XVI. Benedek szerdai katekézise Aquinói Szent Tamásról

XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartott szerdai általános kihallgatáson katekézisét Aquinói Szent Tamás személyének és életművének szentelte. Érthető módon nagy figyelmet fordított a „teológus pápa” a „teológia védőszentjének”. Idézte elődje, II. János Pál tanítását, aki a „Fides et Ratio” enciklikájában rámutatott, hogy Aquinói Szent Tamást mindig úgy ajánlotta az egyház, „mint a gondolat mesterét és a teológia művelésének igaz modelljét”. Benedek pápa utalt a katolikus egyház katekizmusára, amely Szent Ágoston után a legtöbbször éppen Aquinói Szent Tamást idézi, összesen 61 alkalommal. Szent Tamás a Doctor Angelicus, „Angyali doktor” nevet nyerte el az utókortól.
Tamás 1224-25-ben született a híres bencés monostor, Montecassino tőszomszédságában fekvő Aquino-ban. Nápolyban tanult a II. Frigyes császár által alapított tekintélyes egyetemen, ahol az egyébként érvényes normákkal ellentétben megszorítások nélkül taníthatták Arisztotelész filozófiáját. Itt nyerte el Tamás domonkosrendi hivatását, de a rendbe csak nagykorúságának elérése után léphetet, mert a család ellenállt szándékának. Párizsba küldték tanulni, ahol Nagy Szent Albert lett a mestere és barátja is. Benedek pápa hangsúlyozottan beszélt Aquinói Szent Tamás baráti kapcsolatairól. Albert mester hívására a kiváló tanítvány követte őt Kölnbe, ahol alaposan megismerte Arisztotelész összes művét és az ő arab kommentárjait.
Benedek pápa alaposan kifejtette Aquinói Szent Tamás korának filozófiai kérdéseit. Ebben az időszakban ugyanis a latin világ kultúrája nagymértékű ösztönzést nyert az Arisztotelész műveivel való találkozás révén, melyek korábban hosszú időn át ismeretlenek voltak. Az ismeret természetéről, a természettudományokról, a metafizikáról, a lélekről, az etikáról szóltak ezek az írások, és valójában a Krisztus előtti és Krisztus nélküli világ teljes vízióját adják a puszta ész segítségével. Érthető módon lebilincselte Tamás korának fiataljait ez a filozófia, melyet sokan azonnal, kritikus megfontolás nélkül fogadtak el, míg mások tartottak a pogány Arisztotelésztől és a keresztény hittel szemben ellenségnek tekintették.
Valójában két kultúra találkozott ekkor – magyarázta Benedek pápa a szerdai általános kihallgatáson tartott katekézisében – mégpedig a kereszténység előtti arisztotelészi kultúra, a maga gyökeres racionalitásával és a klasszikus keresztény kultúra. Bizonyos körök elutasították Arisztotelészt, főként az Avicenna és Averroes arab tudósok adta fordításban és kommentálásában. Ezek az Arisztotelész-kommentárok azt tanították ugyanis, hogy az emberek nem rendelkeznek személyes értelemmel, hanem csak egyetlen egyetemes értelem létezik, mint egy mindenkiben közös szellemi lényeg, ami így az embert személytelenné tette volna. Az arab kommentárok egy másik gondolata a világ öröktől fogva létezését tanította. Viták sora robbant ki, mely nem maradt meg az egyetemek és a katedrálisok falai között, hanem elterjedt az egyszerű emberek körében is.
Ebben az összefüggésben mutatott rá Benedek pápa Tamás alapvető jelentőségére, hiszen a nagy domonkos teológus az eredeti görög szövegek új latin Arisztotelész fordításait tanulmányozta, nem támaszkodott többé az arab kommentárokra és megkülönböztetett igaz, kétséges és elvetendő arisztotelészi elemeket. Benedek pápa kaetkézisének legfontosabb gondolata: Aquinói Szent Tamás végeredményben kimutatta, hogy a hit és az értelem között természetes harmónia létezik. És ez volt Szent Tamás nagy műve: egy olyan korban, amelyben a hitnek láthatólag meg kellett adnia magát a tudás előtt, kimutatta, hogy azok együtt haladnak. Így az az értelem, mely a hittel össze nem egyeztethető, valójában nem értelem, másfelől pedig az a hit, mely szemben áll a tiszta értelemmel, valójában nem hit. Következésképpen Tamás egy új szintézist teremtett, mely az eljövendő századokat alakította.
Aquinói Szent Tamást - kiváló képességei miatt – Párizsba hívták az ottani domonkosrendi egyetemre, ahol nekifogott egészen haláláig tartó irodalmi tevékenységének. Kora teológia professzoraként először is a Szentírást magyarázta, kommentárokat írt Arisztotelész könyveihez. Szisztematikusan fejtette ki gondolatait, ezek között a leghíresebb a Summa Theologiae, a Teológia összegzése. Tamás írásait pipernói Reginald, rendtársa és barátja foglalta egységbe, rendszerezte és Tamás halála után a hiányzókat be is fejezte. Benedek pápa példaként állítja elénk a szentek ilyen jellegzetes barátságát: ők a barátságot művelik, mert ez az emberi szív egyik legnemesebb megnyilvánulása, amiben valami isteni jelleg mutatkozik meg: „A szeretet az embernek Istennel alapvető jelleggel és a többi, hozzá tartozó lénnyel fennálló barátsága”.
Katekézise utolsó részében a pápa Aquinói Szent Tamást, mint eucharisztikus embert mutatta be. Párizsból Tamás Orvieto-ba érkezett IV. Jenő pápa kérésére, aki megkérte a Corpus Domini, vagyis az Úrnap ünnepe liturgikus szövegeinek kidolgozására. A bolsenai eucharisztikus csodának emléket állító Úrnap szenttamási himnuszai egyszerre tanúsítják a szerző mélységes hitét és ragyogó elméjét. Tanítványai sürgetésére Tamás egy időre visszakerült Párizsba, ahol ünnepelt tanárként oktatott, előadásaira még a küszöbön sem lehetett helyet találni. Ugyanakkor az arisztotelészi alapvetése miatt sokan támadták és ezért elöljárói hazarendelték Nápolyba Párizsból. Benedek pápa örömmel nyugtázta katekézisében, hogy Tamás Nápolyban sokat és eredményesen tanította az egyszerű népet, mely máig követendő példa a teológusok számára: a tiszta, egyszerű, világos beszéd.
Tamás életének utolsó pár éve rejtélyekkel volt teli. 1273-ban közölte Reginald barátjával, hogy abbahagy minden munkát, mert egyik szentmise közben – természetfeletti intésre – megértette, hogy amit eddig írt, az nem más, mint egy „marék szalma”. Ez Aquinói Szent Tamás alázata, mely eltöltötte őt halála előtt. Útban Lyon felé, az ökumenikus zsinatra, a Róma alatti Fossanova ciszterci kolostorában, a szent útravalóval megerősítve kilehelte lelkét. Életét az a történet foglalja össze legszebben - fejezte be a pápa hosszú katekézisét - mely szerint a nápolyi Szent Miklós templom sekrestyése a következő beszélgetést hallotta. A szokás szerint kereszt előtt térdeplő Tamás aggodalmasan kérdezte a Megfeszítettet írásainak igazáról. A válasz: „Jól beszéltél rólam, Tamás. Mi lesz a te jutalmad?” Tamás válasza: „Semmi mást Uram, mint Téged” – fejezte be katekézisét Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.