„A húsvéti szent háromnap a csönd és az ima ideje, hogy szemléljük az Úr halálának és feltámadásának misztériumát” – mondta a pápa az általános kihallgatáson

Szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartotta meg a szokásos audienciát, amelyen mintegy 30 ezer hívő vett részt a világ minden tájáról.
Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya a nagycsütörtöki Coena Domini misével kezdődő triduumról szólt, amely az egész liturgikus év középpontját jelenti. Ezekben a szent napokban elmélkedjünk el megváltásunk központi eseményeiről, hitünk alapjáról. A szent háromnap idején csöndben és imával szemléljük az Úr kínszenvedését, halálát és feltámadását. A pápa arra buzdította a híveket, hogy intenzíven éljék meg ezeket a napokat, hogy életüket határozottan irányítsák az értünk meghalt és feltámadt Krisztushoz való nagylelkű csatlakozás felé.
A krizmaszentelő mise Nagycsütörtök délelőtti nyitánya. Ilyenkor a papok püspökük köré gyűlnek és egy jelentőségteljes szentmisén, amelyet általában az egyházmegyék székesegyházában mutatnak be, megáldják a betegek és katekumenek, keresztelendők olaját, illetve a bérmáláshoz szükséges krizmát. A püspök és a papok megújítják papi fogadalmaikat, amelyeket szentelésük napján tettek. Ebben az évben ez a gesztus különösen fontos, mivel a papság évét tartjuk, amelyet a pápa az arsi szent plébános halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Most minden papnak megismételte azt a kívánságát, amellyel a papság évét meghirdető levelét zárta: „Az arsi szent plébános példája nyomán, hagyjátok, hogy meghódítson benneteket Krisztus. Ezáltal ti is a remény, a kiengesztelődés és a béke hírnökei lesztek a mai világban!”
Nagycsütörtökön délután ünnepeljük az Eucharisztia megalapításának pillanatát. Pál apostol a korintusiakhoz írt levelében megerősítette az első keresztényeket az eucharisztikus misztérium igazságában. Közölte velük, amit ő maga is megtudott: „Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok. Ugyanígy vacsora utána fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre” (1Kor 11,23-25).
Ezek a szavak világosan kifejezik Krisztus szándékát: a kenyér és a bor színében valóban jelenvalóvá teszi magát testével és vérével, az Újszövetség áldozataként.
Ezzel egyidejűleg az Apostolokat és utódaikat megteszi e szentség kiszolgáltatóivá, a szentséget pedig az egyháznak adja, mint szeretetének legfőbb bizonyítékát.
Megemlékezünk továbbá Jézusnak arról a gesztusáról is, amellyel megmossa Apostolai lábát. Ez János evangélista részére Jézus egész életét jelképezi és kinyilatkoztatja végsőkig menő szeretetét. Végtelen szeretetről van szó, amely képessé teszi az embert arra, hogy szeretetközösségre lépjen Istennel és szabaddá teszi őt. A nagycsütörtöki szertartás végén következik az oltárfosztás, az Oltáriszentséget egy külön erre a célra elkészített helyre viszik át, jelképezve a Getszemáni kert magányosságát, Jézus halálos aggodalmát. Az Oltáriszentség előtt a hívek szemlélik a magányos Jézust és imádkoznak, hogy a világon minden magányosság szűnjön meg. Ez a liturgia egyben felhívás arra, hogy találkozzunk az Úrral az imában, hogy felismerjük Jézust azokban, akik egyedül vannak, hogy Jézussal együtt virrasszunk és életünk világosságaként hirdessük őt.
Nagypénteken Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. Jézus fel kívánta áldozni életét áldozatul az emberiség bűneinek eltörléséért. A legkegyetlenebb és legmegalázóbb halálnemet, a keresztre feszítést választotta. Eltéphetetlen szál fűzi egybe az Utolsó Vacsorát és Jézus halálát. Az Utolsó Vacsorán Jézus testét és vérét, vagyis földi létét, önmagát adja oda, elővételezve halálát és azt a szeretet tettévé alakítja át. Így a halál, amely természeténél fogva minden kapcsolat vége, Jézus által az önátadás, az üdvösség eszközévé válik, amely hirdeti a szeretet győzelmét. Jézus a kulcs ahhoz, hogy megértsük az Utolsó Vacsorát. Elővételezése annak, hogy Jézus az erőszakos halált önkéntesen felajánlott áldozattá alakítja át, olyan szeretet gesztussá, amely megváltja és üdvözíti a világot.
Nagyszombatot a mély csönd jellemzi. A templomokat megfosztották díszeiktől, nem tartanak liturgiákat. A várakozás és a remény ideje ez, amikor a hívek imádkoznak, elmélkednek, a gyónás szentségéhez járulnak, hogy bensőleg megújulva részt vehessenek Húsvét ünneplésében.
Nagyszombat éjszakáján, az ünnepélyes húsvéti virrasztáskor, amely „minden virrasztás anyja”, a csöndet az Alleluja hangjai törik meg, amelyek hirdetik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség felett, az élet győzelmét a halál felett. Az egyház örül az Úrral való találkozás mellett, belépve Húsvét napjába, amelyet az Úr nyit meg, feltámadva a halottak közül.
Beszéde végén a pápa arra buzdította a híveket, hogy intenzíven éljék meg ezt a szent háromnapot, egyre mélyebben kapcsolódjanak az értünk meghalt és feltámadt Krisztus misztériumához. Ezen a lelki úton kísérjen el bennünket a Szűzanya, aki követte Jézust kínszenvedésében és jelen volt a kereszt tövében. Ő vezessen be minket a húsvéti misztériumba, hogy megtapasztalhassuk a Feltámadt Krisztus örömét és békéjét.