XVI. Benedek pápa gondolatai Jézus halotti leple előtt

A Szentatya vasárnapi, torinói látogatása alkalmával, miután a város San Carlo terén találkozott a fiatalokkal, a dómba ment, hogy a zarándokokhoz csatlakozva lerója tiszteletét a szent ereklye előtt.

Jézus halotti leplét szemlélve a Szentatya elmélkedését a következő szavakkal kezdte: „Most, mint Péter utódja állok e csodálatos ikon előtt, ahová szívemben elhoztam az egész Egyházat, sőt az egész emberiséget. Megköszönöm Istennek, hogy megadta nekem e zarándoklat lehetőségét.”

A továbbiakban XVI. Benedek pápa gondolatait a halotti lepedőhöz kapcsolva Nagyszombat misztériuma köré fűzte: ez a nap Isten elrejtőzésének napja. Visszatekintve a történelem eseményeire, az elmúlt évszázadra, a világháborúk csapásaira igaz az, hogy az emberiség különleges módon érzékennyé vált Nagyszombat misztériumára, ugyanis a mai ember lelkiségének része Isten elrejtőzése. Nagyszombat sötétsége mindenkit megérint, különösen azokat, akik az életről elmélkednek. Isten Fiának, a Názáreti Jézusnak halála azonban a vigasztalás és a remény jele: a hit legsötétebb misztériuma, amely ugyanakkor a legfényesebb jel is, a végtelen szeretet jelképe.

Nagyszombatot nevezhetjük a „senki földjének” – mondta elmélkedésében a Szentatya –, olyan terület, mely a halál és a feltámadás között van. Pontosan ide, a „senki földjére” lépett be Ő, az Egyetlen, aki átkelt e földön szenvedésének minden jelével együtt az emberért. „Passio Christi. Passio hominis (Krisztus szenvedése, az ember szenvedése)” – a halotti lepel pontosan erről beszél nekünk: arról az egyedülálló és megismételhetetlen eseményről, amikor Isten, Jézuson keresztül nemcsak a halálban, hanem a halálbeli állapotunkban is osztozott velünk.

Isten emberré lett és megélte a legvégső, legteljesebb magányt, ahová a szeretet egyetlen kis sugara sem ér már el, ahol az elhagyatottság uralkodik csak. „Alászállt a poklokra” mindezt azért, hogy minket is vezessen majd, hogy velünk legyen. A legnagyobb elhagyatottság órájában sem leszünk soha egyedül: „Krisztus szenvedése, az ember szenvedése”.

A halotti lepel erről tanúskodik, s hogyan? A vérfoltokkal, a töviskorona és az ostorozás sebhelyeinek lenyomataival. A lepedő egy halotté volt, de a vér, mely rajta látszik, az az életről és a szeretetről beszél.

XVI. Benedek pápa a szent ereklye előtt tartott elmélkedése végén arra kérte a híveket: „Dicsőítsük Istent hű és irgalmas szeretetéért hittel, reménnyel és szeretettel teli élettel”.