A média szerepe az új evangelizálásban – beszélgetés P. Szabó Ferenc jezsuitával
Pár nappal ezelőtt P.
Szabó rövid jegyzetben kommentálta az új evangelizálás fellendítésére létesített új
Pápai Tanács feladatait. A modern kommunikációs eszközök, a média szerepét említve
kitért a magyarországi helyzetre is. Szabó atya, Rádiónk volt munkatársa (25 évig),
a „fordulat éve”, a kommunizmus bukása óta pedig otthon a Távlatok, jezsuiták világnézeti,
lelkiségi és kulturális folyóiratának főszerkesztője, jól ismeri a média problémáit.
Egyébként évekig a Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának és a magyar püspöki kar Médiabizottságának
tagja volt, évekig tanított a piliscsabai Katolikus Egyetem kommunikációs szakán,
és jelenleg is óraadó a váci katolikus Apor Vilmos Főiskolán. Most arra kérjük, ossza
meg hallgatóinkkal tapasztalatait, nézeteit. VM: Először is köszönetet mondok Atyának,
hogy ismételten eljött, hogy segítsen itt a magyar műsor készítésében a vakáció idején,
meg aztán Budapestről is gyakran küld jegyzetet, „magyar figyelőt”, háttér információt… SZF:
Kedves Márta, tudod, hogy szívesen teszem ezt, hiszen szívügyem a VR magyar műsorának
ügye, hiszen negyed századig itt dolgoztam, szolgáltam két pápát, innen segítettem
a magyar egyházat a zsinati megújulásban, rádiós adásokkal és könyvakciónkkal, amelyből
annakidején Te is kivetted részedet. Azóta sokat fejlődött a VR technikailag, de az
egyes szekciók feladata is megnőtt: kevesebb létszámmal többet kell teljesíteniük.
A magyar tagozatnak 14 perc helyett 20 perc műsort kell készíteni, éspedig teljesen
készen kell leadni a napi műsort: megírás, regisztrálás, összeállítás mind itt történik
a szekcióban. Minden elismerésem az itt dolgozó hölgyeknek. Mindig számíthattok segítségemre,
amíg erőmből telik. VM: Köszönöm szépen, jól esik hallani az elismerő szavakat
olyantól, aki belülről ismeri a médiamunkát. Most elsősorban a Távlatokról kérdeznélek,
amelynek sorsáról olvashattuk tájékoztatásodat a nyár, utolsó nyomtatott szám elején.
SZF: Természetesen nem lehet pár perc alatt teljes feltérképezést nyújtani. Az
ún. rendszerváltás után szabadabban működhetett a vallásos sajtó is, vallási és egyházi
műsoroknak is helyet biztosítottak az állami rádióban és televízióban, egyre több
keresztény, katolikus lap indult. Bár állami támogatásra nem igen lehetett számítani.
Most nem részletezem az újjáéledést. Az 1950-ben szétszórt szerzetesrendek is újra
működhettek 1990 után, így a jezsuiták is. A megváltozott helyzet, új lehetőségek
láttán, a magyar rendtartomány is új munkaterületeket vállalt: lelkigyakorlatok, a
miskolci új gimnázium, médiaapostolság… Többen, „félöregek” hazatértünk Nyugatról.
