A hit és a szabadság soha nem állnak ellentétben - XVI. Benedek homíliája Torinóban
Több mint ötven ezer hívő gyűlt össze Torinóban vasárnap a Szentatya köszöntésére,
aki az újfent kiállított lepel meglátogatására érkezett a piemonti városba. XVI. Benedeket
elsőként Torino Szent Károlyról nevezett főterén fogadta az ünneplő tömeg, ahol Sergio
Chiamparino, a város polgármestere és Severino Poletto torinói bíboros érsek üdvözölték
a pápát. Sergio Chiamparino kiemelte, hogy a lepel Torinóban egyaránt fontos mind
a hívők mind a nem-hívők számára, hiszen mindenkit arra késztet, hogy valamiképpen
reflektáljon a szenvedésre és a másik iránti szükségünkre. Köszöntőbeszédében Severino
Poletto emlékeztetett arra, hogy a Szentatyában mintha magával Jézussal, vagyis földi
helytartójával találkozhatunk, aki fontos szerepet tölt be az egyház belső életében
a hívek és az Isten közötti kapcsolatban.
A pápa ezután a téren összegyűlt
emberekhez fordult, s a napjainkban tapasztalható szociális problémákról szólva, mint
a munkanélküliség és a társadalmi integráció kérdése, keresztényi tanúságtételre,
imádságra és Krisztus megváltó szeretetében való bizalomra buzdított mindenkit. A
San Carlo téren bemutatott szentmisén a pápa homíliájának alapvető gondolata az éppen
aktuális húsvéti időszak, Jézus megdicsőülésének eseményei voltak: szenvedése, halála
és feltámadása. Ő annyira szeretett bennünket, hogy érettünk saját életét adta, s
így már szenvedésében megdicsőül, s őbenne Isten is. De szenvedése, mint szeretetének
valóságos és mély megnyilvánulása csak a kezdet.
Jézus a szeretet példájaként
és forrásaként áll előttünk – mondta XVI. Benedek. Egy olyan szereteté, mely nem ismer
határokat, egyetemes, képes minden negatív körülményt és nehézséget a szeretetben
való elmélyülés lehetőségévé átformálni. Amennyiben Krisztusban egyek vagyunk, képesek
vagyunk igazán megélni a szeretetnek ezt a formáját. Úgy szeretni a másikat, mint
Jézus szeretett minket csakis úgy lehet, ha a vele való kapcsolatból merítünk erőt
hozzá, különösen az Eucharisztiából, amelyben jelenvalóvá válik az a szeretetáldozat,
mely szeretetet szül.
Gyakran a kötelességek, melyek sokszor megszaporodnak,
vagyis az Úr szőlőjében végzett munka fárasztó lehet – fordult a papokhoz, diakónusokhoz,
szerzetesekhez és nővérekhez a pápa. Ebben a munkában az ima lehet nagy segítség,
melyből mindig erőt meríthetnek a keresztény igehirdetéshez. Emellett arra hívta őket,
hogy fedezzék fel újra az Evangélium központi lényegét, ápolván a közösség és testvériség
egy valós dimenzióját.
Napjaink problémáira utalva XVI. Benedek hangsúlyozta,
hogy bár sokan élnek létbizonytalanságban a munkanélküliség, a kilátástalannak ítélt
jövő, a fizikai és erkölcsi szenvedések miatt, ennek ellenére mégsem szabad szabad
elfelejteni mindezen nehézségek közepette azt a bizonyosságot, mely a hitből származik:
sohasem vagyunk egyedül, Isten megkülönböztetés nélkül mindenkit egyformán szeret
és mindenkihez közel van szeretetével, ami lehetővé teszi, hogy szembenézzünk mindennapi
problémáinkkal és felülkerekedjünk rajtuk. Ehhez szükséges a keresztény tanúságtétel
az élet minden területén: a munkában, a kultúrában, az oktatásban, a családban. A
szeretet keresztény dimenzióját kell megélnünk minden apró hétköznapi cselekedetünkben.
Állhatatosnak kell maradnunk a hitben és nem szabad elveszítenünk a feltámadt Krisztusba
vetett reményünket, ami képes átformálni a valóságot és újjá alakítani minden dolgot
– zárta a torinói hívekhez intézett buzdítását a Szentatya.