Téglás-Hajós Éva - Pünkösdi szonett c. versét Ulbrich András tolmácsolja
Ott ülnek ők, magukra
hagyottan, a csüggedt-gyáván összebújók, az arcukra titkon kámzsát húzók, vacogó
félelembe fagyottan, legott rohanó szél vad erejétől zúgva hasad fel a menyei
kárpit, s lángnyelvek ragyogó tüze válik férfi-merészség védpajzsává. Hevétől olvad
a dermedt szó, hittel hirdetik — útjukat fehér galambok követik — száz nép nyelvén
a Mester tanát…
Kellenének most is láng-szemű fények, hogy Földünkön értse
milliárd lélek a tűz-áldotta Béke szavát!