Az Olaszországi Evangélikus Egyház

A 94%-ban római katolikus vallású Olaszországban mindössze néhány ezer evangélikus hívő él 12 közösségbe tömörülve. Az olasz állam és a helyi lutheránus egyház viszonyát 1995 óta törvény szabályozza. „Az egyház a Jézus Krisztus Evangéliumába vetett hiten, annak tanításán és kultuszán alapul, amint azt az Ó- és Újszövetség, az ősi egyház, valamint az 1530-as Ágostai Hitvallás tanúsítja – olvassuk az Olaszországi Evangélikus Egyház (CELI) alkotmányában.
Maga a szó, „evangélikus a görög „euangelion görög kifejezésből származik és „jó üzenetet”, „jó hírt” jelent. A reformáció idején ezzel a névvel különböztették meg magukat (saját magukat nem nevezték protestánsnak) azok a XVI. századi keresztények, akik a római katolikus egyháztól eltérően hitvallásukat, szentségeiket, tanításukat és etikájukat csak Jézus Krisztus Evangéliumára alapozták (sola scriptura).
Az Olaszországi Evangélikus Egyház tanításában, etikájában és lelkiségében a Luther Márton és a hozzá kötődő teológusok által lefektetett alapokat követi. A reformáció idején született egyházakhoz hasonlóan az evangélikusok osztoznak a sola scriptura, sola gratia, sola fide, solus Christus (vagyis kizárólag a Szentírás, a kegyelem, a hit és krisztusi) elvekben. A katolikus egyháztól eltérő nézeteket vall a pápaság, az egyház és a szolgálat, Mária és a szentek tisztelete, valamint a szentségek tanítása terén. Saját magát diaszpórában élő kisebbségként határozza meg.
Ökumenikus szempontból nyitott egyház: a valdensekkel, metodistákkal, baptistákkal és az Üdvhadsereggel együtt alapító tagja az Olaszországi Evangélikus Egyházak Szövetségének. Nemzetközi szinten tagja a Lutheránus Világszövetségnek, az Európai Egyházak Tanácsának (KEK), valamint a Leuenbergi Egyházközösségnek (Európai Evangélikus Egyházak Közössége). Ezen kívül szoros kapcsolatban áll a németországi és szlovéniai helyi evangélikus egyházakkal. Elkötelezett résztvevője továbbá a zsidó-keresztény párbeszédnek.
Az evangélikus diakónusi szolgálat Olaszországban a Nápolyi-öbölben összpontosul, három közösséget foglalva magában. Szociális tevékenységük 1992 óta három fő területen nyilvánul meg: a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek iskoláztatása („Názáreti Jézus általános iskola és óvoda), az idősek orvosi, pszichológiai és gyógyászati ellátása (Idelmo Poggioli lelkészről nevezett központ), valamint a térségben sürgető problémát jelentő kábítószer és bűnözés veszélyének kitett fiatalok felkarolása (színházi műhely). Emellett figyelmet fordítanak az olaszországi gyógyközpontokban megforduló külföldiek lelkipásztori ellátására is.