„A zene és a párbeszéd” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete az Octava Dies műsorban

Az elmúlt napokban részesei lehettünk egy jelentős előrelépésnek az ortodox és a katolikus egyház kapcsolataiban. A koncert, melyet Kirill pátriárka ajánlott fel a Szentatyának a VI. Pál teremben, s melyet a pátriárka pápának írt üzenetének felolvasása előzött meg Hilarion metropolita által, jóval túllépett a tiszteletadás megszokott határain.

Világos, hogy a mai európai kulturális világ keretei között a katolikus és ortodox állásfoglalás megegyezik a legjelentősebb etikai problémákat illetően, mivel azok az embert a kereszténység szemszögéből közelítik meg. A Hilarion metropolita által közvetített üzenet szavai egyértelmű utalást tettek például az életre és a családra vonatkozó felfogásra.

A pápa koncertet követő beszéde is tartalmát tekintve jóval bővebb és komolyabb volt azoknál, mint amelyeket a zenei események alkalmával tart: részletesen szólt Európa keresztény gyökereiről, mely nemcsak a vallási életben nyilvánul meg, hanem a felbecsülhetetlen értékű kulturális és művészeti örökségben is azokban az országokban, ahol a keresztény hit támogatta és segítette „az emberi géniuszt és a kreativitást”. A szekularizáció jelenségével szemben – mely az Istentől és tervétől való eltávolodásra bátorít odáig süllyedve, hogy megtagadja saját emberi méltóságát is – eljött az idő egy „új humanizmus” megszületésére annak érdekében, hogy Európa újra mindkét tüdejével tudjon lélegezni. Ez köszönhető a Kelet és Nyugat, hagyomány és modernitás közötti párbeszédnek és együttműködésnek. A neves orosz dallamok felcsendülése a Vatikánban kifejező jele e két fél közötti mély egyetértésnek a döntő kérdéseket illetően is, melyre a katolikus és ortodox egyház alapszik. A jövőre nézve valóban egy bátorító jel volt ez az esemény.