„Ad multos annos, sancte pater” - Isten éltesse Szentatyánkat, XVI. Benedek pápát
!
Az Osservatore Romano c. vatikáni napilap április 16-i, pénteki száma Jan Brueghel
flamand festő virágaival köszönti fel a 83 éves pápát. Az 1606-1607-ben készült alkotás,
amelyet a bécsi Művészettörténeti Múzeum őriz, a minden tavasszal megújuló természet
csodáit köti színes csokorba.
„Egy számunkra kedves személy születésnapja
örömünnep a hozzátartozók és a barátok számára is” – olvassuk a vezércikkben. A lap
tolmácsolja olvasói jókívánságait és a világ minden részéről érkezett üdvözleteket.
A keresztény ima szavaival ad hálát a Mindenható Istennek, majd a hagyományos latin
nyelvű köszöntéssel fordul a Szentatyához: „Ad multos annos, sancte pater”. Hallgatóinkkal
mi is csatlakozunk a jókívánságokhoz, azért fohászkodva a pápai himnusz szavaival
Istenhez, hogy tartsa meg Szentatyánkat, Krisztus földi helytartóját!
A vatikáni
napilap 7. oldalán Robert Zollitsch freiburgi érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke
„Egy spirituális pápaság” címmel méltatja XVI. Benedek péteri szolgálatát, amelyet
öt évvel ezelőtt, 2005. április 19-én kezdett meg.
A Szentatya éberen követi
a politikai eseményeket, miközben Jézus Krisztusra hagyatkozik, hogy maga Krisztus
vezesse az egyházat. Ez a pápaság több szempontból nevezhető történelmi jelentőségűnek,
hiszen 482 év után került ismét német származású bíboros Péter trónjára. XVI. Benedek
továbbá a XXI. században megválasztott első pápa. A kort mély társadalmi és politikai
változások, óriási tudományos haladás jellemzi, egyre csökken az egyetlen emberi család
tagjai közötti távolság. 2005. április 24-én, péteri szolgálatának megkezdésekor mondott
homíliájában a pápa megjelölte, hogy mit tart alapvetően fontosnak rendkívül nagy
felelőssége teljesítésében: „az egész egyházzal együtt az Úr szavát és akaratát fürkészem,
hagyom, hogy ő vezessen engem, hogy így maga az Úr legyen az, aki az egyházat vezeti
történelmünknek ebben az órájában”. Ezzel az Istenbe vetett nagy bizalommal válaszol
a Feltámadt Krisztus buzdítására, hogy alázatos szolgaként dolgozzon az Úr szőlőjében.
Azzal a reménnyel teli bizonyossággal végzi küldetését, hogy maga Krisztus nyújt számára
szilárd támaszt és értelmet az élet minden pillanatának.
Benedek pápa ezeket
a távlatokat teológiailag is kifejtette és spirituálisan is értelmezte számunkra,
keresztények számára „Deus caritas est” és „Spe salvi” k. első két enciklikájában.
A Szentatya szívén viseli mindazt, ami a keresztényeket jellemzi, vagyis a szeretetet
és a reményt. Mindkettőnek Isten a forrása és életünk paraméterei. Ahonnan száműzik
Istent, ahol nincs szeretet és remény, ott terjed az önzés, növekszik annak a veszélye,
hogy az emberek saját isteneket teremtenek maguknak, mint egykor az izraeliták az
aranyborjút.
Benedek pápa fáradhatatlanul rámutat azokra a veszélyekre, amelyek
napjainkat fenyegetik. Rendelkezik azzal az értékes adománnyal, hogy rendkívül világosan
felismeri az idők jeleit, azokat éles elmével analizálja, értelmezi és az evangéliumi
üzenethez kapcsolja. Kifinomult és biztos megérzéssel rámutat az emberi élet modern
kockázataira is, amelyek például a globalizáció mögött húzódnak meg. Ezek közé tartozik
a haladásba vetett vak bizalom, a vadkapitalizmus veszélyei, az az illúzió, hogy minden
korlátlanul megengedett a biotechnológiák terén.
