XVI. Benedek a papi év lezárásának utolsó gesztusaként a Szűzanya oltalmába ajánlotta
a papságot
„Szeplőtelen Anya, a kegyelemnek ezen a helyén, a te Fiad Jézus, legfőbb és örök Pap
által egybehívva, mi fiak a Fiúban, a te papjaid, a te anyai Szívednek szenteljük
magunkat. Tudatában vagyunk, hogy Jézus nélkül semmi jót nem tudunk tenni, és hogy
csak őáltala, ővele és őbenne leszünk az üdvösség eszközei a világ számára.
Szentlélek
Jegyese, nyerd el a Krisztusban való átalakulás felbecsülhetetlen adományát. A Szentlélek
ugyanazon hatalma által, mely szárnyaival beárnyékolva Téged az Üdvözítő Anyjává tett,
segíts bennünket, hogy Krisztus, a te Fiad, megszülessen bennünk. Így újuljon meg
az Egyház megannyi pap által, átváltoztatva a kegyelem által, mely újjáteremt mindent.
Irgalmasság Anyja, a te Fiad hívott meg minket, hogy olyan legyünk, mint ő, a világ
világossága és a föld sója. Segíts bennünket hathatós közbenjárásoddal, hogy meg ne
fogyatkozzon fölséges hivatásunk, és ne engedjünk önzéseinknek, a világ hízelkedésének
és a Gonosz csábításának. Védelmezz bennünket a tisztaságoddal, őrizz bennünket az
alázatoddal, és takarj be minket anyai szereteteddel, mely megannyi neked szentelt
lélekben ragyog, akik számunkra valóságos lelki anyákká lettek.
Egyházunk
Anyja, mi papok pásztorok szeretnénk lenni, akik nem magukat legeltetik, hanem Istennek
adják magukat testvéreikért, hogy megtalálják ebben boldogságukat.
Nem csak
szavakkal, hanem életünkkel akarjuk alázattal ismételni napról napra a mi „íme, itt
vagyok” válaszunkat. Általad vezetve, az Isteni Irgalmasság apostolai szeretnénk lenni,
akik örömmel ünneplik minden nap az oltár legszentebb áldozatát és akik örömmel szolgálják
azokat, akik a Kiengesztelődés Szentségét kérik. Kegyelemnek Szószólója és közvetítője,
aki egészen elmerültél Krisztus egyetlen, egyetemes közvetítésében, kérj Istentől
számunkra teljesen megújított olyan szívet, mely szereti az Istent teljes erejével
és szolgálja az emberiséget, ahogyan azt te tetted. Ismételjed az Úrnak a „nincs több
boruk” hatékony szavad, azért, hogy az Atya és a Fiú reánk leheljék mintegy a Szentlélek
új kiáradását. Félelemmel és hálával eltelve a te állandó köztünk való jelenlétedért,
az összes pap nevében én is kiáltani akarom: „Hogyan lehet az, hogy az én Uram Anyja
jön hozzám (vö: Lk 1,43). Örökre Mianyánk, ne fáradj bele, hogy meglátogass, vigasztalj
és megtarts bennünket. Jöjj segítségünkre és szabadíts meg bennünket minden veszedelemtől,
mely ránk nehezedik. A ráhagyatkozás és megszentelődés e szavaival szeretnénk befogadni
téged a legmélyebb és leggyökeresebb módon, mindörökre és teljesen, a mi emberi és
papi létezésünkbe. Jelenléted virágoztassa ki magányaink pusztáját és ragyogtassa
a napot sötétségeink fölé, térítse vissza a derűs időt vihar után, hogy minden ember
meglássa az Úr üdvösségét, aminek Jézus a neve és az arca, és aminek visszfénye a
veled összeforrt szívünkben tükröződik. Úgy legyen, ámen!
(A felajánló imát
P. Vértesaljai László fordította magyarra.)