2010-07-13 17:13:22

Az ökumenizmus a jövő egyházának műhelye – az Osservatore Romano cikke


A vatikáni napilap július 12-i és 13-i kettős száma közli Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa nyugalmazott elnökének mérlegét, amelyet a dikasztérium élén végzett munkájáról készített. A bíboros, akinek életkorára való lemondását XVI. Benedek pápa július elsején fogadta el, a hír közzétételének előestéjén sajtókonferenciát tartott. Ezen beszámolt arról a szerepéről is, amelyet a zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottsága elnökeként töltött be. „Nagyon hálás vagyok II. János Pálnak és XVI. Benedeknek, akik ezzel a fontos tisztséggel bíztak meg és amelyet lojálisan és hűségesen igyekeztem ellátni. Számomra két elengedhetetlen alapelvről van szó” – mondta Kasper bíboros, felidézve, hogy 1999. június elsején lett a tanács titkára, majd 2001. március 3-án kapta meg elnöki kinevezését, miután II. János Pál előzőleg, a február 21-én tartott konzisztóriumon bíborossá kreálta.
Az ökumenizmus nem szabadon választható luxus kellék, hanem az egyház alkotóeleme – mutatott rá Kasper bíboros. Bár alapvetőek a párbeszéd különböző dokumentumai, mégis holt betűk maradnának, ha nem tükröződnének a tisztelet, a nagyrabecsülés, a bizalom és a barátság személyes kapcsolataiban.
Az ökumenizmus nem az íróasztalnál készül, hanem a párbeszéd az egyház életének integráns része – mondta a bíboros, majd hozzátette:
„Ezért sokat utaztam és útjaim során sokat tanultam. Megismerhettem az egyetemes egyházat és világszerte a különböző egyházakat. Nap, mint nap találkoztam püspökökkel, papokkal, tanárokkal, diákokkal, nagykövetekkel, újságírókkal, a beszédpartnereink, a különféle egyházak és közösségek képviselőivel. Mindebből az emberi és keresztény kapcsolatok szilárd hálózata jött létre, amely ellen tud állni kevésbé kedvező szeleknek is, és biztos alapot jelent a jövő lépései számára. A kapcsolatoknak és az együttműködésnek ez az új minősége jelenti az igazi újdonságot az ökumenizmusban” – fejtette ki Walter Kasper bíboros. Folytatva visszaemlékezését leszögezte, hogy az egyház egységét nem lehet sem előre megtervezni, sem legyártani.
Utalt az 1953-ban elhunyt lyoni Paul Couturier abbé szavaira, aki a spirituális ökumenizmust „láthatatlan kolostornak” nevezte. „Egy látható kolostorban a szerzetesek együtt élnek és imádkoznak. A láthatatlan ökumenikus kolostorban a világ minden táján szétszóratásban élő embereket az ima fűzi egységbe. Amikor ezek az emberek találkoznak egymással, azonnal érzik, hogy egymáshoz tartoznak, bár még szenvednek a teljes egység hiánya miatt”.
Ami a keleti ortodox egyházakat illeti, mint a kopt, a szír, az örmény vagy az etióp egyház, 11 évvel ezelőtt még nem létezett velük párbeszéd. Az első találkozások sok nehézségbe ütköztek, nem pusztán a teológiai, hanem a kulturális, a nyelvi és a személyes különbözőségek miatt is. 2003-tól kezdve azonban közeledésről beszélhetünk, amelyből valódi barátság született.
„Közösen kidolgoztunk egy dokumentumot, amely azt mutatja, hogy az 1500 éves különválás ellenére alapvetően egyformán értelmezzük az Oltáriszentség misztériumát, a papi szolgálat struktúráját és az egyház küldetését” – tette hozzá a 77 éves német bíboros.
Az ortodox egyházakkal is hasonló volt kezdetben a helyzet. A 2000-ben Baltimore-ban megtartott összejövetel kudarcot jelentett, a legrosszabb ökumenikus tapasztalat volt. Ötévi türelmes tárgyalásra volt szükség ahhoz, hogy végre újrakezdhessük Belgrádban, majd Ravennában. A 2007-es ravennai dokumentum nagy fordulatot jelentett a katolikus-ortodox párbeszédben – mondta még a sajtótájékoztatón Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke.









All the contents on this site are copyrighted ©.