P. Sajgó Szabolcs Kanadából hazatelepítette a Szív-újságot, átalakítottuk az Ausztriában
kiadott Szolgálat c. lelkiségi folyóiratot, és megszületett a Távlatok világnézeti,
lelkiségi és kulturális folyóirat, amelynek szerkesztést P. Nagy Ferenc társszerkesztővel
és kiváló munkatársakkal így P. Nemeshegyi Péter főmunkatárssal végeztem. Megőrizve
a lelkiségi-lelkipásztori rovatot, amely elsősorban a papságnak szólt, a hangsúlyt
a világnézet és a kultúra témáira helyeztük. A II. vatikáni zsinat szellemében folytatni
akartuk a párbeszédet az értelmiség széles rétegeivel, hívőkkel, keresőkkel, jóakaratú
nem hívőkkel. A közel két évtizedes működés visszhangjai tanúsítják, hogy a Távlatok
sikeresen alakította ki sajátos profilját a többi, többé-kevésbé hasonló katolikus
folyóirat között. Minderről az érdeklődők bővebben olvashatnak a nyári, utolsó nyomtatott
számba írt bevezető tanulmányomban. VM: Tehát ezzel a számmal megszűnik a negyedéves
Távlatok, pontosabban annak nyomtatott változata? SZF: Igen. Vázoltam az okokat
is, amelyeket itt nem részletezek. Nemcsak az anyagi nehézségek miatt. A rendi vezetés
végül úgy döntött, hogy évek óta vitatott tervünk: ti. hogy a provinciának egy havi
folyóirata legyen, éspedig A Szív magazin alakul át folyóirattá. De Távlatok továbbra
is folytatódik az interneten. Máris él honlapunk. (/a>
). Ha valaki rákattint, láthatja, hogy máris új írások olvashatók ott az „Olvasóteremben”
és „Könyvszemlében”. Megtalálják az összes 87 szám Repertóriumát (Gyorgyovich Miklós
munkatársunk összeállítása), és jól előrehaladt az összes szám digitalizálása és feltétele
a honlapra (Gergó Ágnes és Gyorgyovich M. munkája). Innen az érdeklődők letölthetik
a folyóirat összes írását. Van postarovatunk is. (Új e-mail címünk: /a> ). A főszerkesztő e-mailje:szabo.ferenc@jezsuita.hu. VM: Az
igaz, hogy egyre inkább az internetet használjuk, a digitalizált kommunikációt a Szentszék
is sürgette. De azért sokan, főleg az idősebbek, szeretik olvasni a nyomtatott szöveget… SZF:
Ezzel egyetértek. Az átalakulóban levő A Szív havi lapunk ezt a szerepet töltené
be. Havonta frissebb tájékoztatókat hozhat, mint a negyedéves folyóirat. Az internetes
Távlatok nagyobb, szakszerűbb tanulmányokat és bővebb könyvismertetéseket tesz közzé.
Bizonyos témákról átveszünk, fordítunk cikkeket külföldi jezsuita folyóiratokból is,
amelyekkel eddig is „cserekapcsolatban” álltunk. VM: A Távlatok honlapjára feltett
olvasói levelek azt bizonyítják, hogy sok, minden rendű-rangú értelmiségi sajnálja
a nyomtatott változat megszűnését. SZF: De hát ez ember és pénz kérdése is. A szerkesztők
80. életévüket töltik, utódokat nem tudott volna adni kisded provinciánk, mint ahogy
jelenleg a VR magyar tagozatának sincs jezsuita munkatársa. Kevés az új hivatás. Bár
most – hála Istennek – van öt másodéves és három elsőéves újoncunk. A rendtartomány
az állandó építkezésekre, restaurálásokra mérhetetlen sok pénzt fordít. Nem tudna
két folyóiratot támogatni. Megjegyzem: az utolsó két-három évet nem számítva a Távlatok
a saját lábán állt. Egy németországi jótevő bőséges támogatásával indult, később egyre
több előfizetőt és más támogatásokat is szereztünk. De az utóbbi években a tartalék
elapadt, és mint minden folyóirat (a legtöbb nyugati jezsuita folyóirat is) mi is
anyagi nehézségekkel küszködtünk. Persze, a balliberális kormány kulturális alapja
inkább a „Magyar narancs”-ot, a „Holmi”-t vagy az „Élet és Irodalom” c. lapokat támogatta.
Talán az új kormánnyal megváltozik a helyzet. VM: Mit mondanál a katolikus média
jelenlegi helyzetéről? SZF: A tavasszal Lukács László piarista, a Vigília főszerkesztője
engem is meghívott a Pilinszky Kávézóba folyóiratuk 75. évfordulójának ünneplésére.
