„Jézus – a szeretet nagymestere” – P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Húsvét
ötödik vasárnapjára
A Húsvét utáni ötödik
vasárnap első olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből vett szép leírás, amelyből megtudjuk,
hogy Szent Pál és Szent Barnabás „erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították
őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert sok szorongatás közepette kell bejutnunk az
Isten országába." Egyrészt nekünk is szükségünk van bátorításra, másrészt fontoljuk
meg, hogy mások viszont tőlünk várják a bátorítást.
A második olvasmány a Jelenések
Könyvéből vett szakasz, amelyben Szent János megosztja velünk nagyszerű látomását
az új égről és új földről. De nem a túlvilágról beszél, hanem Isten hajlékáról az
emberek között. Jó tudni, hogy az Isten világa és a mi világunk egybeolvadnak az élet
minden terén.
Az Evangéliumban Jézus kihirdeti az új parancsot: „szeressétek
egymást!” Több érdekes részletre figyelhetünk fel ebben a rövid evangéliumi szakaszban.
Jézus ezúttal „fiaimnak” nevezi Apostolait. Ez arra utal, hogy Jézus a szülő szerepébe
helyezte magát. Nevezte Ő tanítványait, szolgáknak („már nem nevezlek benneteket szolgáknak”,
vagy amikor azt mondta nekik, hogy úgy fogalmazzanak, hogy „haszontalan szolgák”),
nevezte őket gyermekeinek, tanítványainak, barátainak. Most fiaimnak nevezi őket.
Ez utalás arra is, hogy most már nem kisgyerekek, hanem felnőtt emberek, akikre felelősséget
lehet ráruházni. És tényleg, a szeretet parancsa nem kérés, nem ajánlat, nem felszólítás,
hanem parancs: „Új parancsot adok nektek!” Jézus ma is úgy fordul hozzánk, mint akinek
joga van parancsolni. A kereszténység nem önkéntesek klubja, hanem Jézus által kiválasztott
tanítványok Egyháza, amelyben kötelességek is vannak, amelyeket azonban csak felnőtt
emberek képesek teljesíteni.
Másodszor megtudjuk azt, hogy a keresztény szeretet
mintája Jézus szeretete: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást”.
Milyen volt Jézus szeretete? Talán három képben tudnánk kifejezni ezt a szeretetet:
Jézus szeretete apai, anyai és testvéri szeretet.
Jézus szerette tanítványait
erős, férfias szeretettel, mint ahogy az apák szeretik gyermekeiket. Jézus
nem volt gyenge tanítványai hibáival szemben. Pétert sátánnak nevezte, amikor el akarta
téríteni Őt a szenvedés útjáról; a két Zebedeus testvérnek a szemébe mondta, hogy
nem tudják, mit kérnek Tőle, amikor az első helyekre pályáztak egy nem létező evilági
Isten országában; Tamást megfeddte, amiért nem hitt azoknak, akik látták Őt a feltámadás
után; a két emmauszi tanítványt balgáknak nevezte, amiért nem voltak hajlandók végiggondolni
a nagyhéti eseményeket az Írások tükrében. Jézus nevelte tanítványait, megtanította
őket imádkozni, felvilágosította őket az Írások reá vonatkozó igéiről, utasításokat
adott nekik, amikor első apostoli útjukra küldte őket. Jézus szeretete ma is ilyen:
férfias, apai: minket is figyelmeztet, irányít, nevel.
Jézus szerette tanítványait
gyengéd, óvó szeretettel, mint az anyák szeretik gyermeküket. Védte őket, amikor
a komisz farizeusok támadták őket, amiért nem böjtölnek és nem tartják be az ősök
szokásait; félrehívta őket egy magányos helyre, hogy pihenjenek meg, mert látta, hogy
fáradtak voltak; kedvesen fiacskáimnak nevezte őket az utolsó vacsora meghitt hangulatában;
még elfogadtatása pillanatában is rájuk gondolt és őket fedezte, amikor felszólította
a katonákat, hogy hagyják menni az övéit. A feltámadás után pedig kedvesen reggelivel
várta őket a tóparton, amikor egész éjszakai fáradozás után nem fogtak semmit. Jézus
minket is így szeret: gyengéden, anyai módon, oltalmazón.
Jézus szerette tanítványait
kedves, baráti szeretettel. Mondta nekik, hogy ezentúl már nem nevezi őket
szolgáinak, hanem barátainak, akiknek kinyilvánította szíve titkait; csendesen aludt
a bárkájukban, amikor azok kieveztek a nyílt vizekre, mert megbízott bennük, mint
ahogy a jó barátokban megbízunk; lakodalomba ment velük Kánába. Elfogadta tanítványait
olyanoknak, amilyenek voltak, jó tulajdonságaikkal, erényeikkel és gyengeségeikkel
együtt. Jézus minket is így szeret, kedves, baráti szeretetettel.
Jézus azonban
azt is mondta, hogy nekünk szintén így kell szeretnünk egymást. A mi szeretetünknek
is magán kell viselnie az apai szeretet jegyeit, ami azt jelenti, hogy bátran figyelmeztetetjük
a másikat, ha letért a helyes útról, de azt is, hogy tudjunk odaállni a másik mellé
és támogatni őt keresésében, munkájában, fáradságában. A mi szeretetünknek is anyai
jelleggel kell bírnia, amely arra késztet bennünket, hogy óvjuk a másikat minden kiszolgáltatottságtól,
és hogy lehajoljunk a kicsikhez, az elesettekhez, a szükséget szenvedőkhöz. Végül
a mi szeretetünknek is baráti szeretetnek kell lennie, amellyel a másikat elfogadjuk
olyannak, amilyen, minden jó tulajdonságával és gyengeségeivel együtt.
Hogy
hogyan kell szeretnünk egymást azt magától Jézustól tudjuk, a Szeretet Nagymesterétől.
A keresztény ember azzal is dicsekedhet, hogy a legjobb iskolába iratkozott: Jézus
iskolájába, ahol a legkiválóbb Tanítómestere van.