A 94%-ban római katolikus vallású Olaszországban mindössze néhány ezer evangélikus
hívő él 12 közösségbe tömörülve. Az olasz állam és a helyi lutheránus egyház viszonyát
1995 óta törvény szabályozza. „Az egyház a Jézus Krisztus Evangéliumába vetett hiten,
annak tanításán és kultuszán alapul, amint azt az Ó- és Újszövetség, az ősi egyház,
valamint az 1530-as Ágostai Hitvallás tanúsítja – olvassuk az Olaszországi Evangélikus
Egyház (CELI) alkotmányában. Maga a szó, „evangélikus a görög „euangelion görög
kifejezésből származik és „jó üzenetet”, „jó hírt” jelent. A reformáció idején ezzel
a névvel különböztették meg magukat (saját magukat nem nevezték protestánsnak) azok
a XVI. századi keresztények, akik a római katolikus egyháztól eltérően hitvallásukat,
szentségeiket, tanításukat és etikájukat csak Jézus Krisztus Evangéliumára alapozták
(sola scriptura). Az Olaszországi Evangélikus Egyház tanításában, etikájában és
lelkiségében a Luther Márton és a hozzá kötődő teológusok által lefektetett alapokat
követi. A reformáció idején született egyházakhoz hasonlóan az evangélikusok osztoznak
a sola scriptura, sola gratia, sola fide, solus Christus (vagyis kizárólag a Szentírás,
a kegyelem, a hit és krisztusi) elvekben. A katolikus egyháztól eltérő nézeteket
vall a pápaság, az egyház és a szolgálat, Mária és a szentek tisztelete, valamint
a szentségek tanítása terén. Saját magát diaszpórában élő kisebbségként határozza
meg. Ökumenikus szempontból nyitott egyház: a valdensekkel, metodistákkal, baptistákkal
és az Üdvhadsereggel együtt alapító tagja az Olaszországi Evangélikus Egyházak Szövetségének.
Nemzetközi szinten tagja a Lutheránus Világszövetségnek, az Európai Egyházak Tanácsának
(KEK), valamint a Leuenbergi Egyházközösségnek (Európai Evangélikus Egyházak Közössége).
Ezen kívül szoros kapcsolatban áll a németországi és szlovéniai helyi evangélikus
egyházakkal. Elkötelezett résztvevője továbbá a zsidó-keresztény párbeszédnek. Az
evangélikus diakónusi szolgálat Olaszországban a Nápolyi-öbölben összpontosul, három
közösséget foglalva magában. Szociális tevékenységük 1992 óta három fő területen nyilvánul
meg: a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek iskoláztatása („Názáreti Jézus általános
iskola és óvoda), az idősek orvosi, pszichológiai és gyógyászati ellátása (Idelmo
Poggioli lelkészről nevezett központ), valamint a térségben sürgető problémát jelentő
kábítószer és bűnözés veszélyének kitett fiatalok felkarolása (színházi műhely). Emellett
figyelmet fordítanak az olaszországi gyógyközpontokban megforduló külföldiek lelkipásztori
ellátására is.