Róma és a jezsuita rend születése – P. Szabó Ferenc SJ sorozata
II. rész: III. Pál jóakarattal fogadja Ignácot és első társait

Az előző alkalommal bemutattuk a XVI. századi reneszánsz Rómát és pápaságot, nevezetesen Alessandro Farnese - III. Pált, aki szakítva elődei feslett életével, elkezdte az Egyház reformját a trentói zsinat előkészítésével. Ebbe a reformba kapcsolódnak be a „reformált papok”, Loyolai Ignác és első társai, akik – miután jeruzsálemi zarándoklatuk kútba esett – felajánlják szolgálatukat Krisztus helytartójának, III. Pál pápának.
Hogyan is történt ez? Loyolai Ignác Párizsban maga mellé gyűjtött egy kis csoport egyetemet végzett fiatalt. 1534. aug. 15-én heten a Párizs északi külvárosában levő Montmartre-domb egy kis kápolnájában elkötelezték magukat a lelkek segítésére, az evangéliumi szegénységre, és arra, hogy Jeruzsálembe zarándokolnak. Faber Péter, aki egyedül volt pap közöttük, mutatta be a szentmisét. Ignáchoz csatlakozott korábban Faber mellett Xavier, Laínez, Salmeron, Bobadilla, Rodriguez. Hamarosan Ignác Velencébe ment, hogy kikémlelje a szentföldi zarándoklat lehetőségét. Közben a Párizsban maradt társakhoz még hárman csatlakoztak: Jay, Broet és Codure. Nem részletezzük most a csoport útját Róma felé: papszentelések Velencében (1537. június), majd miután III. Pál pápánál tett első látogatásuk (1537. április) sikerrel járt, missziós tevékenység Észak-Olaszországban, végül valamennyien megérkeznek Rómába, hogy 1538 novemberében véglegesen felajánlják szolgálatukat Krisztus helytartójának.
Ignác, Laínez és Faber 1537. október közepén hagyta el Velencét. Róma előtt, a La Storta nevű kis helységben betértek egy kis kápolnába. Itt történt Ignác híres látomása, amelyet saját vallomásából és főleg Laínez elbeszéléséből ismerünk. Megjelent neki a keresztjét hordozó Krisztus, és hallotta az Atyaisten Fiához szóló hangját: „Akarom, hogy őt (Ignácot) elfogadd szolgádnak”. Erre Krisztus azt mondta: „Akarom, hogy nekünk szolgálj!” És az Atya hozzátette: „Rómában kegyes leszek irántatok.” Lényegében ez volt a La Storta-i látomás Ignác döntő élménye, jelentős mozzanat Jézus Társasága megszületésében. Laínez így kommentálta e szavakat: „Rómában kegyes leszek irántatok”, - „kegyes”? Ignác hozzáfűzte: „Talán Rómában keresztre feszítenek bennünket.” Talán a palesztinai terv meghiúsulására gondolt, minthogy a vértanúságra is készek lettek volna a Golgotán. Ignácéknak már volt fogalmuk a reneszánsz Rómáról és pápaságról, sejtették a veszélyeket, kockázatokat, amelyek a pápai udvar részéről is érhették őket. Talán a La Storta-i látomás Rómát tette meg számukra Jeruzsálemmé.
A tíz társ Rómában ismét együtt van, csoportban élnek. A pápa távolléte miatt várniuk kell. Végre III. Pál 1538. november közepén fogadja őket. P. Ravier írja: „1538 őszén egész biztosan túl voltak már azon a határidőn, amelyet a szentföldi zarándokútjukra nézve montmartre-i fogadalmuk megállapított. Ezért a fogadalmukban vállalt másik változat lelkiismeretben arra kötelezte őket, hogy ’Krisztus helytartójának’ teljesen és feltétel nélkül rendelkezésére bocsássák magukat, ’hogy ő oda küldje őket, ahova jónak látja, bármilyen feladat teljesítésére’. Ha a jeruzsálemi utazás megint lehetővé válna, akkor erről a csoport majd újra tanácskozik.” Nem tudunk részleteket a pápai fogadásról. Néhány történész ide helyezi III. Pál híres kijelentését: „Miért akartok ti annyira Jeruzsálembe menni? Itália jó és valóságos Jeruzsálem nektek, ha Isten Egyházában gyümölcsözően akartok dolgozni.” (Ennek a kis anekdotának forrása Bobadilla önéletrajza) Mindenestre úgy látszik, hogy III. Pál eredeti szándéka az volt, hogy Itáliában, sőt Rómában tartsa ezeket a ’reformált papokat’, akiket az Úr küldött neki. P. Ravier kommentárja: „Jézus Társasága eszmevilága és misztikája igen világosan körvonalazódott, még mielőtt Ignác csoportja szerzetesrenddé szerveződött volna. (…) 1538. novemberi ’felajánlásuk’ nagyon fontos dolog. Már ekkor megkapja teljes jelentőségét a pápához kötő engedelmesség: ez szolgálja Isten akaratának megismerését, ez a forrása apostoli eredményességüknek, ez lesz előmozdítója kiterjedt apostolságuknak”.
Miután III. Pál pápa a társak felajánlását 1538 novemberében jóindulattal elfogadta, Róma városát jelölte ki nekik apostolságuk első színhelyének. A társak 1539-es tanácskozásairól és a csoport renddé alakulásáról a következő alkalommal szólunk.