A kereszténység hozzájárulása a képviseleti kormányzáshoz – tanulmányi nap az Antonianum
Pápai Egyetemen az Acton Institute szervezésében
A közösség,il választott képviselők általi kormányzása ma már szinte egyetemesen elterjedt,
mint elfogadott norma, bár sok helyen még mindig komoly kihívást jelent megvalósítása.
A római ferences egyetemen megrendezett tanulmányi nap kiindulási pontja a kormányzás
e formája és az emberről, a társadalomról alkotott keresztény nézet közötti összhang
volt. Azt vizsgálta és mutatta be, hogy a keresztény hozzájárulás különböző aspektusai
hogyan vezettek a képviseleti kormányzás elterjedéséhez. Ugyanakkor áttekintette azokat
a kérdéseket, amelyek felmerülnek e kormányzási forma kapcsán. A különböző tudományterületekhez
és intellektuális hagyományokhoz tartozó előadók között volt Peter Turkson bíboros,
a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke, David Jaeger ferences kánonjogász, P. Priamo
Etzi, az Antonianum Pápai Egyetem kánonjogi fakultásának dékánja, John Wauch atya,
a Pápai Szent Kereszt Egyetem Egyház-kommunikációs iskolájának tanára. Az Acton
amerikai kutatóintézet római irodájának vezetője, az indiai származású amerikai Kishore
Jayabalan szerint a francia forradalom óta egyesek úgy tekintettek az egyházra, mint
az emberi egyenlőség, szabadság és haladás nagy ellenségére és ennek az előítéletnek
eltérő formái a mai napig tovább élnek. A liberális demokrácia kontextusában vizsgálta
a konferencia ezt a feltételezést és rámutatott: az egyház tanítása és tanúságtétele
hogyan támogatta és segítette elő a népek fejlődését világszerte. A politikai
közösség demokratikus kormányzására vonatkozó katolikus gondolkodás átalakulása abban
nyilatkozott meg, hogy a kormányzás számos legitim formája között a képviseleti kormányzást
is figyelembe vette. Ösztönösen felismerte, hogy az emberi méltóság, az Istentől az
embereknek adományozott szabadság gyakorlati feltétele – hangsúlyozta P. David Jaeger.
Peter Turkson bíboros a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének adott interjújában
kiemelte: a keresztény hozzájárulás alapelve a társadalom minden tagjának méltósága
ennek felismerése és hivatásként való megélése. A demokrácia megjelenik a pápai dokumentumokban,
az egyházi gyakorlatban pl. a pápa vagy az egyházmegyei képviselők, illetve a szerzetesrendek
elöljáróinak választáskor. Arra a kérdésre, hogy az afrikai püspökök hogyan járulnak
hozzá országaik demokratizálódás folyamatához a főpásztor rámutatott: a püspökök gyakorolják
egyházmegyéikben a Tanítóhivatal által előírtakat, a püspöki konferenciák szintjén
dokumentumok kibocsátásával, egyéni szinten pedig egyházmegyéikben. Ezáltal sikeresen
részt vettek a kormányok megváltozásában. Ghánában, Turkson bíboros országában pl.
az egyház által támogatott írás és olvasástudás elterjedése segítette a demokrácia
megtapasztalását. A hagyományos társadalmakban is gyakorolták a demokrácia egyes formáit.
A döntéshozatalnál nemcsak a törzsfőnök, hanem az idősek is szavazati joggal rendelkeztek.
Robert Sirico atya, az Acton Institute társalapítója elmondta, hogy azért aktuális
a képviseleti kormányzás kialakulása kapcsán az egyház hozzájárulásáról beszélni,
mert a politikai vezetők, politikusok és bürokraták hajlamosak egyre több hatalmat
a saját kezükben összpontosítani. Sok ember azt gondolja, hogy az egyház ellenáll
az emberi szabadságnak. Ezzel szemben valójában az egyház mély ismerettel rendelkezik
a személy méltóságáról. Történelmileg az egyház előmozdította azokat az eszméket,
amelyek képessé tették az intézményeket az állampolgárok méltóságának védelmezésére.
A zsidó-keresztény kultúra személyről alkotott felfogásából kiindulva a megfelelően
képzett vallásos lelkiismeret ellenőrző szerepét mellőzve a kormányok mindig csorbították
az emberek jogait és méltóságát. A zsidó-keresztény gondolkodás nem mítoszok összessége,
hanem az emberi szabadság alapja. A hiteles szabadság annak a valódi megértéséből
fakad, hogy ki is az ember. Arra a kérdésre, hogy az egyházi vezetők hogyan járulhatnak
hozzá a képviseleti kormányzáshoz a mai társadalomban, Sirico atya három módot jelölt
meg. Egyrészt kiemelhetik kik is az állampolgárok és melyek az emberek természetes
jogai és méltósága. Másodsorban az egyházi vezetők őszinte kritikát kínálhatnak fel,
amikor látják, hogy a politikai elöljárók túllépnek hatásköreiken. Utolsósorban pedig
segíthetik olyan programok elmélyítését, megvalósítását és terjedését, amelyek támogatják
a legsebezhetőbbeket és a szegényeket. Ez a kereszténység kétezeréves fennállásának
nagyon értékes és elismerésre méltó hagyománya.