A kultúra evangelizálása - P. Szabó Ferenc SJ jegyzete

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciója, tehát az Egyház és a modern világ kapcsolatával foglalkozó okmány II. részében néhány különlegesen égető kérdéssel foglalkozik, a család után a 2. részben a kultúra helyes fejlesztésével. Ezen belül a hit és a kultúra viszonyával, Krisztus evangéliuma és a kultúra sokrétű kapcsolatával stb. Kiemelném a 62. pont következő bekezdését: „Az irodalom és a művészetek a maguk módján szintén sokat jelentenek az egyház számára. Arra törekszenek ugyanis, hogy kifürkésszék, milyen az ember, mik a problémái és mit tapasztal, amikor megismeri és tökéletesíteni akarja önmagát és a világot. (…) Egy műalkotás többet mondhat Istenről, mint sok elvont ismeret, világosabbá teheti az értelem számára az Evangélium tanítását, és azt úgy képes bemutatni, mint ami hozzátartozik az élethez.”
A zsinati atyák, majd a pápák világosan látták a kultúra evangelizálásának fontosságát – az ún. inkulturáció szükségességét nemcsak a missziókban, hanem a nyugati, elkereszténytelenedő társadalmakban is. Erről számos szentszéki dokumentum tanúskodik. Az a tény is, hogy II. János Pál új dikasztériumot hozott létre, a Kultúra Pápai tanácsát. Az Európával foglalkozó püspöki szinódus után 2003-ban kiadott apostoli buzdításban, II. János Pál külön fejezetet szentel a társadalmi élet, és ezen belül a kultúra evangelizálásának, az inkulturációnak. Ebben a következő témákat érinti: katolikus iskolák, párbeszéd a kultúra képviselőivel, művészekkel, a fiatalok hitre nevelése, mass media. Ez utóbbira különös figyelmet kell fordítani: megfelelő képzést biztosítani a kommunikációs eszközök területén dolgozó keresztényeknek, hogy megtanulják az új nyelvezetet. Nagyon hasznos lesz a tapasztalatcsere az egyes helyi egyházak között. Új kommunikációs eszközöket kell létesíteni még plébániai szinten is. A katolikusok vegyenek részt a kommunikációban részt vevők számára szánt etikai kódex kidolgozásában, figyelembe véve a Szentszék által megjelölt kritériumokat. A püspöki szinódus ezeket felsorolta: „Az emberi személy méltóságának tisztelete, jog a privacy-hoz, az igazság, az igazságosság és az emberi, kulturális és lelki értékek szolgálata, az különböző kultúrák megbecsülése, megőrzése a mass mediában, a kisebbségekhez tartozó csoportok és gyengék védelme, a közjó keresése túl az egyéni érdekeken és a kizárólag gazdasági szempontokon.”
1999-ben a Kultúra Pápai Tanácsa az akkori elnök, Paul Poupard bíboros irányításával közzétett egy dokumentumot, egy segédeszközt a kultúra területén végzett lelkipásztorkodáshoz. Ez a dokumentum összegezi a kultúra evangelizálására vonatkozó pápai és más szentszéki megnyilatkozásokat. E füzetben hasznos gyakorlati tanácsokat olvashatnak a kultúra evangelizálásának felelősei: iskolák, teológiai képzési központok, katolikus kulturális központok, kommunikációs eszközök és vallási tájékoztatás. Álljunk meg a 33. pontnál.
Felhívja a lelkipásztori felelősök figyelmét arra, hogy a mass media és az informatika technikájának befolyására a kultúra is egyre inkább globális, világméretűvé lesz. A kulturális cserék eredménye egy bizonyos uniformizálódás, és pl. terjed a materializmus, az individualizmus, az erkölcstelenség,- az erőszak és a pornográfia kereskedői a televízión, filmeken, videó kazettákon és az interneten keresztül lerombolják a nevelők erőfeszítéseit. Ezek a negatív hatások. De a tömegkommunikáció új lehetőségeket jelent az evangelizálásnak, az antik és a modern vallásos kultúra terjesztésének. A katolikus tv-leadók, de főleg a katolikus rádiók nem elhanyagolható szerepet játszanak a kultúra evangelizálásában és az inkulturációban, hangsúlyozza a vatikáni dokumentum. Ezek az adások elérik a személyeket mindennapi környezetükben, és így jelentősen hozzájárulnak életmódjuk alakításához. „Ott, ahol lehetséges katolikus rádióadásokat létesíteni, ezek az egyházmegyékben hozzájárulnak az evangelizáláshoz nagy költségek nélkül. A keresztények ezen kívül részesítsék előnyben a közszolgálati (állami) és kereskedelmi médiában való részvételt, minthogy ezek az egész társadalmat célozzák meg, és lehetővé teszik az Egyháznak, hogy olyan rétegeket, személyeket is elérjenek, amelyek, akik egyébként kívül maradnának lelkipásztori hatósugarán. – A Kultúra Pápai Tanácsának dokumentuma szól még sajtóról, a vallásos napilapokról és folyóiratokról, amelyeknek szerepe van nemcsak a helyi egyházban, hanem az egész társadalomban, mert sokszor századok óta a hit elevenségének és a keresztény kultúra hatóerejének a tanúi. Fontos, hogy az újságírók, szerzők széles kultúrával és keresztény meggyőződéssel rendelkezzenek, hogy szakemberek legyenek a médiában. Tehát sürgető az ilyen szakemberek képzése, főleg fiataloké. Már a szemináriumokban és szerzetesházakban el kell kezdeni e képzést, továbbá filmklubokat és televíziós műhelyeket kell létesíteni a helyi egyházakban. A sajtó emberei számára ki kell dolgozni a média etikai kódexét, konferenciákat kell szervezni etikai, világnézeti, lelkiségi és kulturális témákról.