A Szentatya jókívánságai Elio Toaff nyugalmazott római főrabbinak
95. születésnapja alkalmából
XVI. Benedek saját kezűleg írt levelét Georg Gänswein prelátus, a pápa személyi titkára
olvasta fel nyilvánosan azon az ünnepélyes megnyitón, amelyet Rómában tartottak május
3-án a Zsidó Kultúra Elio Toaff nevét viselő Alapítvány létrehozása alkalmából. A
Szentatya a 23. zsoltár szavaival kezdi üdvözlő sorait: „Az Úr az én pásztorom, nem
szenvedek hiányt, ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy”.
Csatlakozik az ünneplőkhöz, akik együtt örülnek Elio Toaffal mindazokért az ajándékokért,
amelyeket az irgalmas Isten a főrabbinak juttatott hosszú és termékeny élete során.
A zsoltáros szavai jól kifejezik, hogy az Úr vezette a rabbit a legsötétebb völgyben,
a zsidó nép üldöztetésének és kiirtásának órájában is. Az Úr úgy akarta titokzatos
tervei szerint, hogy Elio Toaff sajátos módon megtapasztalja üdvözítő művét. A remény
jelévé válva így számos testvére újjászületéséhez járult hozzá. XVI. Benedek üzenetében
örömmel emlékeztet a nyugalmazott római főrabbi elkötelezettségére, amely a katolikusok
és zsidók közötti testvéri kapcsolatok előmozdítására irányul, valamint arra az őszinte
barátságra, amely elődjéhez, Tiszteletre méltó II. János Pál pápához fűzte. A
Szentatya végül a dávidi zsoltár utolsó sorát idézi levelében, amelyet a „Shalom”
(béke) köszöntéssel zár: „Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden
napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át”.