Krisztus tanúságtevője, aki fenntartás nélkül odaajándékozta magát – XVI. Benedek homíliája II. János Pál halálának 5. évfordulóján

II. János Pált a Krisztus iránti szeretet ösztönözte, akinek életét szentelte szétáradó és feltétel nélküli szeretettel – hangsúlyozta a pápa a Szent Péter bazilikában bemutatott szentmisén. Isten szolgája Karol Wojtyła 2005. április 2-án hunyt el. Emléknapja idén egybeesik Nagypéntekkel, ezért hétfőre előrehozták a megemlékezést. A vatikáni bazilikában jelenlevő lengyelekhez, közöttük Stanisław Dziwisz bíboroshoz, krakkói érsekhez szólva a Szentatya arra buzdított, hogy tekintsenek II. János Pálra és munkásságára, mint a hűség, a remény és a szeretet példájára.

XVI. Benedek kiemelte, hogy előde szilárdan, gyengeség és habozás nélkül hirdette a jogokat. Elsősorban akkor, amikor ellenállással, ellenségeskedéssel és visszautasítással kellett megmérettetnie magát. Tudta, hogy az Úr fogja a kezét és ez lehetővé tette, hogy nagyon gyümölcsöző szolgálatot végezhessen, amelyért most még egyszer hálát adunk Istennek – mondta a pápa a szertartáson.

Ezt követően a Szentatya utalt a napi evangéliumra, amelyben betániai Mária illatos olajjal kente be Jézus lábát. Hangsúlyozta, hogy minden szeretetgesztus mely Krisztus felé irányul érinti az egyház egész testét és szeretetet, örömet és világosságot áraszt szét. A szeretet legmagasabb kifejeződése a keresztben nyilvánul meg, ahol Isten Fia önmagát adja oda, hogy az embereknek élete legyen. Leszáll a halál mélységeibe, hogy elvigye az embert Isten magasságába.

II. János Pál egész élete ennek a szeretetnek, a nagylelkű, feltétel nélküli önajándékozásnak a jegyében zajlott. Mivel egyre jobban közelebb került Istenhez a szeretetben, képes lett a mai ember útitársául szegődni, Isten szeretetének illatát szétárasztva a világban. Annak, aki abban az örömben részesülhetett, hogy megismerhette és gyakran érintkezésbe kerülhetett II. János Pállal, kézzelfoghatóvá vált a benne élő hit. Fizikai erejének hanyatlása sosem gyengítette sziklaszilárd hitét, ragyogó reményét és buzgó szeretetét. Feláldozta magát Krisztusért, az egyházért, az egész világért. Megélt szenvedése az utolsó pillanatig a szeretetért és a szeretetben zajlott.