A Torinói Lepel máig őrzi titkát – tudományos kutatások az elmúlt száz évben

Urunk feltámadásának bizonyítéka? Középkori hamisítvány? Leonardo da Vinci alkotása? Egy XIII. századi keresztes lovag halotti leple? Egymásnak ellentmondó elméletek, tudományos vizsgálatok, cáfolatok követték egymást az elmúlt száz évben, melyek a mai napig nem tudtak választ adni arra a kérdésre, hogyan keletkezett a Torinóban őrzött halotti lepel, rajta a megkínzott és keresztre feszített Krisztus képmásával; mint ahogy eddig senki nem volt képes reprodukálni a misztikus vásznat.
Márciusban nagyszabású tudományos előadássorozatra került sor Rómában, a Pápai Alfonz Akadémián. A megnyitó előadást Emanuela Marinelli, neves olasz szindonológus tartotta a Torinói Lepel reprodukciós kísérleteiről, melynek összefoglaljuk főbb gondolatait.
A Torinói Lepel tudományos kutatásának története a fényképezés technikájának köszönhetően a XIX. században vett megdöbbentő fordulatot. 1898-ban Secondo Pia olasz ügyvédnek sikerült lefényképeznie a vásznat, amelynek negatívján előtűnt egy emberi arc. A következő évtizedekben készült fényképfelvételeken már kivehetők a korbácsnyomok is. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a vásznon látható képet semmilyen oldószerrel nem sikerült eltüntetni, lévén, hogy nem tartalmaz semmilyen pigmentet, festéket. Az eredetileg fehér színű lenvászon felszíni rostszálai az oxidáció és a kiszáradás következtében az idők során megsárgultak.
A hetvenes években két amerikai fizikusnak (John P. Jackson és Eric J. Jumper) sikerült háromdimenziós felvételt készíteniük a lepelről. Kép analizátorral kimutatták, hogy az emberi alakot ábrázoló kenderszálak elszíneződése összefüggésben áll a holttest és a lenvászon távolságával.
A tudósokat régóta foglalkoztatja a rejtély, amelynek megfejtésére számtalan elméletet kidolgoztak.
Az egyik elmélet szerint (1900, Paul Vignon) az emberi vérből és izzadságból lebomló ammónia-kipárolgás miatt rögzült a kép a vásznon, amelyet aloéval és mirhával itattak át. Egyesek megpróbálták mesterségesen reprodukálni a folyamatot, vérrel, izzadsággal, illóolajokkal, de csak részeredményeket értek el, a kép ugyanis csak ideig-óráig volt látható. Fölmerült az a lehetőség is, hogy nem azonnal rögzült a lenyomat, hanem hosszú idő alatt, napfény hatására. Kétségtelen, hogy a holttest közvetlenül érintkezett a vászonnal, mivel fluoreszkáló fotótechnikával pontosan látszanak az egyes korbácsnyomok. A kérdés csupán az, miként alakult ki a test lenyomata a gyolcson?
Sokan tagadják a lepel hitelességét, középkori hamisítványról beszélnek. Megmagyarázni azonban nem tudják, miként tudta volna bárki is évszázadokkal korábban hamisítani a vásznat, amit a mai legmodernebb technológiákkal sem képesek reprodukálni. Fantáziadús elméletek születtek erre vonatkozóan: van, aki szerint egyesesen Leonardo da Vinci művéről van szó – kár, hogy a zseniális polihisztort még bölcsőben ringatták, amikor a leplet már jó száz éve Franciaországban őrizték. Fölmerült, hogy a XIII. században a szaracének által meggyilkolt keresztes lovag halotti leple volna, de olyan elmélet is létezik, miszerint Jézus még nem halt meg, kómában volt, amikor levették a keresztről és a gyolcsba takarták. A leplen azonban félig alvadt vérnyomok találhatók, amelyek csak halott emberből származhatnak.
Számos fizikai-kémiai kísérletet végeztek a rejtély megfejtésére. A probléma az, hogy valamennyi csupán részmagyarázatot tud adni a jelenségre. A fizikai és a kémiai feltételezések továbbá kölcsönösen kizárják egymást. 1930-tól kezdve többen állították, hogy a vásznon látható képmást Krisztus feltámadásának pillanatában a hirtelen felszabaduló energiahatás hozta létre. Infravörös, ultraibolya és röntgensugárzással is magyarázták a folyamatot. Egy amerikai tudós gyors lebomlású radioaktív izotópot fecskendezett be magának, ezzel modellezve a feltámadáskor Jézus testéből felszabaduló sugárzást. Az így keletkezett kép nagyon hasonló a Torinói Leplen találhatóhoz, ezért a kísérlet igen közel járt a misztérium megfejtéséhez. Sebastiano Rodante szicíliai orvos szerint az impregnált vásznon a napsugarak hasonló nyomokat hagynak. Ez a fény Krisztus testéből áramolhatott ki, amint erre több utalást is találunk.
Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk Szent Pálról: „Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül” (ApCsel 22,6). Máté evangéliuma pedig így ír: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény”(Mt 17, 1-2).
„A hit áthatolhatatlan terület, mely elkülönül a kísérleti tudománytól. Ha a feltámadás napsugárszerű felvillanásként történt (és ebben áll a misztérium), akkor a Torinói Lepel a feltámadásnak nem bizonyítéka, hanem modellje lehet” - állítja Rodante.
P. José-Luis Carreño Extandia szalézi szerint a vércseppek és a korbácsnyomok talán azért maradtak meg, hogy örökre emlékeztessenek bennünket Urunk kínszenvedésére, feltámadására, mely megelőlegezi jövőbeli feltámadásunkat.