A „kerekasztalnál” ültek a következő katolikus folyóiratok főszerkesztői: Mérleg,
Pannonhalmi Szemle, Vigília, Távlatok, Új Egyházfórum. Felszólalásomban azt hangsúlyoztam,
hogy a katolikus sajtónak jobban jelen kellene lennie a magyar valóságban, hogy a
hívőknek és keresőknek eligazítást nyújtsanak világnézeti, társadalmi-politikai kérdésekben
is. Utaltam a Távlatok egyik sikeres rovatára, a „Magyar figyelőre”. Persze fontos
a nyitottság is a világegyház felé, hiszen az európai és világproblémák a globalizálódó
világban a hitbeli és egyházi kérdéseket is szorosan érintik. Mindenképpen a vatikáni
zsinat szellemében párbeszédet kell folytatnunk a pluralista világgal. De a párbeszéd,
akár keresztények között, akár más vallásokkal és a nem hívőkkel nem jelenti a nézőpontok
összemosását. Itt eszembe jut a XIX. századi domonkos szónok, Lacordaire mondása,
amely irányadó lehet: „Nem a magam igazáról akarom meggyőzni a másikat, hanem együtt
keresi vele a teljesebb igazságot, az Igazságot, hogy abban egyesüljünk.” A szekularizálódó,
ateista világban az új evangelizálás hitterjesztést és hitvédelmet is jelent. Nem
ugyan a régi, harcos apologetika szellemében, amely mindenre receptválaszokat adott,
és igyekezett legyőzni az ellenfelet, de nem is meghunyászkodva, hanem cáfolva a hamis
vádakat, helyreigazítva a torzításokat, tárgyilagosan érvelve. Egy példa: a kommunista
időkben az ÚJ Ember c. katolikus hetilapnak volt egy „Katolikus Szemmel” c. rovata.
Ebben szóvá tettek vallás- és egyházellenes támadásokat, sérelmeket. A konklúzió ez
volt: „Sérti a hívő katolikusok érzékenységét.” Elneveztem a rovatot: „Katolikus Érzékenység”-nek. VM:
Most az Új Ember is megújul. Talán a sok apró hír helyett, amelyeket más lapokban
is olvashatnak, több helyet adnak az alaposabb világnézeti és kulturális írásoknak. SZF:
Valóban, én is remélem, mert erre nagyon is szükség lenne. Egyébként – szerencsére
– a hazai katolikus média átveszi, megsokszorozza a VR magyar műsorait, híreit: a
Magyar Kurír és más lapok, a Katolikus Rádió is háromszor sugározza az itteni adásokat.
Nagyon fontos ez az új evangelizálásban, de több még több összmunka és összehangolás,
és anyagi támogatás kellene pl. a Katolikus Rádiónak. Remélhetőleg az új kormány illetékesei
fokozottabban támogatják a katolikus műveket, nevezetesen a katolikus iskolákat, ahelyett,
hogy megvonnák, mint a közelmúltban a letűnt kormány, a jogos támogatásokat. De magának
az egyházi vezetésnek, a papoknak és a híveknek is alapvető gondjának kellene lennie
a sajtóapostolságnak. Két évtizedes tapasztalatom, hogy a papság egy része közömbös
volt a katolikus sajtó terjesztésével szemben. Pedig az országos plébániahálózat erre
alkalmas keretet nyújtott. Nem a túlterhelt papoknak maguknak kellene ezzel foglalkozniuk,
hanem buzgó világi sajtóapostoloknak. Ezt több helyen meg is teszik. De e téren is,
mint más vonalon is, még erős a klerikalizmus. Annak idején, a két háború között a
jezsuita Bangha Béla példásan megszervezte a sajtóapostolságot. Ma is tanulhatnánk
tőle e téren is. Befejezésül hadd jegyezzem meg: a Távlatok őszi és karácsonyi
kettős száma helyett előfizetőink karácsonyra megkapják a Bangha Béla emlékezete című
kötetet, amelyet most szerkesztek Molnár Antal történésszel. P. Bangha részben kiadatlan
és most felfedezett naplójegyzetei és más dokumentáció alapján főleg a nagy apostol
lelki arcát, jezsuita lelkiségét mutatjuk be.