"Nagy lelkesedéssel végeztem munkámat" - mondta a nyugalomba vonult Kasper bíboros

Folytatjuk az Osservatore Romano c. vatikáni napilap július 12-i és 13-i kettős számának cikkismertetését, amelyben Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke mérleget készít 11 éves munkájáról.
Itt emlékeztetünk rá, hogy a közelmúltban ismertettük Walter Kasper életútját egy interjú tükrében: Walter Kasper – Daniel Deckers: A hit szívverése c. könyve alapján.
Kasper bíboros nyugalomba vonulása alkalmával tartott sajtókonferenciáján részletezte az egyes keresztény egyházakkal folytatott párbeszéd jelenlegi állását.
Ami a keleti ortodox egyházakat illeti, mint a kopt, a szír, az örmény vagy az etióp egyház, 11 évvel ezelőtt még nem létezett velük párbeszéd. Az első találkozások sok nehézségbe ütköztek, nem pusztán a teológiai, hanem a kulturális, a nyelvi és a személyes különbözőségek miatt is. 2003-tól kezdve azonban közeledésről beszélhetünk, amelyből valódi barátság született.
„Közösen kidolgoztunk egy dokumentumot, amely azt mutatja, hogy az 1500 éves különválás ellenére alapvetően egyformán értelmezzük az Oltáriszentség misztériumát, a papi szolgálat struktúráját és az egyház küldetését” – tette hozzá a 77 éves német bíboros.
Az ortodox egyházakkal is hasonló volt kezdetben a helyzet. A 2000-ben Baltimore-ban megtartott összejövetel kudarcot jelentett, a legrosszabb ökumenikus tapasztalatom volt. Ötévi türelmes tárgyalásra volt szükség ahhoz, hogy végre újrakezdhessük Belgrádban, majd Ravennában. A 2007-es ravennai dokumentum nagy fordulatot jelentett a katolikus-ortodox párbeszédben – mondta még Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke.
A mérlegkészítő sajtókonferencián utalt a reformáció egyházi közösségeivel folytatott párbeszédre is. Itt is haladás történt a személyes kapcsolatok, valamint a teológia terén. „Leküzdöttük a múlt számos félreértését és előítéletét. Keresztényként ismerjük el egymást és arra törekszünk, hogy ennek megfelelően viselkedjünk egymással szemben. Főleg a helyi szinteken nagyobb az együttműködés” – mondta Kasper bíboros.
2000-től kezdve azonban gyorsan változik a helyzet és már nem felel meg a zsinat utáni nagy lelkesedés hangulatának. „Tévedések, vagy inkább óvatlanságok az igazság megfogalmazásában, mindkét fél részéről történtek” – tette hozzá. A protestáns közösségek egyfajta töredezettséget tapasztalnak meg, mint ahogy ez nyilvánvaló az anglikán közösségben, de nem csak ott. Növekvő liberalizálódásnak lehetünk tanúi az etikai kérdésekben. Így annak ellenére, hogy közös akarattal nem áll szándékunkban a párbeszéd megszakítása, a nehézségek növekedtek és lelassították a kölcsönös közeledés ritmusát. A bíboros utalt arra a kiadványra, amelyet tavaly októberben tett közzé: „Learatni a gyümölcsöket” címmel. A kötet a lutheránusokkal, az anglikánokkal, a reformált egyházakkal és a metodistákkal folytatott párbeszéd jelenlegi állását foglalja össze. A katolikus egyház 15 kétoldalú nemzetközi párbeszédet folytat és részt vesz az egyházak ökumenikus tanácsa keretében a multilaterális párbeszédben is, főleg a Hit és Egyházszervezet Bizottság révén, amelynek a katolikus egyház teljes jogú tagja.
Az új kihívások közül még megemlítette a pentekosztális és neo karizmatikus mozgalmak, a szekták burjánzását Latin-Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Európában is. Az ökumenikus térkép ma sokszínű, de sajnos zavaros. Olyan összetett jelenséggel állunk szemben, amelyre nem válaszolhatunk a klasszikus módszerekkel. Ezek a csoportok egyrészt nem akarnak párbeszédet folytatni, másrészt nem is tudnak, mert nem rendelkeznek nemzetközi struktúrákkal.
Kasper bíboros személyes vallomást is tett: egyrészt 77 éves korban visszavonulni teljesen természetes, egyfajta „szabadulás”, másrészt olyan munkától válik meg, amelyet nagy lelkesedéssel végzett.