A Szentatya vasárnap Sulmonába, Szent V. Celesztin pápa szülőföldjére látogat

A Rómától 180 kilométerre fekvő Sulmona az Abruzzo régió egyik legfontosabb városa nemcsak arról híres, hogy itt született a nagy latin költő, Ovidius, hanem a történelem egyik legismertebb és titokzatosabb pápája, V. Celesztin is ezen a tájékon látta meg a napvilágot. A Szentatya a nagy pápa születésének 8. centenáriuma alkalmából keresi fel ezt a helyet, az abruzzói püspökök által meghirdetett jubileumi évben. Az egynapos látogatás programja rendkívül gazdag: útja során a pápa ünnepi szentmisét mutat be a város főterén, imádkozik V. Celesztin földi maradványai előtt, megáld egy idős és beteg papok számára létesített otthont és találkozik a környék fiataljaival.
A pápa vasárnap reggel helikopteren indul a Vatikánból és repülés közben a magasból megtekint két olyan helyet, a Szentlélek Apátságot és a Morrone hegyi remeteséget, amelyek fontos állomásai voltak V. Celesztin életének és ránk hagyományozott spirituális örökségének. Pietro da Morronét ugyanis a remeteségből választották meg Péter székébe, ám 5 hónapos uralkodás után lemondott és ez a pápaság történelmében talán egyedülálló gesztus évszázadokon keresztül foglalkoztatta az egyháztörténelem művelőit.
A források Celesztin pápa születési dátumát 1209 és 1215 közé helyezik, amint pontos szülőhelye is vitatott. Annyi azonban bizonyos, hogy élete nagyon sok szállal kötődik Sulmonához és környékéhez.
Életrajzi adatai szerint 1230-ban bencés monostorba kéri felvételét, később azonban Sulmona közelében saját kezével kivájt remeteségben húzza meg magát két éven keresztül. Rómában szentelik pappá és első szentmiséjét a Gianicolo dombon fekvő San Pietro in Montorio templomban mutatja be. 1240 körül a Morrone hegyen él magányosan, ám remeteségében fiatalok százai keresik fel, akik szeretnének csatlakozni hozzá. Ő azonban ekkor még nem erre vágyik és a Chieti közelében fekvő Maiella hegyre menekül, ahol hosszú éveken keresztül teljes magányban önsanyargató életet él. De nem tud elrejtőzni a szegény, beteg és kétségbeesett emberek sokaságától, akik mindenhová utána mennek, hogy tőle kapjanak vigasztaló szavakat. 1263-ban hivatalos kérelemmel fordul IV. Orbán pápához, hogy ismerje el remete rendként a körülötte kialakult közösséget. Erre csak hosszas viszontagságok után Franciaországban kerül sor. Lyonban X. Gergely pápa elismeri az általa létrehozott remeteséget és Szent Benedek reguláját jelöli meg alapszabályul.
Celesztin életében azonban ekkor olyan fordulat következik be, amelyre soha nem gondolt volna a nagy kegyelmi ajándékokkal megáldott, ám a magányos életet kedvelő remete. 1292-ben, IV. Miklós halála után a bíborosok képtelenek megegyezni a következő pápa személyében és végül a szegény morronei remetét szemelik ki erre a tisztségre. Ő lesz tehát az áldozati bárány a hatalmi harcoktól megszaggatott egyházban. 1294. augusztus 29-én Aquilában koronázzák pápává V. Celesztin névvel. Jellemző gesztus, hogy Pietro da Morrone szamárháton érkezik meg remeteségéből a szertartásra. 5 hónappal később lemond a pápaságról, mert felismeri, hogy idős, beteg és a nélkülözésekben megfáradt emberként képtelen megvédeni az egyházat azokban a szorongató időkben. Előbb gondosan tanulmányozza, hogy az egyházi szabályok megengedik-e a pápa lemondását, és amikor meggyőződik arról, hogy ez lehetséges a bíborosok gyülekezete előtt leteszi pápai jelvényeit, magára ölti kopott öltözetét és visszatér a remeteségbe. 1296. május 19-én hunyt el szentség hírében. Földi maradványait az aquilai Collemaggio bazilikában helyezték örök nyugalomra. 1313-ban kelt bullájával V. Kelemen pápa szentté nyilvánította.
Az abruzzói püspökök, amikor egy évvel ezelőtt meghirdették az V. Celesztin évet arra kértek minden hívő embert, hogy a jubileumi időszak során fedezzék fel ismét az életszentségre szóló egyetemes meghívást, hogy az imában és a csöndben keressék Isten jelenlétét, hogy ismerjék fel a Teremtő által nekünk ajándékozott természet értékét és válasszák az egyszerű és a másokra odafigyelő életstílust.
Az abruzzói püspökök a következő imával várják XVI. Benedek pápát:
„Ó Istenünk, Te, Aki bölcs terveid szerint Péterre, a kősziklára építetted egyházadat, légy támasza a mi pápánknak, XVI. Benedeknek, aki azért jön ide közénk, hogy megerősítsen minket a hitben.”