"Mindszenty bíboros fényesen ragyogó láng volt" - Franc Rodé bíboros homíliája a hercegprímás halálának 35. évfordulója alkalmából bemutatott római szentmisén

“Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,9).
Ezzel az evangéliumi idézettel kezdte homíliáját csütörtökön, május 6-án Franc Rodé bíboros azon a szentmisén, amelyen a római magyarok Mindszenty József bíboros halálának 35. évfordulójára emlékeztek. A szertartásra a hercegprímás egykori címtemplomában, a Santo Stefano Rotondo bazilikában került sor.
A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa, Rodé bíboros, homíliájában hangsúlyozta: az evangéliumi szavak, amelyeket az előbb hallottunk, ennek a mai szentmisének a középpontjába visznek el bennünket, amikor Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros halálának, vagyis égi születésének „dies natalis” – 35. évfordulójára emlékezünk. Rodé bíboros a következő szavakkal jellemezte Mindszenty József bíboros hercegprímás életszentségét: „önátadás, a szeretet és a kereszt, lángoló szeretet Krisztus és az egyház, Isten népe és Magyarország iránt, az evangéliumért, a szabadságért, minden ember méltóságáért”.
Franc Rodé bíboros köszöntötte Németh László prelátust, a Pápai Magyar Intézet rektorát, Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt, Balassa Jánost, Magyarország szentszéki nagykövetét. A jelenlévők mind hálájukat fejezik ki Mindszenty bíborosnak, aki – II. János Pál szavai szerint – jelképe mindannak, amit a magyar helyi egyház és a nemzet 1945-től fogva megtapasztalt. (1991. augusztus 28, általános pápai kihallgatás.)
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket”…
Az evangélium pontosan meghatározza, hogy milyen Jézus és milyen a szíve. Ha meg akarjuk ismerni az Atya szeretetét, szemlélnünk kell Jézus szívét, aki önmagát adta nekünk. Szeretett bennünket egészen a végsőkig, hagyta, hogy felszegezzék a keresztre, hogy ott meghaljon. Arra buzdít bennünket, hogy „maradjunk szeretetében”.
Mindszenty bíboros ezt megtestesítette életében. Szemlélte Isten Fiának szeretetét, a keresztre feszített szeretetet, amely egészen a halálig, a kereszthalálig elmegy. Magyarország prímása életét adta gyermekeiért, hűséges maradt mindig hitéhez és hazájához.
Mindnyájan végtelenül vágyunk a szeretetre. Ha meg akarjuk valósítani a szeretetet, szüntelenül keresnünk kell az Atya akaratát és egész lényünkkel mindig hozzá kell csatlakoznunk, a kicsiny és nagy dolgokban egyaránt. „Vegyétek magatokra igámat” – olvassuk Máté evangéliumában (Mt 11,29).
Isten Szolgája, Mindszenty bíboros magára vette ezt az igát és elkötelezte magát, hogy mindig csatlakozzon az Atya akaratához, akkor is, amikor ez azt jelentette, hogy személyesen fel kellett mennie a Kálvária-dombra.
Rodé bíboros ezután ismét idézte II. János Pál szavait. Abból a levélből olvasott fel egy szakaszt, amelyet Wojtyła pápa 1990. február 6-án intézett Paskai László bíboroshoz, Esztergom akkori érsekéhez.
„Esztergom rendíthetetlen bíborosa a legkiválóbb erényekről tett tanúságot a katolikus család számára. Egy nagy lelkipásztor méltóságával viselte a töviskoronát, amelyet fejére helyeztek. Az egyház nemes alakjára emlékezünk benne, aki hosszú éveken át imádkozott és szenvedett népéért”.
Mindszenty bíboros egész életét az egyház szabadságáért (libertas ecclesiae) való küzdelemnek szentelte, harcolva a XX. század totalitarizmusai, a nácizmus és a kommunizmus ellen. Tudatában volt, hogy ehhez az Úrral való szüntelen egységéből merített erőt.
Papi, majd püspöki hivatásának kezdetétől fogva pontos, határozott, világos terve volt mind saját életére vonatkozóan, mind pedig azt az elkötelezettséget illetően, amelyet, mint Isten népének Főpásztora és Mestere teljesített.
Első alkalommal 1919-ben, 27 éves korában tartóztatták le, amikor plébánosként, illetve a zalaegerszegi gimnáziumban hitoktatóként szolgált.
A magyar nép számára különösen nehéz történelmi időszakban volt Isten népének pásztora: keresztényellenes ideológiák dúltak egész Európában, mindenütt fajgyűlöletet, osztályellentétet szítva. Ezekkel szemben Mindszenty bíboros világos magatartást mutatott: figyelmen kívül hagyva az emberi vagy politikai számításokat, maradéktalanul hűséges maradt az evangéliumhoz, az egyház tanításához és katolikus püspöki lelkiismeretéhez.
1944. március 3-án nevezték ki Veszprém püspökévé. Hitler csapatai még ugyanabban a hónapban megszállták Magyarországot. Az újonnan kinevezett főpásztor tíz nappal azután érkezett püspöki székhelyére, miután a nácik elfoglalták a várost. Több magyar püspökkel együtt azonnal elkötelezte magát a zsidók megsegítésében, sokan megmenekültek a lágertől és a haláltól. 1944. november 26-án tartóztatták le másodszor, mivel szembeszállt a nyilas kormánnyal, és ezért árulással vádolták. Nevének emlékét őrzi az „Igazak Kertje” is, amely mindazokra emlékezik, akik a föld bármely részén, a múltban, vagy napjainkban szembeszállnak a népirtással, az emberiség elleni bűntettekkel (honlap: www.gariwo.net/giusti).
