Vasárnap negyedmillió hívő jelenlétében boldoggá avatták Varsóban Jerzy Popieluszko atyát

Június 6-án, Úrnapján Varsóban boldoggá avatták Jerzy Popiełuszko lengyel vértanú papot. A főváros központjában, a legendás Pilsudski téren Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa mutatta be a szentmisét negyedmillió hívő jelenlétében. A szertartáson jelen volt és egy rózsafüzér előimádkozásával is részt vett a boldoggá avatott Popiełuszko atya százéves édesanyja. Közel kétezer pap koncelebrált a szentmisén, melyet az éppen most lezáruló „papság éve” utolsó vasárnapján tartottak, mintegy megkoronázásaként a Krisztus papjainak szolgálatára reflektáló egész éves eseménysorozatnak.

Az Amato érsek által felolvasott boldoggá-avatási dekrétum kijelenti, hogy Popiełuszko atya „állhatatosan és fáradhatatlanul tett tanúságot Krisztusról”. Az új boldog emléknapja október 19-e, Popiełuszko atya mártírhalálának napja.

A nemzeti kegyhelynek számító Pilsudski tér sok zarándok számára felidézte II. János Pál pápa első itteni szentmiséjét 1979-ben. Most az utód, XVI. Benedek pápa szavait Ciprusról az éteren át hangszórókon keresztül hallhatták a hívek: „Szívből jövő üdvözlettel fordulok a lengyel egyházhoz, mely ma örömmel ünnepli Jerzy Popiełuszko atya boldoggá avatását. Az ő buzgó lelkipásztori szolgálata és vértanúsága különleges jele a jó - gonoszság felett aratott - diadalmas győzelmének. Példája és közbenjárása növelje a papok lelkipásztori buzgóságát és tüzesítse a hívek szeretetét”.

Amato érsek homíliájában mély átérzéssel és személyes hangon emlékezett a „lengyel nép nagy fiára”, akinek a múzeumában tett látogatása könnyekig meghatotta. „Ennek a szelíd papnak a rettenetesen elváltozott alakja hasonlít a Keresztre feszített Jézus megkorbácsolt és megalázott alakjához. Mi váltotta ki ezt a vérengzést? – tette fel a kérdést Amato érsek. Jerzy atya talán bűnöző, gyilkos, netán terrorista volt? Egyáltalán nem! Jerzy Popiełuszko egyszerűen csak egy becsületes pap volt, aki Krisztus és az Egyház szolgálatának a méltóságát védelmezte és mindazok szabadságát, kik hozzá hasonlóan elnyomatást és megaláztatást szenvedtek.

De vallás, evangélium, emberi személyi méltóság, szabadság nem voltak összhangban a marxista ideológiával. Ezért is tört ki ellene, a nagy hazudozónak, Isten ellenségének, az emberiség elnyomójának gyilkos dühe. Ezekben az években Európa nagy részén a sötétség elhomályosította az emberek elméjét és ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát a gyűlölettől és a haláltól áthatott tanítás váltotta fel. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le” – emlékeztette a nagyszámú híveket a szentszéki bíboros.

„Jerzy Popiełuszko atya nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen és pusztán csak az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem tűrte el az igazság és az igazságosság ragyogását. Ennélfogva ezt a védtelen papot kikémlelte, üldözte, letartóztatta és végső gyalázatként a haldoklót vízbe dobta. Hóhérai nem tisztelték az életet, miként nem tisztelték a halált sem. Magára hagyták, miként elhagynak egy állati csontvázat. Tíz nappal később találtak rá” – idézte fel Amato érsek Jerzy atya vértanúságát. „A fiatal pap áldozata azonban nem vereség. Kivégzői nem tudták meggyilkolni az igazságot. Vértanúnk halála ugyanis a szívek evangéliumhoz való általános megtérésének kezdete lett. A mártírok vére ugyanis keresztények életének magja”.

Beszéde következő részében Amato érsek Jerzy Popiełuszko atya vértanúságát a hazájával kapcsolatban elemezte: „Csodálatos nap ez az egész nemzet számára” – mondta. Jerzy atyát megdicsőülten nyújtják most az anyaszentegyház karjai közé, ugyanazzal a gesztussal, amivel Elizeus próféta visszaadta az anyjának a feltámasztott fiát: ”Nézd! A te fiad él!” Amato érsek utalt Benedek pápa ciprusi üzenetére: „Lengyelország egyháza, nézd, a te fiad él!”. Nagy ajándék ez egy nagy nemzetnek, amely szentjeinek könyvében most egy csodálatos új fejezetet nyitott.

Mi adott erőt a vértanúnak ekkora mártíromsághoz? – tette fel a kérdést Amato érsek. Isten kegyelmének hatalma, mellyel Jézus kiválasztotta a fiatal Jerzyt és meghívta a papi szolgálatra. Igen, az Eucharisztiában jelenlévő Jézus volt az ő ereje. 1966-68-ban, Jerzy szeminaristaként végzett katonai szolgálata során sokat szenvedett attól, hogy nem járulhatott szentáldozáshoz. Amikor – egyik levele tanúsága szerint – kimenőt kapott, azonnal templomba ment és magához vehette az Oltáriszentséget. Ebből az eucharisztiából élt, hiszen az utolsó gesztusa halála előtt 1984. október 19-én éppen a szentmise bemutatása volt. Ez alkalommal is arra buzdította a munkás-híveket, hogy álljanak ellen a gyűlöletnek és a bosszúnak, éljenek békében és szeretetben. Utolsó szavai ezek voltak: Imádkozzunk, hogy szabaduljunk meg a félelemtől, de mindenekelőtt a bosszútól és az erőszaktól.

Hosszú beszéde záró részében Amato érsek az új boldog hitének példaértékéről szólt, felidézve egykori elöljárói és édesanyjának is a tanúságtételét. Marianna asszony, Jerzy édesanyja így emlékezett fiára: „Az én fiam, Jerzy atya, egész élete során mélységesen hitt. Katonai szolgálata alatt a rózsafűzért imádkozta, felettesi parancsa ellenére. Soha nem hallottam, hogy az Úr ellen panaszkodott volna. Arra törekedett mindig, hogy a hit lelkületével, a Jóisten iránti szeretetből tudja elfogadni a nehézségeket”.

A Popieluszko atyát boldoggá avató Amato érsek végül így fejezte be homíliáját: „A rendszerek, mint az évszakok jönnek és mennek, csak hordalék marad utánuk, de az Egyház és a fiai maradnak, hogy megáldják az emberiséget a határtalan szeretet ajándékával.”