A Szentatya vasárnapi homíliája és Úrangyala imádsága

Vasárnap délelőtt a nicosiai sportpalotában mutatta be XVI. Benedek pápa azt a szentmisét, melyen – apostoli látogatásának szorosan vett céljaként – átnyújtotta a helyi egyházak képviselőinek a közel-keleti szinódus munkadokumentumát. A nicosiai „Elefthería” Sportpalotában hatezren vettek részt a szentmisén, de az épületen kívül is még több ezren követték kivetítőkön az úrnapi pápai szertartás eseményeit.

Benedek pápa Krisztus szent Testének és Vérének ünnepéhez fűzte gondolatait. A „Krisztus-teste” nyugati elnevezésű liturgikus ünnep hármas jelenlétre utal - mondta. Először Jézus fizikai testére, földi élete során, aztán az eucharisztikus testére, a mennyei kenyérre, ami táplál bennünket és végül az egyházi testére. Mindazok, akik ebből a kenyérből részesednek, „egy test és egy lélek lesznek a Szentlélekkel eltelve”. A Szentlélek szerepe kettős a szentmisében: egyrészt megszenteli a kenyeret és a bort, hogy Krisztus teste és vére legyen, másfelől eltölti azokat, akik ebből az egy kenyérből részesednek, hogy egy testet alkossanak Krisztusban.

Szent Ágoston magyarázatával világította meg a pápa ezt a csodálatos folyamatot. Ágoston szerint, minthogy a kenyér sok búzaszemből áll, előzőleg megőrlik. Utalás ez a keresztelendők készületére, következésképpen velük együtt nekünk is ki kell lépnünk saját önző bezártságunkból, hogy eljussunk a „Miatyánk” és „a mi mindennapi kenyerünk” közösségi jellegű tágasságáig. Az ágostoni példa második fele a megőrölt búzaszemek összegyúrását és megsütését jelenti, mely a keresztvízbe merülésünkről és a Lélek ajándékaként örömre gyulladó szívünkről szól. Az egyes szemek egy kenyérré alakulása jelzi a Szentlélek egyesítő erejű munkáját az Egyházban. Akik részesülnek az eucharisztikus test e nagy szentségében, Krisztus egyházi testének tagjává válnak – mondta a pápa, utalva Szent Ágoston „erős szavaira”: „Légy az, amit látni akarsz, hogy befogadd azt, ami vagy!”.

Másképpen ez azt jelenti, hogy „legyünk Krisztussá” a bennünket körülvevő emberek számára. A pápa Avilai Szent Teréz szavaival buzdított: „mi vagyunk Jézus szeme, mellyel ő nézi a szükséget szenvedőket, mi vagyunk az ő keze, melyet áldásra emel, mi vagyunk a lába, hogy el tudjon indulni a jót megtenni és végül mi vagyunk az ajka, amellyel az örömhírt hirdeti”. A Szentatya felidézte az ősegyház „egy szív-egy lélek” közösségi életét, mellyel segítették egymást és megoldást találtak a hellének és zsidók közt támad vitás kérdésben is. Az egész világ látta szeretetüket, miként Tertullián egyházatya írja róluk később: „Nézd, hogy szeretik egymást ezek a keresztények!”. Így történt, hogy a feltámadt Krisztustól az apostolokra bízott küldetés elterjedt az egész Közel-Keleten.

Homíliája befejezésként Benedek pápa arra buzdította a ciprusi katolikusokat, hogy a nehézségeket legyőzve, a béke és kiengesztelődés ügyét szolgálva, legyenek egy szív és egy lélek, közösségben az Úrral.

