2010-07-22 14:40:17

Jézussal imádkozni az Atyához - P. Szentmártoni Mihály elmékedése az évközi 17. vasárnapra


RealAudioMP3 Az évközi tizenhetedik vasárnap első olvasmányában Ábrahám közbenjáró imájáról olvasunk a Teremtés könyvében. Megható Ábrahám emberszeretete és Istenbe vetett bizalma, amint szinte alkudozik Istennel, hogy legyen könyörülettel honfitársai iránt. A mi imánknak is mások felé kell irányulnia. A második olvasmányban Szent Pál emlékezteti kolosszei híveit arra, hogy üdvösségük Isten műve, aki őket is, és velük együtt minket is, új életre hívott meg Jézus Krisztusban.
A vasárnapi Evangélium három témát fűz egyetlen csokorba, mindhárom az imával foglalkozik. Rózsaszálak ebben a csokorban a Miatyánk, az alkalmatlankodó barát képe és a kitartó ima. Fontoljuk meg, hogyan válnak rózsaszálakká ezek az evangéliumi képek.
Az első rózsaszál a Miatyánk. A Miatyánk a legkedvesebb imánk, minden ima ősmintája, mert maga Jézus tanította meg rá Apostolait. Ezért is nevezzük szívesen az „Úr imájának”. Fontoljuk meg azt a körülményt, hogy az egyetlen dolog, amit az Apostolok Jézustól kértek, az volt, hogy tanítsa meg őket imádkozni. (Hogy az első két helyre ülhessenek eljövendő országában csak két Apostolának volt vágyálma!). Az Apostolok nem kérték Jézustól, hogy tanítsa meg őket arra, hogyan kell csodákat tenni, ördögöket űzni, vagy betegeket gyógyítani. Még azt sem kérték Tőle, hogy oktassa ki őket a felől, hogy mit kell tanítaniuk az embereknek. Ezúttal sem új imaformákat kértek Jézustól, hiszen lévén hithű zsidók, tudtak sok imát fejből, hanem azt kérték Jézustól, hogy tanítsa meg őket úgy imádkozni, hogy ezáltal közelebb kerüljenek Istenhez és Isten közelebb kerüljön hozzájuk. Erre tanította meg őket Jézus, amikor nekik ajándékozta a Miatyánkot. Az ima Istenhez való odafordulás, minek következtében lemondunk arról, hogy a magunk erejéből valósítsuk meg életünk teljességét. Mindez bennfoglaltatik a Miatyánkban, amely azzal kezdődik, hogy elismerjük Isten irántunk való szeretetét és ezzel a saját akaratunktól átvezet Isten akaratára. A Miatyánk lényeges újdonsága ez az új Istenkép: Isten nem áldozatokat követelő, bosszúálló Isten, hanem jóságos Atya, aki gondoskodik gyermekeiről. A Miatyánk azért rózsaszál, mert Jézus iránti szeretetünk kifejezése: megható gondolat, hogy úgy imádkozunk, amint Jézus imádkozott.
A második rózsaszál „az alkalmatlankodó barát”, amint ezt valaki alcímként beiktatta az evangéliumi szöveg fölé. Szívesen kitörölnénk ezt az alcímet, mert nem tükrözi azt a nemes magatartást, ami ezt az embert arra késztette, hogy éjfélkor keresse fel barátját. Vendége érkezett, egyik kedves barátja, hosszú útról, fáradtan és éhesen, róla volt szó, érte aggódott és érte volt kész mindent megtenni. Kihez fordul ilyen esetben az ember, ha nem egyik legjobb barátjához? Az „alkalmatlankodó barát” tehát nagy bizalmat tanúsított barátja felé, ha még éjfélkor is fel merte zörgetni. Adjon Isten több ilyen barátságot a mi életünkben is! Tekintettel, hogy Isten a legjobb barátunk, Ő nem haragszik meg akkor sem, ha éjfélkor fordulunk Hozzá! Az „alkalmatlan barát” példája azért rózsaszál, mert Isten iránti bizalmunk kifejezése.
A harmadik rózsaszál a kitartó ima. A mai ember nem szívesen hallja ezt a szót, hogy „kitartás”. Mindent gyorsan akarunk elérni, ha lehetséges, azonnal. Valószínűleg a fogyasztói mentalitás következménye ez a sietség: ha van pénzünk, akkor elég elmenni a legközelebbi üzletbe és megvenni a kívánt árut. A gyerekeket sem neveljük arra, hogy megerőltessék magukat, hiszen az Interneten könnyedén megtalálnak minden adatot, amire szükségük van az iskolában. Ez a mentalitás mintha rányomta volna bélyegét Istenhez való viszonyunkra is. Szeretnénk mindent megkapni Tőle, amit megkívánunk, kiimádkozni Tőle az egészséget, a jólétet, a békét, egy probléma gyors megoldását. Jézus ebben az Evangéliumban kissé módosította ilyennemű elvárásainkat.
Mi is tulajdonképpen a kitartás? Könnyebb elmondani, mit nem lehet kitartásnak nevezni. A kitartás nem azonos az önfejűséggel, amelynek logikája a következő: „Én ezt elhatároztam, így akarom, és így kell lennie!” Ha ezt a logikát az imára alkalmazzuk, akkor téves úton haladunk Isten felé. Amikor nagyon akarunk valamit, akkor leginkább nem látjuk az alternatívákat. Istennek sokkal több alternatívája van, mint amennyit mi el tudunk képzelni, ezért mindig előnyösebb, ha meghagyjuk neki a döntési szabadságot!
A kitartás nem azonos az alkudozással sem. Amikor nagyon akarunk valamit, akkor addig „emeljük az árat”, amíg az a másik vagy megunja erőszakoskodásunkat és teljesíti kérésünket, vagy pedig nem tud ellenállni a felkínált árnak, amint ez az árverezésnél történik. Néha esetleg úgy gondoljuk, hogy Isten azért nem hallgatta meg imánkat, vagy nem teljesítette kérésünket, mert nem kínáltunk fel neki elég magas árat, ezért böjtöt csatolunk imánkhoz, vagy más lemondással próbáljuk szinte megvesztegetni Istent. Nem sok értelme van neki, mert Isten úgyis mindent ingyen ad nekünk, nem kell Őt megvesztegetni!
Mi akkor tulajdonképpen a kitartás? Kitartás az imában tulajdonképpen nem más, mint teljes ráhagyatkozás Isten szent akaratára. Ennek legszebb példája maga Jézus, akiről azt olvassuk, hogy a Getszemáni kertben leborulva imádkozott, aztán még kitartóbban imádkozott. Miért imádkozott? Ténylegesen azt kérte Atyjától, hogy múljék el Tőle a szenvedés kelyhe, de minden egyes sóhaja után hozzátette a bizalom és a maradéktalan önátadás szavait is: „Legyen meg a Te akaratod. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!”
A kitartó ima azért rózsaszál, mert Isten akarata maradéktalan elfogadásának kifejezése. Ennek csak egy feltétele van: hogy hisszük, hogy Isten jobban szeret bennünket, mint ahogyan mi szeretjük magunkat. Így imádkozott Jézus az Atyához a Miatyánkban, Vele imádkozunk mi is Hozzá.














All the contents on this site are copyrighted ©.