Néhány hónap múlva szabadon engedték. A Vörös Hadsereg 1945. Húsvét éjszakáján rohanta le Magyarországot. Még abban az évben, szeptember 15-én XII. Piusz pápa kinevezte esztergomi érsekké és Magyarország prímásává, majd bíborosi rangra emelte.
1945. október 7-én, székfoglaló beszédében mondta: „Akarok jó pásztor lenni, aki - ha kell-, életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért... Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek." Ezt a püspöki programját kitartóan és önmegtagadással teljesítette: sajátos módon részt vett a húsvéti misztériumban: „..aki gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örökéletre” (Jn 12,25).
1948-ban a magyar kommunista kormány betilt Magyarországon minden szerzetesrendet és december 26-án, Szent István vértanú ünnepén, Mindszenty bíborost letartóztatják: hazaárulással, összeesküvéssel, államellenes tevékenységgel vádolják. Nem sokkal letartóztatása előtt Mindszenty bíboros írt egy emlékiratot, amelyben leszögezte, hogy nem vett részt semmiféle összeesküvésben és a továbbiakban minden vallomását erőszakkal csikarják majd ki. 39 napig tartó fogság és kínzások után tesz vallomást. A koholt vádak alapján lefolytatott kirakat per után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
XII. Piusz pápa 1949. január 2-án levélben fordult Magyarország érsekeihez és püspökeihez, tiltakozásul az esztergomi érsek letartóztatása ellen. Ebben megállapítja: azért tartóztatták le, mert ellenállt, mert kitartó volt, mert megőrizte hitét, apostoli tekintélyét, amellyel védelmezte a keresztény tanítás integritását, és azért, mert követelte a vallás szent jogait. Kötelességének érezte, hogy ellenálljon, amikor látta, hogy egyre jobban korlátozzák az egyház jogait, amikor a hívek nagy kárára, megakadályozták az egyházi tanítást és szolgálatot.
Mindszenty bíboros 1956 októberéig maradt börtönben. Szabadsága azonban csak néhány napig tartott, majd az Egyesült Államok követségére kellett menekülnie, ahol 15 évet töltött.
Jó Pásztornak lenni, ébren őrködni, hirdetni az evangéliumot, fáradhatatlanul tanúságot tenni az evangéliumról: ez a láng égett szenvedélyesen Mindszenty bíboros szívében. Hithirdető és az evangélium tanúja volt fiatal papként és püspökként. Az volt a világháborúk tragikus éveiben, és továbbra is az maradt a hosszú börtönévek során: mindig az Úr szeretetében maradt. Mindszenty bíboros számára személyes kötelesség, belülről fakadó igény volt, hogy szeresse hitét, hogy megvédje Magyarországot, gyermekei szabadságát. Mindez annak volt eredménye, hogy feltétel nélkül átadta magát Istennek, az egyháznak és népének.
Ilyen maradt élete végéig. 1971-ben a bíboros elhagyta az USA magyarországi nagykövetséget és Rómába érkezett, ahol részt vett az éppen folyamatban lévő püspöki szinóduson. Hallatta a „csend egyházának” hangját. Egy évvel halála előtt a bécsi Pazmaneum-ban, ahol utolsó éveit töltötte, közzétette emlékiratait. Ebben leírta keresztjét, hogy emlékeztesse a világot Magyarország és egyháza keresztjére. Az Úrhoz való feltétel nélküli csatlakozás, az Eucharisztia éltető tápláléka, a Máriához, Magyarország Nagyasszonyához való gyermeki hűség, a Péter utóda által vezetett egyházzal való egység, az igazság iránti szenvedélyes szeretet lehetővé tették Mindszenty bíboros számára, hogy felemelje hangját félelem, álszentség nélkül minden totalitárius rendszer ellen, amelyekkel azokban az években, Európában szembe kellett néznie.
Az elmúlt napokban XVI. Benedek pápa a torinói Halotti Lepel képmását, a fájdalmak férfiját szemlélve „Nagyszombat misztériumáról” szólt. „Isten elrejtőzése része korunk emberei lelkiségének. A két világháború, a lágerek, a gulágok, Hirosima és Nagaszaki után korunk egyre inkább Nagyszombattá válik. Ennek a napnak a sötétsége mindenkit arra késztet, hogy elgondolkodjon az életről. Ez különösen a hívők feladta. Nekünk is szembe kell néznünk ezzel a sötétséggel.” – mondta május 2-i elmélkedésében XVI. Benedek pápa.
A nagy lelkipásztorok, szentek, vértanúk, ismert és elfeledett férfiak és nők alakjai, akik az elmúlt évszázadban tanúságot tettek hitükről, „usque ad effusionem sanguinis”, egészen vérük ontásáig, azt bizonyítják, hogy „Isten szeretetében maradva” a földbe hullott mag nem hal el, hanem sok gyümölcsöt terem. Számunkra, az egész keresztény nép számára olyan tévedhetetlen fény, amely mindig ébren tartja a reményt. Mint ahogy Mindszenty József bíboros is olyan „láng volt, amely fényesen ragyogott” – mondta róla VI. Pál pápa 1975. május 7-én, halálát követő napon.
Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros, Szent István, a magyarok védőszentje és Mária, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására kérjük az egy és oszthatatlan Szentháromságot, hogy maradjunk meg Isten örömében. Legyünk fény, amely világít, ne féljünk a zaklatástól vagy az elnyomástól. Szeressük az egyházat és a Szentatyát, tiszta és nemes szeretettel, készen állva, hogy bárkinek tanúságot tegyünk hitünk és szeretetünk okáról.