XVI. Benedek szavai a Máriának szentelt májusi hónap lezárásakor
Május 31-én, hétfőn este a Vatikánban fáklyás körmenettel és rózsafüzérrel zárult
a Máriának szentelt imahónap, melyet a Szentatya az ájtatosság végén mondott elmélkedésével
fejezett be ünnepélyesen. Beszédének fő témája a napi ünnepi liturgiára épült,
mely Máriának a rokonánál, Erzsébetnél tett látogatására emlékezik. Ez az esemény
mind az egyház, mind a keresztény ember földi zarándokútjának csodálatos példája és
valódi értelme. Az egyház ugyanis természetéből kifolyólag misszionárius tevékenységet
folytat, az Evangélium mindenhol és mindörökké tartó hirdetésére kapott meghívást;
feladata, hogy a hitről tegyen tanúságot minden férfi és nő, illetve kultúra számára. Lukács
evangéliumában olvashatjuk: „Azokban a napokban Mária útra kelt, a hegyek közé, Júda
egyik városába sietett” (Lk 1,39). Mária utazása pontosan megfelel egy misszionárius
útjának. Olyan küldetésről van szó, mely az otthontól távol, a nagyvilágba, ismeretlen
helyekre vezet, s az ember által bejárható területek legvégső határáig visz. Éppen
ezen a ponton található mindannyiunk emberi és keresztény létének, életének titka
– mondta elmélkedésében a Szentatya. Ez a misszió létezésünk, mint egyének, s mint
egyház rajtunk kívüli értelmet kap, mely a személyes biztonság határai felé irányít
minket annak érdekében, hogy el tudjunk jutni a másik emberhez, más tájakra és már
helyekre. Maga az Úr az, aki ezt kéri tőlünk: „De mikor a Szentlélek leszáll rátok
– erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam… a föld végső határáig”
(ApCsel 1,8) – idézte a Szentírás szavait a pápa. Az Úr ezen a vándorúton Máriát állítja
mellénk utastársul és segítő anyául. Mária az, aki biztosít minket arról, hogy fia,
Jézus ígéretéhez híven mindig velünk tart: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ
végéig” (Mt 28,20). Lukács evangélista Mária látogatásának történetéhez hozzáfűzi:
„Mária mintegy három hónapig maradt nála (Erzsébetnél), aztán visszatért otthonába”
(Lk 1, 56). Pontosan ezek a szavak adják tudtunkra Mária útjának sürgős célját. Megtudta
a hírt hozó angyaltól, hogy Erzsébetnek gyermeke születik majd, s már hat hónapja
hordozza méhében fiát (v.ö. Lk 1,36). Jól tudjuk, hogy Erzsébet már idős asszony volt
ekkor, s a fiatal Mária közelségére nagy szüksége volt. Ezért ment Erzsébethez fiatal
rokona, Mária és maradt vele három hónapon keresztül. Erzsébet ezek után vált sok
idős és beteg ember, s leginkább a segítségre és szeretetre szorulók szimbolikus alakjává.
Hányan vannak ma is ezek az emberek családjainkban, közösségeinkben, városainkban?
– tette fel a kérdést XVI. Benedek. Mária, aki az „Úr szolgáló leányá”-nak nevezte
magát (Lk 1,38), az emberek szolgálatába áll, vagyis az Urat szolgálja, akivel embertársaiban
találkozik. Mária szeretete azonban nem elégszik meg a konkrét segítségadással,
hanem egészen Jézusnak ajánlja magát. Szent Lukács is hangsúlyozza: „Alighogy Erzsébet
meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Ez jelenti
az Evangélium hirdetésére irányuló küldetésnek a szívét, legvégső célját: odaajándékozni
az embereknek az élő Evangéliumot, aki maga az Úr Jézus. Jézus üzenete és adománya
a szívet örömmel tölti el: „Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől
repesett a magzat méhemben” (Lk 1,44). Jézus az egyetlen és igaz kincs, melyet az
emberiségnek adhatunk – mondta elmélkedésében XVI. Benedek pápa. És pontosan Őrá vágyakoznak
nők és férfiak még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nem foglalkoznak vele, és elutasítják
Őt. Ő az, akire a társadalomnak, Európának és az egész világnak nagy szüksége van. Ránk,
papokra lett bízva e csodálatos felelősség, melyet örömmel és elszántsággal kell végeznünk
egy olyan társadalom létrejöttének érdekében, melyben az igazság, az igazságosság,
a szabadság és a szeretet uralkodik, vagyis mindaz, mely a békés és rendezett együttélés
megteremtéséhez elengedhetetlen. Mindig hallgassuk és halljuk meg Isten Szavát a tanításban,
a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban (v.ö. ApCsel 2,42). Beszédének végén
XVI. Benedek apostoli áldását adta a résztvevőkre.