A homília után egyenként adta át a Szentatya az „Instrumentum laboris” egy-egy példányát a szinódusért felelős Közel-kelet Különleges Tanácsa tagjainak. A munkadokumentum átadásakor a pápa rövid beszédében megemlékezett a csütörtökön meggyilkolt Padovese püspökről, a törökországi püspöki konferencia elnökéről. Utalt arra a szerepre, amit Padovese püspök a térség megbékéléséért folytatott és arra a munkára is, amivel hozzájárult a dokumentum létrejöttéhez. A szinódusi közgyűlés mottója a „közösségről és a tanúságtételről” beszél, ami emlékeztet bennünket az ősegyház „egy szív - egy lélek” közösségi jellegére. Az egyház életének középpontjában az Eucharisztia állt, ezért is választották a munkadokumentum átadásának időpontjaként éppen Úrnapját. Közel-Kelet minden keresztény számára sajátos értékű hely - állapította meg a pápa – hiszen az Isten itt ismertette meg magát az atyákkal, kezdve Ábrahámmal egészen Jézus Krisztus megváltói haláláig és feltámadásáig. Az evangélium aztán jóllehet elterjedt az egész világon, mégis a keresztények különleges tisztelettel tekintenek a próféták, pátriárkák, apostolok, vértanúk földjére. A püspökök szinódusának különleges gyűlése megpróbálja majd elmélyíteni a helyi egyházak tagjainak egymás közötti és a világegyházzal fennálló kapcsolatát, egyúttal lehetőséget kínál a világegyház számára, hogy lelki támogatást és szolidaritást nyújtson a Közel-keleti keresztényeknek. Jó alkalom ez annak kihangsúlyozására – mondta a pápa - hogy a bibliai országok keresztényeinek jelenléte és tanúságtétele ne csak a keresztények közösségét szolgálja, hanem mindazokét, akikkel együtt éltek. A pápa hangsúlyozta annak a sokrétű egyházi szolgálatnak a jelentőségét, mely az oktatás-nevelés, a betegápolás és egyéb szociális elkötelezettség révén hozzájárul a társadalom építéséhez. Sokszor nehéz körülmények között kell szolgálnotok a kiengesztelődés ügyét, mondta a pápa, majd annak a reményének adott hangot, hogy a térségben tiszteletben tartják a kultusz- és vallásszabadságot, és hogy semmiféle hátrányos megkülönbözetést ne szenvedjenek. Benedek pápa imádkozott azért, hogy a szinódus a nemzetközi közösség fordítson figyelmet a Közel-Kelet azon keresztényeinek állapotára, akik hitük miatt szenvednek, azért hogy igaz megoldásokat találjanak a konfliktusok orvoslására. A Szentatya, tekintettel a súlyos helyzetre, ismét személyes felhívással fordult a nemzetközi szervezetekhez és sürgős erőfeszítéseket kért a problémák megoldása érdekében. „Ilyen gondolatokkal nyújtom át nektek a szinódus munkadokumentumát” – fejezte be beszédét a pápa: „Isten áldja meg Közel-kelet minden népét!”

A szentmise végén mondott Úrangyala imádság során Benedek pápa rövid beszédében Mária „igenjének” szerepét hangsúlyozta: beleegyezésével a történelem reménye valósággá vált, az Izrael által régóta várt „Egyetlen” eljött a világba. Harminc évvel később Mária sírva állt a kereszt tövében és a sötét erők ellenére lelkében visszaemlékezett az angyal szavaira, mely Nagyszombat vigasztalanságában is reménnyel töltötte el őt. Mi, az ő gyermekei, ugyanolyan bizalommal teli reménységben élünk, vagyis hogy a Mária méhében testet öltött Szó soha nem hagy el bennünket. Ő, az Isten Fia és Mária Fia erősítse a közösséget, mely összekapcsol bennünket és ezáltal gyógyító és engesztelő szeretetének tanúi lehessünk.

Ciprus szigetéről fordult a pápa az Úrangyal imádság végén a lengyel katolikus egyházhoz, mely éppen ezen a vasárnap ünnepelte Jerzy Popieluszko atya boldoggá avatását. Az ő buzgó szolgálata és vértanúsága a gonoszság felett aratott győzelem különleges jele – mondta a pápa. Példája és közbenjárása növelje a papok buzgóságát és lobbantsa lángra a világi hívek szeretetét.

Itt jegyezzük meg, hogy Jerzy Popieluszko atya boldoggá avatásáról hétfő esti adásunkban részletesen beszámolunk.