P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő nyilatkozata a New York Times március 25-i számában

P. Lombardi az USA Milwaukee főegyházmegyéjében működő pap, Lawrence Murphy atya tragikus esetéről nyilatkozik. Az 1999-ben elhunyt pap 200 hallássérült gyermek ellen követett el szexuális visszaélést. Ezzel „Murphy atya megszegte a törvényt, és ami még fontosabb, azt a szent bizalmat, amelyet áldozatai belé helyeztek” – nyilatkozza a szentszéki szóvivő.
Az 1970-es évek közepén Murphy atya néhány áldozata jelentette a visszaéléseket a polgári hatóságoknak, amelyek vizsgálatot indítottak a pap ellen. A sajtó tájékoztatása szerint azonban abbahagyták a vizsgálatot. A Hittani Kongregációt csak mintegy 20 évvel később értesítették.
Többen azt sugallják, hogy kapcsolat áll fenn a „Crimen sollicitationis” k. vatikáni instrukció alkalmazása és a között, hogy ebben az esetben nem jelentették a gyermekek ellen elkövetett visszaéléseket a polgári hatóságoknak. A valóságban azonban nem áll fenn ilyen kapcsolat – mutat rá P. Lombardi.
A sajtóban felbukkant állításokkal szemben sem az említett dokumentum, sem az Egyházi Törvénykönyv soha nem tiltotta meg, hogy a gyermekekkel történt visszaélést jelentsék a jogi hatóságoknak.
A Hittani Kongregációhoz először több mint két évtizeddel azután, hogy a visszaélést jelentették az egyházmegyei tisztségviselőknek és a rendőrségnek, vagyis csak az 1990-es évek végén nyújtották be a kérdést, hogy hogyan kezeljék kánonjogilag a Murphy esetet. A kongregációt azért értesítették az ügyről, mert magában foglalta gyóntatószékben történt visszaélést is, ami a bűnbocsánat szentségének megsértése. Fontos megjegyezni, hogy a kongregációhoz benyújtott kánonjogi kérdés nem kapcsolódott semmiféle esetleges polgári, vagy büntetőjogi eljáráshoz Murphy atya ellen – olvassuk a szentszéki szóvivő nyilatkozatában.
Az ehhez hasonló esetekben az Egyházi Törvénykönyv nem helyez kilátásba automatikus büntetést, de a megfelelő büntetések közül nem zárja ki, „ha az ügy úgy hozza, a klerikusi állapotból való elbocsátást sem” (1395. kánon 2.§).
Mivel Murphy atya ekkor már idős és beteg volt, valamint visszavonultan élt és több mint 20 éve nem volt ellene feljelentés, a Hittani Kongregáció azt javasolta Milwaukee érsekének, hogy korlátozza Murphy atya nyilvános szolgálatát, továbbá kérje, hogy az atya teljes mértékben vállaljon felelősséget tettei súlyosságáért. Murphy atya mintegy négy hónappal később meghalt, minden további incidens nélkül” – olvassuk P. Federico Lombardi szentszéki szóvivőnek a New York Times számára adott nyilatkozatában.
Pénteken délelőtt P. Federico Lombardit az újságírók megkérdezték a New York Times újabb, március 26-án megjelent cikkéről. Ez utal arra az időszakra, amikor Joseph Ratzinger bíboros müncheni érsek volt. A szentszéki szóvivő utalt a müncheni érsekség közleményére, amelyet az említett írásra válaszolva tettek közzé, és amely így szól:
„A New York Times cikke nem tartalmaz semmiféle új információt ahhoz képest, amelyet már az érsekség közzétett az akkori érsek ismereteiről H. atya helyzetét illetően. Az érsekség tehát megerősíti álláspontját, miszerint az akkori érseknek nem volt tudomása arról a döntésről, amely visszahelyezte H. atyát a plébániai lelkipásztori szolgálatba.
Az érsekség minden más állítást puszta spekulációként visszautasít. Az akkori általános helynök, Gerhard Gruber prelátus teljes mértékben magára vállalta a felelősséget hibás döntéséért, amellyel visszaállította H. atyát a plébániai lelkipásztori munkába”.