Ott függ a néma bárány - Gerzsenyi Ottó verse

Ulbrich András szavalja el a verset

Ott függ a néma bárány:

A vére földre hull,

Míg dúl körül az ármány,

S a tömeg zúg vadul.

Szent arcát ütleg éri,

és hull reá a vád,

S ô szelíd hangon kéri

Az ég bocsánatát.

Úgy fáj a szívem, nézve

E koronás királyt,

Mert rút tövis az éke,

S testét kín járja át.  

Én térdre hullva kérdem:

Ó mért szenvedsz, miért?

Ô választ ád szelíden:

Tengernyi bûnödért.

Most hogy rebegjek hálát

A megnyílt öt sebért,

Hogy adta bûnöm árát

Elrontott éltemért?

Ím magamról lemondok,

Övé egész valóm.

Így leszek véle boldog,

Hisz ô az üdvadóm.