Benedek pápa homíliája a Monte Mario-i domonkos nővérek napközi imaóráján

Csütörtökön délelőtt 11 órakor Benedek pápa együtt imádkozta a napközi imaóra zsolozsmáját a klauzúrás domonkos nővérek közösségével a Monte Mario-n fekvő Rózsafüzér Királynéja domonkos monostorban. Az imaóra során tartott homíliájában a pápa a szerzetesnővéreket az életüknek ritmust adó zsolozsmaimádságok jelentőségére emlékeztette. Ez a közös imádság az Eucharisztia ünneplésében éri el a csúcspontját, ami által a nővérek megannyi megszentelő kegyelmet szereznek az egyház javára. Rámutatott a pápa, hogy a közösség - melyet az imádkozó szerzetesnővérek alkotnak - az a hely, ahol az Úrral együtt lehet lakni, maga a mennyei Jeruzsálem. Erre az imádságra kaptak meghívást a monasztikus nővérek. Már születésük előtt kiválasztotta őket az Úr az Isten-dicséretre, a keresztségben eltemetkeztek Jézus halálába és föltámadásába és fogadalomtételükkel önmagukat kizárólagos módon, egészen átadták Krisztusnak. Szent Domonkos kezéből vették a klauzúrás életformát és mint egy közösség élő és éltető tagjai az Úr misztikus teste szívében, az egyházban szolgálnak a munka és az imádság által. Az imádságban mutatják be sok-sok ember lelki és testi szükségletét a Magasságbelinek. Együtt szenvednek azokkal, akik cél nélkül bolyonganak az életben, és a szerzetesnővérek hőn óhajtják, hogy ezek minél előbb találkozzanak az Úrral. A szent vágyakozás, amit az Isten Országa önt bele minden egyes ember szívébe, magával az imádsággal azonosul – utalt a pápa Szent Ágoston tanítására.
Végül arra buzdította őket Benedek pápa, hogy életük bármely pillanatát meg nem szűnően továbbra is vezesse az Isten szeretete utáni vágy. Hippó püspökével ismerjék fel, hogy az Úr maga helyezte el szívükbe ezt a vágyat és szeretetet, mely kitágítja az ember szívét, egészen odáig, hogy képes legyen befogadni magát az Istent, majd a rendalapító Szent Domonkos és Sziénai Szent Katalin közbenjárását kérve megáldotta őket.