2010-07-03 15:24:21

A kereszténység hozzájárulása a képviseleti kormányzáshoz – tanulmányi nap az Antonianum Pápai Egyetemen az Acton Institute szervezésében


A közösség,il választott képviselők általi kormányzása ma már szinte egyetemesen elterjedt, mint elfogadott norma, bár sok helyen még mindig komoly kihívást jelent megvalósítása. A római ferences egyetemen megrendezett tanulmányi nap kiindulási pontja a kormányzás e formája és az emberről, a társadalomról alkotott keresztény nézet közötti összhang volt. Azt vizsgálta és mutatta be, hogy a keresztény hozzájárulás különböző aspektusai hogyan vezettek a képviseleti kormányzás elterjedéséhez. Ugyanakkor áttekintette azokat a kérdéseket, amelyek felmerülnek e kormányzási forma kapcsán.
A különböző tudományterületekhez és intellektuális hagyományokhoz tartozó előadók között volt Peter Turkson bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke, David Jaeger ferences kánonjogász, P. Priamo Etzi, az Antonianum Pápai Egyetem kánonjogi fakultásának dékánja, John Wauch atya, a Pápai Szent Kereszt Egyetem Egyház-kommunikációs iskolájának tanára.
Az Acton amerikai kutatóintézet római irodájának vezetője, az indiai származású amerikai Kishore Jayabalan szerint a francia forradalom óta egyesek úgy tekintettek az egyházra, mint az emberi egyenlőség, szabadság és haladás nagy ellenségére és ennek az előítéletnek eltérő formái a mai napig tovább élnek. A liberális demokrácia kontextusában vizsgálta a konferencia ezt a feltételezést és rámutatott: az egyház tanítása és tanúságtétele hogyan támogatta és segítette elő a népek fejlődését világszerte.
A politikai közösség demokratikus kormányzására vonatkozó katolikus gondolkodás átalakulása abban nyilatkozott meg, hogy a kormányzás számos legitim formája között a képviseleti kormányzást is figyelembe vette. Ösztönösen felismerte, hogy az emberi méltóság, az Istentől az embereknek adományozott szabadság gyakorlati feltétele – hangsúlyozta P. David Jaeger.
Peter Turkson bíboros a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének adott interjújában kiemelte: a keresztény hozzájárulás alapelve a társadalom minden tagjának méltósága ennek felismerése és hivatásként való megélése. A demokrácia megjelenik a pápai dokumentumokban, az egyházi gyakorlatban pl. a pápa vagy az egyházmegyei képviselők, illetve a szerzetesrendek elöljáróinak választáskor. Arra a kérdésre, hogy az afrikai püspökök hogyan járulnak hozzá országaik demokratizálódás folyamatához a főpásztor rámutatott: a püspökök gyakorolják egyházmegyéikben a Tanítóhivatal által előírtakat, a püspöki konferenciák szintjén dokumentumok kibocsátásával, egyéni szinten pedig egyházmegyéikben. Ezáltal sikeresen részt vettek a kormányok megváltozásában. Ghánában, Turkson bíboros országában pl. az egyház által támogatott írás és olvasástudás elterjedése segítette a demokrácia megtapasztalását. A hagyományos társadalmakban is gyakorolták a demokrácia egyes formáit. A döntéshozatalnál nemcsak a törzsfőnök, hanem az idősek is szavazati joggal rendelkeztek.
Robert Sirico atya, az Acton Institute társalapítója elmondta, hogy azért aktuális a képviseleti kormányzás kialakulása kapcsán az egyház hozzájárulásáról beszélni, mert a politikai vezetők, politikusok és bürokraták hajlamosak egyre több hatalmat a saját kezükben összpontosítani. Sok ember azt gondolja, hogy az egyház ellenáll az emberi szabadságnak. Ezzel szemben valójában az egyház mély ismerettel rendelkezik a személy méltóságáról. Történelmileg az egyház előmozdította azokat az eszméket, amelyek képessé tették az intézményeket az állampolgárok méltóságának védelmezésére. A zsidó-keresztény kultúra személyről alkotott felfogásából kiindulva a megfelelően képzett vallásos lelkiismeret ellenőrző szerepét mellőzve a kormányok mindig csorbították az emberek jogait és méltóságát. A zsidó-keresztény gondolkodás nem mítoszok összessége, hanem az emberi szabadság alapja. A hiteles szabadság annak a valódi megértéséből fakad, hogy ki is az ember.
Arra a kérdésre, hogy az egyházi vezetők hogyan járulhatnak hozzá a képviseleti kormányzáshoz a mai társadalomban, Sirico atya három módot jelölt meg. Egyrészt kiemelhetik kik is az állampolgárok és melyek az emberek természetes jogai és méltósága. Másodsorban az egyházi vezetők őszinte kritikát kínálhatnak fel, amikor látják, hogy a politikai elöljárók túllépnek hatásköreiken. Utolsósorban pedig segíthetik olyan programok elmélyítését, megvalósítását és terjedését, amelyek támogatják a legsebezhetőbbeket és a szegényeket. Ez a kereszténység kétezeréves fennállásának nagyon értékes és elismerésre méltó hagyománya.








All the contents on this site are copyrighted ©.