Az etikát és a személy iránti tiszteletet nélkülöző gazdaság kudarcra van ítélve – XVI. Benedek beszéde a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjaihoz

A világméretű pénzügyi összeomlás bebizonyította, hogy pusztulásra van ítélve minden olyan gazdasági rendszer, amely nélkülözi az etikai szabályokat és nem segíti elő a személy átfogó fejlődését, hanem pusztán a nyereséget tartja szem előtt. Ez volt az egyik fő gondolata a Szentatya beszédének, amelyet a Pápai Társadalomtudományi Akadémia május negyedikéig tartó plenáris üléséhez intézett pénteken délelőtt. A Vatikánban összegyűlt szakértők a következő témát vitatják meg: „A válság egy globalizált gazdasági rendszerben. Újra kell terveznünk a haladás irányvonalát”. A pápa többek között arra is rámutatott, hogy a nemzedékek közötti szolidaritást minden társadalmi rendszer alapvető kritériumának kell elismerni.

A pénzügyi világválság felszínre hozta a jelenlegi gazdasági rendszer és a hozzá kapcsolódó intézmények törékenységét. Arra a téveszmére is rávilágított, miszerint a piac, képes önmaga szabályozására, túlmutatva az állami beavatkozáson és belső etikai normákon.

A gazdasági élet csonkított felfogásáról van itt szó, amelyet a személyes érdekek és a nyereség vezérel. Ezzel szemben XVI. Benedek az egyház társadalmi tanítására mutatott rá, amelyet „Caritas in veritate” k. enciklikájában összefoglalt. A gazdasági életet helyesen úgy kell értelmezni, mint az emberi felelősség gyakorlatát, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a személy méltóságának előmozdításához, a közjó kereséséhez, az egyének, családok és társadalmak politikai, kulturális és spirituális fejlődéséhez. A haladás irányvonalának újratervezése egyben azt is jelenti, hogy ismételten át kell gondolni azokat a globális normákat és célkitűzéseket, amelyek a gazdasági életet vezetik és irányítják. Az egyház hirdeti, hogy létezik egy egyetemes természeti törvény, amelynek alapelveit Isten véste be a teremtett világba. Ezek az elvek hozzáférhetők az emberi értelem számára, és ezért a gyakorlati döntések alapjaiként kell elfogadni őket.

A természeti erkölcsi törvény az emberi bölcsesség nagy örökségének része. Az egyház ezt magáévá tette, megtisztította és a keresztény Kinyilatkoztatás fényében fejlesztette tovább. A természeti erkölcsi törvény világítótoronyként irányítsa az egyének és közösségek erőfeszítéseit, hogy törekedjenek a jóra, kerülve a rosszat, vezesse őket egy valóban igazságos és emberi társadalom építése útján – fejtette ki beszédében a pápa.

A gazdasági élet etikai megközelítésének egyik nélkülözhetetlen alapelve a közjó előmozdítása, amely a személy méltóságának tiszteletben tartásában gyökerezik. Ezt tartsák szem előtt a termelés és a kereskedelem minden területén, a politikai és társadalmi intézményekben, közös felelősséget érezve az új nemzedékek iránt.

A generációk közötti szolidaritást mostantól kezdve ismerjék el, mint alapvető etikai szempontot bármilyen társadalmi rend számára. Sürgetően szükséges a globalizált gazdasági rendszer kormányzásának megerősítése, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét. Minden gazdasági és politikai döntés végcélja legyen a „caritas in veritate, vagyis az igazságban megvalósuló szeretet. Az igazság ugyanis megóvja, és jó irányba tereli a szeretet felszabadító erejét minden emberi eseményben és struktúrában. Igazság, bizalom és az igazság iránti szeretet nélkül ugyanis nem létezik társadalmi tudat és felelősség. A társadalmi cselekvés végül egyéni érdekeket és a hatalom logikáját szolgálja, a társadalom széttöredezettségéhez vezet – mutatott rá XVI. Benedek a Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülésének tagjaihoz intézett beszédében.