XVI. Benedek fogadta a Pápai Missziós Művek általános közgyűlésének résztvevőit

A Pápai Missziós Művek legfelsőbb tanácsa ülésezik ezekben a napokban Rómában. A találkozó résztvevőihez pénteken a Szentatya beszédet intézett.
Elsőként köszöntötte a résztvevőket, különös tekintettel Ivan Dias bíborost, a Népek Evengelizációja Kongregáció prefektusát. Mint mondta, rendkívül hálás ennek a dikasztériumnak, melyet még 1622-ben alapítottak Hitterjesztési Kongregáció néven, s melynek a II. Vatikáni zsinat világosan megfogalmazta a feladatát: „Ez irányítsa és hangolja össze az egész földön a missziós tevékenységet és a missziók támogatását” (Ad Gentes, 29). Ez a küldetés az evangelizálás, amely hatalmas munka, főként napjainkban, mikor az emberiség gyötrődik a mély és bölcs gondolatok hiányától, és egy olyan eszmerendszer van terjedőben, mely kizárja Istent. Éppen ezért egyre sürgetőbb és szükséges megvilágítani az újonnan felmerülő problémákat az Evangélium örök fényével.
„Azért létezünk, hogy megmutassuk Istent az embereknek. Csakis ott, ahol Isten jelen van, kezdődik igazából az élet. Csak amikor Krisztusban találkozunk az élő Istennel, akkor értjük meg, mi is az élet” – idézte fel a pápa péteri szolgálata kezdetén mondott szentbeszédének szavait. Majd hozzátette, hogy az Evangélium hirdetése egy jelentős szolgálat, s ezt az egyház az egész emberiségnek felajánlja.
Az Evangélium hirdetésének vállalása nehéz döntés ma mindazon átalakulások közepette, melyek alapvetően változatják meg az emberiség kultúráját. Az örömhír eljuttatása minden nép számára a misszionáriusok részéről magában foglalja a misszióval járó kötelezettségek és nehézségek elfogadását is: az evangéliumi szegénység megélését, mely megadja a szabadságot, hogy bátran és őszintén hirdessék az Evangéliumot; a jámborságot, miszerint a rosszra jóval válaszoljanak; az áldozatkézséget, mellyel Krisztus nevében életüket szentelik az emberek szeretetének.
Mindezek mellett, mint Pál apostol is példát ad rá, a hiteles missziós szolgálathoz hozzátartoznak a sebek és a kínok is, így az üldöztetés elviselése is. Nem szabad elfelejteni, hogy csakis a Szentlélek ereje által ölt az örömhír testet az emberek elméjében és szívében és terjed szét a történelemben (Dominum vivificantem, 64). Ugyanakkor ő adja meg az egyháznak és a misszionáriusoknak az erőt, hogy betöltsék a rájuk bízott feladatot. Éppen ezért az evangelizálás olyan keresztényeket követel, akik Isten felé nyújtott kezekkel, imával vesznek részt ebben a misszióban; akik tudatában vannak, hogy a világ Krisztushoz való megtérése nem saját erőnkből valósul meg, hanem egy adomány.
Beszéde végén XVI. Benedek köszönetet mondott a Pápai Missziós Művek minden munkatársának, akik valamilyen formában részt vesznek az egyház evangelizációs tevékenységben, akik misszionáriusokat nevelnek és küldenek az fiatal egyházak megsegítésére.