 10; 1 Kor 15, 20-26; Lk 1, 39-56)