Az általános kihallgatáson katekézisében a pápa párhuzamba állította Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás alakját

XVI. Benedek pápa ezen a szerdán is a nagy középkori olasz ferences teológus, Bagnoregiói Szent Bonaventura alakjával foglalkozott, immár a harmadik alkalommal. A találkozón, amelyre a szép időre való tekintettel a Szent Péter téren került sor, mintegy 11 ezer zarándok vett részt, akik a világ különböző országaiból érkeztek az Örökvárosba. A nagyobb csoportok között a pápa köszöntött német fiatalokat, a meppeni katolikus iskola 800 növendékét, valamint az olasz Ivrea egyházmegye 500 zarándokát, akik Arrigo Miglio püspök vezetésével jöttek el a kihallgatásra. A Budapestről, Pátyról, Pócspetriből, Mérkből és Vállaljból érkezett híveknek a pápa ezt mondta: „Isten hozta a magyar híveket…Szent József közbenjárását kérve adom rátok apostoli áldásommal.”



A pápa a zarándokok sokaságához intézett olasz nyelvű katekézisében, amelyet rövidebb formában a világnyelveken is megismételt, párhuzamot vont Bagnoregiói Szent Bonaventura és kortársa Aquinói Szent Tamás tanítása között. Mindketten nagy gondolkodók voltak és kutatták az Isteni Kinyilatkoztatás misztériumát Bonaventura ferences szerzetesként, míg Tamás domonkosként. Tehát mindketten olyan kolduló rendhez tartoztak, amely a XIII. században nagy spirituális lendületet és megújulást indított el az egész egyházban. Szorgalommal, szeretettel és szenvedéllyel szolgálták az egyházat. Mindkettőjüket meghívták az 1274-es lyoni zsinatra, amely egyben haláluk éve is. Tamást Lyon felé tartva útközben érte a halál, míg Bonaventura a zsinat időszaka alatt távozott az élők sorából. A Szent Péter téren álló szobraik is párhuzamosak egymással, az oszlopsor jobb és baloldali szárnyáról tekintenek egymás felé. A hasonlóságok mellett azonban különbségek is vannak közöttük a filozófiai és teológiai megközelítésben, amelyek arra mutatnak mennyire eredeti gondolkodó volt mindkettő a maga nemében és területén.



Az első különbség a teológia fogalmát érinti. Mindkét egyházdoktor azt kutatja, hogy a teológia praktikus, vagy pedig elméleti, spekulatív tudomány. Aquinói Szent Tamás két egymással ellentétes lehetséges választ ad a teológia céljával kapcsolatban. Az első az, hogy a teológia eszmélődés a hitről, a hit célja pedig, hogy általa az ember jobbá váljon, Isten akarata szerint éljen, vagyis, hogy a helyes útra vezesse az embert. Következésképpen tehát a hit gyakorlati tudomány. A másik lehetőség szerint a teológia Isten megismerésére törekszik. Mi Isten műve vagyunk és Isten vezet bennünket, hogy helyesen cselekedjünk. Lényegileg tehát nem a cselekvés, hanem Isten megismerése a fontos. Szent Tamás végkövetkeztetése szerint a teológia mindkét szempontot tartalmazza: elméleti, mert Isten egyre jobb megismerésére törekszik és gyakorlati, mert életünket a jó irányba akarja fordítani. A megismerés primátusa a gyakorlat összefüggésében alapvető irányt jelent Aquinói Szent Tamás számára.



Szent Bonaventura a teológia szerepével kapcsolatban hasonló választ ad, ám a hangsúly eltérő. Ő három megkülönböztetést tesz: a megismerés és a gyakorlat primátusa mellé helyezi a bölcsességet, amely mind a két szempontot egybekapcsolja. A bölcsesség a megismerés legmagasabb formájára, a szemlélődésre törekszik, azzal a szándékkal, hogy „ut boni fiamus”, vagyis, hogy jókká váljuk.



Ugyanebben az irányban mozog a teológia védelme. Létezik ugyanis a teológia művelésének egy arrogáns módja, az értelem kevélysége, amely az Isten Szava fölé helyezi magát. Ám az igazi teológia eredete nem az értelem gőgje, hanem a Krisztus iránti szeretet.



Szent Tamás és Szent Bonaventura különböző módon határozza meg az ember végső célját. Szent Tamás szerint ez Isten látása, mert Benne oldódik meg minden gondunk, Benne boldogok vagyunk és másra nincs szükségünk. Szent Bonaventura szerint viszont az ember végső célja az, hogy szeresse Istent és eggyé forrjon az ember és az Isten szeretete. Nagyvonalakban tehát azt mondhatnánk, hogy Aquinói Szent Tamás számára a legnagyobb az Igaz, míg Bonaventura számára a Jó. A két elképzelés nem ellentétes egymással, hanem a közös alapvető látásmódnak két hangsúlyáról van szó.



Visszatérve Szent Bonaventurára: teológiájának sajátságos hangsúlya a ferences karizmából fakad. A kor teológiai vitáin túl ugyanis Assisi Szegénykéje egész életével a szeretet primátusáról tett tanúbizonyságot, élő képmása volt a Krisztus iránti szeretetnek és kortársait nem szavakkal, hanem életével győzte meg. A Szentatya szerdai katekézisét Szent Bonaventura egy imájával zárta le: „Imádkozzunk és mondjuk az Úrnak, Istenünknek: vezess be engem életedbe és én a te igazságodban fogok járni.”



A Szent Péter téren tartott általános kihallgatás után a pápa visszatért a Vatikánba és a VI. Pál kihallgatási csarnok egy kisebb termében fogadta államtitkára, Tarcisio Bertone bíboros szülővárosa, a Piemont régióban fekvő Romano Canavese zarándokait. A Szentatyának már a Hittani Kongregáció prefektusaként is egyik legszorosabb munkatársa volt az akkor még Bertone érsek. Romano Canavese a pápát díszpolgárává választotta, ebből az alkalomból került sor a fogadásra. A Szentatya köszönetét fejezte ki a gesztusért és hangsúlyozta, hogy mennyire értékesnek tartja Tarcisio Bertone bíborosnak a Szentszék javára végzett szolgálatát.