Ebben az összefüggésben a
következetesség jele, hogy első szociális enciklikájában, amely a „Caritas in veritate”
címet viseli, a pápa a szeretet szempontjából vizsgálja a globalizációt és a belőle
adódó kihívásokat. A karitatív szolgálat és a remény azok az alapvető feltételek,
amelyek szükségesek az igazságosság és a közjó megvalósításához.
XVI. Benedek
pápasága tehát spirituális, amelyet mélyen áthat a teológia – írja ünnepi elemzésében
Robert Zollitsch érsek. Hálával tekintünk a pápára, korunk nagy teológusára, aki a
jelen kérdéseire az egyházatyák alapos ismeretében reflektál. Pápasága minden teológiai
megnyilatkozásában világosan rámutat arra a bensőséges egységre, amely a hit és az
értelem között fennáll, valamint hangsúlyozza minden ember vallásszabadságát.
Elődéhez
hasonlóan Benedek pápa is éberen követi a politikai eseményeket, állást foglal a közéleti
vitákban és érvényre juttatja a szilárd erkölcsi normákat a világ hatalmasaival szemben
is. Pápaságának sajátossága kétségtelenül az, hogy határozottan védelmezi az emberi
méltóság sérthetetlenségét, minden személy alapvető jogainak tiszteletben tartását.
Eltökélten küzd az „élet kultúrájáért”, amelyben tiszteletben tartják az Isten által
kapott emberi méltóságot, minden egyes személy alapvető jogait, a fogantatástól kezdve
a természetes halálig.
Nem rejtőzik diplomáciai retorika mögé hivatalos látogatások
vagy közéleti beszédek alkalmával sem. Még élénken él például annak a beszédének az
emlékezete, amelyet az Egyesült Nemzetekben mondott. Alapvető emberi jogként jelölte
meg a vallásszabadságot, amelyet csak intenzív párbeszéd útján lehet megvalósítani.
Világosan tanúságot tesz tanításával egy önmagát liberálisnak nevező társadalomban,
amelyben gyakran kell szembe néznie értetlenséggel, sőt erőteljes tiltakozásokkal.
XVI. Benedek meggyőződéssel keresi a párbeszédet minden vallással. A vallások
nem lehetnek gyűlölet és erőszak forrásai, nem lehet felhasználni őket politikai célokra.
Ez volt erőteljes üzenete az ammani nagymecsetben tett látogatásakor. Annak ellenére,
hogy zűrzavar keletkezett a Williamson ügy körül, Benedek pápa mélyen kötődik a zsidósághoz
– írja Zollitsch érsek, majd így folytatja: „Éppen mi, németek mély hálával köszönjük
meg a pápának azokat a világos szavait, amelyeket az auschwitzi haláltáborban tett
látogatásakor mondott, és amelyek nagy alázatáról tanúskodtak”. A főpásztor idézi
a Szentatyát: „Szinte lehetetlen szavakat találni ezen a rettenetes helyen, ahol Isten
és az emberek ellen olyan bűntények sorozatait követték el, amelyekhez nincs hasonló
a történelemben”.
Izraelben, a Jad Vasemben tett látogatásakor is megemlékezett
a Shoah hat millió áldozatáról és elfogadhatatlannak minősítette az antiszemitizmus
minden formáját.
Az eltelt öt év azt bizonyítja, hogy a Szentatya szoros kapcsolatban
él a valósággal és pápai szolgálata az egész embernek szól. Az imádság, a spiritualitás
embere ő, mivel Péter utóda csak úgy gyakorolhatja a maga teljességében nehéz szolgálatát,
ha egyesül imáiban Jézus Krisztussal, az egyház valódi Urával. A pápa a Feltámadt
Krisztus iránti szeretetéből meríti erejét és reménységét. Igaz, hogy egyházunk olykor
nehéz időszakokat is megismer, de ennek a pápaságnak minden perce értékes, mert az
Úr teljes hatalmából él, ezért a reménység hatja át. Köszönjük Szentatyánk! – írja
Robert Zollitsch freiburgi érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke XVI. Benedek
pápát köszöntő cikkében.