Hideg polgárháború Belgiumban - cikkismertetés

Az Avvenire c. olasz katolikus napilap szombati száma (júl. 24) ismertetőt közöl a belgiumi társadalmi- politikai válságról, az évtizedek óta tartó nyelvi viszály elmérgesedéséről. Ma már ezt a jelszót ismétlik a többségben levő flamandok: „Walen Buiten!” =”Vallonok kifelé!” – A legutóbbi népszámlálás szerint Belgium kb. 10 millió lakosának 58,2 %-a a flamand nyelvet beszéli (a holland változata), a franciául beszélő vallonok pedig csak 34,1 %-ot tesznek ki. Ezen kívül a lakosság
1 %-a német ajkú, a többi bevándorolt: olasz, portugál, spanyol, arab, magyar. A főváros, Brüsszel hivatalosan két nyelvű, még ha a valóságban az itt élők 70 % -a flamandul beszél is. Belgium déli részén, Vallóniában természetesen a többség francia nyelvű. Brüsszelben a lakosság kb. 10%-a él, illetve diplomaták és külföldi állampolgárok, akik az Európai Unió és NATO szervezeteinél dolgoznak.
Ismeretes, hogy Németalföld (Hollandia, Belgium, Franciaország északi része) a 16. századvégéig egységes kormányzás alatt állt. Ekkor az északi, túlnyomórészt protestáns tartományok fellázadtak a spanyol király ellen. A déli tartományokat 1794-ben a Francia Köztársaság hadserege foglalta el, majd Napóleon bukása után az Egyesült Holland Királyság része lett. Belgium csak a Bécsi kongresszus másnapján, 1830-ban lett független, az augusztusi győzedelmes forradalommal született meg. A semleges, katolikus Belgium I. Lipót 1831-es beiktatása után monarchia és parlamenti demokrácia lett. 1898-ig a hivatalos nyelv csak francia volt. Maga a király így nevezte magát: „Rex Belgarum”, „a Belgák Királya”. Jelenlegi királya II. Albert.
Itt a recenzens megjegyzése következik: az 1956-os magyar forradalom leverése után sok magyar fiatal egyetemistát fogadott be nagylelkűen Belgium, különösen is Leuven, ahol Muzslay István magyar jezsuita magyar kollégiumot létesített és ösztöndíjjal is segítette az egyetemen tanulni akaró fiatalokat. Később, 10 év után többen megkaptuk a belga állampolgárságot is. Már akkor egyre élesedett a nyelvi harc: a régi sérelmekre hivatkozva a flamandok egyre jobban szították az ellenségeskedést a vallonokkal. A nyelvi harc eredménye lett pl. az a sajnálatos tény, hogy a híres Leuveni Katolikus Egyetem kettészakadt (szétosztották a könyvtárat is), és a nyelvi határnál megépült Louvain-la-Neuve, Új Louvain néven az egyetem vallon részlege.)
Vallónia egyre szegényebb lett, a bányák kimerültek, ipara válságba került, közben Flandria mezőgazdasága fejlődött, a flamandok szaporodtak, egyre nagyobb területet „hódítottak” meg, míg az egykéző vallonok száma egyre csökkent. A nyelvi-politikai harc kiéleződött, amint ezt az elmúlt években láthattuk. Most a jún. 13-i politikai választásokra szaporodtak a flamand függetlenséget követelő pártok. A legradikálisabb francia-ellenes radikális flamand párt a Vlaams Belang= „Flamand Érdek” volt. De szerencsére a mérsékeltebb N-Va, „Új Flamand Szövetség” nyert a választásokon Bart De Wever vezetésével.
Végezetül megjegyezzük: egy 2008-as felmérés szerint a vallonok 46%-a vallja magát katolikusnak, 17% ateistának, 10 % pedig agnosztikusnak. A francia nyelvű közösség 12/-a muzulmán. A belga püspöki kar megbízásából a Leuveni Katolikus Egyetem is felmérést végzett: e szerint a belgák 7%-a vesz részt hetente legalább egy misén, a házasságkötések 27%-a történik oltár előtt. A keresztelők aránya az 1998-as 65%-ról 57 %-ra esett vissza. Egyébként a templomba járók aránya régióként nagyon változó. Egyes vidéki flamand körzetekben ez eléri a 90%-ot, a nagyvárosokban viszont helyenként alig észlelhető. A vallásos lakosok többsége katolikusnak vallja magát mind a vallonok, mind a flamandok körében.