Mondjunk igent Isten szeretetének logikájára - hangzott XVI. Benedek buzdítása vasárnap, az Úrangyala elimádkozásakor

Augusztus 8-án délben, a Szentatya Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján köszöntötte a nemzetközi zarándokcsoportokat. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédének középpontjában a személy és a dolgok egymástól eltérő értéke állt. A pápa reményre buzdította a híveket, illetve emlékeztetett azokra a szentekre, akiknek ezekben a napokban tartjuk liturgikus ünnepét.
A vasárnapi evangéliumi szakaszból kiindulva a Szentatya idézte Jézus tanítványaihoz intézett szavait. Lukács evangéliumában olvassuk: „Ne félj, te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” (Lk 12,32). Isten szemében minden személy értékes, haszontalan a földi dolgok miatti aggodalom. Ez nem azt jelenti, hogy ne kötelezzük el magunkat az evilági valóságban. Jézus biztonságot adó felhívása nyomán szívünk megnyílik a reménynek, amely megvilágítja konkrét életünket. Biztosak vagyunk abban, hogy az evangélium „nem csak valami tudható dolog közlése, hanem olyan közlés, amely tényeket hoz létre és megváltoztatja az életet. Az idő, a jövő sötét ajtaja föltárult. Akinek reménye van, az másként él: új életet kapott ajándékba” – utalt a pápa a keresztény reményről szóló enciklikája tanítására (Spe salvi, 2).
A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy Ábrahám bizalommal teli szívvel lép be a reménybe, amelyet Isten nyit meg előtte: kivándorolt, anélkül, hogy tudta volna, hová megy, de bízott az ígéret földjében és a nagyszámú leszármazottban.
Jézus a vasárnapi evangéliumi szakaszban három példabeszéden keresztül mutat rá, hogy miközben várjuk a boldog reménység beteljesedését, vagyis eljövetelét, még fokozottabban cselekedjük a jót: „Adjátok el, amitek van és osszátok szét alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja” (Lk 12,33). Jézus arra szólítja fel követőit, hogy önzés, birtok- és hatalomvágy nélkül, Isten logikája szerint használják a dolgokat. Ez pedig a szeretet, a másikra való odafigyelés logikája.
A Szentatya ezután felhívta a hívek figyelmét azokra a szentekre, akiknek ezen a héten tartjuk liturgikus emléknapját. Életüket Istenből kiindulva és Isten távlatában élték le. Augusztus 8-án az egyház a Prédikátorok Rendjének alapítójára, a XIII. században élt Szent Domonkosra emlékezik. A rend hivatása a hitigazságok hirdetése a társadalomban. Augusztus 11-e Assisi Szent Klára ünnepe. Ő ugyancsak a XIII. században élt, megalapította a klarisszák rendjét, folytatva Szent Ferenc művét. Augusztus 10-én a III. századi vértanúra, Szent Lőrinc diakónusra emlékezünk, akinek ereklyéit a római Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika őrzi. Továbbá ezen a héten ünnepeljük két XX. századi vértanú emlékét, akik hasonló sorsban osztoztak Auschwitzben. A keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta kármelita nővér, Edith Stein emléknapja augusztus 9-e, míg Szent Maximilián Kolbe, ferences papra, a Szeplőtelen Szűz Hadserege alapítójára augusztus 14-én emlékezünk. Mindketten a második világháború sötét időszakában éltek, de soha nem veszítették el szemük elöl a reményt, az élet és a szeretet Istenét – mondta XVI. Benedek az Úrangyala elimádkozásakor, majd Mária, a Szentek Királynője anyai támaszáért fohászkodott.
A pápa az Úrangyala elimádkozása után anyanyelvükön köszöntötte az egyes zarándokcsoportokat. A francia híveket arra kérte, hogy imádkozzanak a munkanélküliekért és a hajléktalanokért. Lengyelül a jelenlévőkön túl azokhoz is fordult, akik ezekben a napokban a Jasna Góra-i nemzeti kegyhelyet keresik fel. Külön lelki közelségéről biztosította a Krakkóból induló gyalogos zarándoklat résztvevőit, majd búcsúzóul olaszul kívánt mindenkinek további szép vasárnapot.