Szent Bonaventura tanítása nyomán kövessük az Isteni Mestert – a pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson

Szerdán délelőtt 12 ezer zarándok vett részt az általános pápai kihallgatáson. Mivel a VI. Pál csarnokban nem fért volna el mindenki a Szentatya két helyszínen és részlegben tartotta meg a találkozót. Először a Szent Péter bazilikában köszöntötte a modern idők apostola, az olasz Don Carlo Gnocchi nevéhez kapcsolódó több ezer személyt, majd a VI. Pál teremben a világ különböző országait képviselő zarándokokat. Don Gnocchi alakját méltatva a Szentatya emlékeztetett arra, hogy ő a szolgáló szeretet géniusza volt, aki felvállalta kora nyomorúságát és a háborús időkben rokkanttá vált gyermekek gondozását állította lelkipásztori munkája középpontjába. A kihallgatáson jelen volt a Don Gnocchi Alapítvány 1600 önkéntese és az Alpesi Testület egykori katonái, mivel a szentéletű olasz pap tábori lelkésze volt ezeknek a katonáknak. A Szentatya a papoknak szentelt évben példaképül állította Don Gnocchit a világ minden papja elé.

A VI. Pál aulában egybegyűlt nemzetközi zarándokseregben Munkácsról érkezett magyar ajkú hívek is voltak. A Szentatya azt kérte tőlük, hogy a Nagyböjt során törekedjenek a megtérésre, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására és Isten Igéjének meghallgatására. „Ehhez kérem számotokra a Mindenható Isten áldását. Dicsértessék a Jézus Krisztus” – mondta még a pápa a magyar zarándokoknak.

Olasz nyelvű katekézisét a Szentatya ezúttal is Bagnoregio-i Szent Bonaventura alakjának szentelte. Múlt szerdán e híres ferences teológus életét és személyiségét mutatta be, ezúttal pedig munkásságáról és tanításáról beszélt. Szent Bonaventura számos érdeme közül kiemelkedik az a tény, hogy hitelesen és hűségesen tolmácsolta az utókornak mestere, Assisi Szent Ferenc alakját. Amikor Bonaventura 1257-ben a ferencesek általános előjárója lett a renden belül súlyos feszültségek voltak. A Kisebb Testvérek egy része, az un. Spirituálisok, azt az álláspontot képviselte, hogy Szent Ferenccel az emberiség történelmében egy teljesen új korszak köszöntött be és valóra vált a Jelenések könyvében leírt Örök Evangélium, amely helyettesíti az Újszövetséget. Ez a csoport azt állította, hogy az egyház immár kimerítette történelmi szerepét és helyébe egy szabad emberekből álló, bensőleg a Lélek által vezetett karizmatikus közösség lép, azaz a spirituális ferencesek közössége. Ezeknek az eszméknek az alapját egy ciszterci apát, Gioacchino da Fiore írásai alkották.

Az 1202-ben elhunyt monachus elmélete szerint a történelem trinitárius ritmust követ, az Ószövetség az Atya korszaka, amely után a Fiú és az egyház korszaka következik. A Szentlélek korszaka az eljövendő harmadik korszak lesz, amikor végre beköszönt az emberek közötti béke, a népek és vallások közötti kiengesztelődés. Gioacchino da Fiore azt a reményt támasztotta az emberekben, hogy az új korszak az új monachizmussal köszönt be. Érthető, hogy a ferencesek említett csoportja Szent Ferencben vélte felfedezni az új korszak elindítóját, amely maga mögött hagyja a hierarchikus egyházat, hogy elkezdődjön a Lélek új egyháza, amely már többé nem kapcsolódik a régi struktúrákhoz. Mindez súlyos félreértése volt Assisi Szent Ferenc üzenetének és az evangéliumhoz és az egyházhoz való alázatos hűségének.

A ferences rend egységének helyreállítása volt a célja Szent Bonaventurának, amikor gondosan tanulmányozta Gioacchino da Fiore tanítását és a neki tulajdonított írásokat és ezzel párhuzamosan szükségesnek tartotta, hogy bemutassa az általa annyira tisztelt és szeretett Assisi Szent Ferenc tanítását. Szent Bonaventura a ferences rend általános elöljárójaként világosan látta, hogy a spiritualista csoport eszméivel a rend kormányozhatatlanná vált volna és szükségszerűen az anarchiába fulladt volna. Két szempontot tartott fontosnak: teológiailag meg kellett alapozni a csoportnak a hierarchikus egyházba való beilleszkedését, úgy, hogy közben megmaradjon Szent Ferenc alakjának abszolút újdonsága.

Szent Bonaventura elveti a történelem trinitárius ritmusának elméletét. Isten az egész történelem számára egyetlen és nem osztható fel három istenségre. Jézus Krisztus Isten utolsó szava, benne Isten mindent kimondott. A Szentlélek az Atya és a Fiú lelke, nincs tehát egy magasabbrendű evangélium és egy eljövendő másik egyház. Ezért tehát Szent Ferenc követőinek is ebbe az egyházba kell beilleszkedniük, annak hitébe és hierarchikus rendjébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyház mozdulatlan és nem lehetnek újdonságok benne. Szent Ferenc koráig az volt az uralkodó elgondolás, hogy az egyházatyák a teológia abszolút magasságát alkotják és a további nemzedékek mind csak tanítványok. Szent Bonaventura is elismeri az egyházatyákat, mint örök mestereket, ám Ferenc jelensége azt a bizonyosságot alkotja számára, hogy Krisztus igéjének gazdagsága kimeríthetetlen és az új nemzedékekben is megjelenhetnek új fényforrások. Krisztus egyedülisége biztosítja az újdonságot és a megújulást minden időszakban. Szent Ferenc rendje tehát Krisztus egyházához, az apostoli egyházhoz tartozik, de ugyanakkor érvényes ennek a rendnek az újdonsága is a klasszikus monachizmussal szemben. A ferenceseknek ugyanis nincs stabil monostoruk, bárhol jelen lehetnek és bárhol hirdethetik az evangéliumot. A monachizmus stabilitásával szemben új flexibilitással találkozunk, amely által az egyház visszakapja missziós dinamizmusát.

A Szentatya szerdai katekézisében végül egy aktuális problémát is érintett, nevezetesen azt, hogy a II. Vatikáni Zsinatot követően újból megjelent egyfajta spirituális utópia elmélet az egyházban. Voltak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy minden megváltozik, minden új lesz, másik egyház van születőben, amely teljesen eltér attól, ami a zsinat előtti egyház volt. Ez az anarchista utópia szerencsére nem következett be, hála olyan bölcs kormányzóknak, mint amilyenek VI. Pál és II. János Pál pápa voltak, akik egyfelől megóvták a zsinat újdonságát, másfelől azonban megőrizték az egyház egyedüliségét és folytonosságát, amely mindig a bűnös emberek egyháza, de mindig a kegyelem helye is. Szent Bonaventura főműve az Itinerarium mentis in Deum a misztikus szemlélődés kézikönyve, amely La Verna hegyén fogant meg, ott ahol Szent Ferenc a stigmáit kapta.

A Szentatya végül katekézisében azt kérte az általános kihallgatás zarándokaitól, hogy Szent Bonaventura, a szeráfi mester nyomán kövessék az Isteni Mestert, hallják meg az életről és igazságról szóló szavát, amely mindannyiunk lelkében visszhangzik.
Az általános kihallgatás végén a Szentatya felhívást intézett a földrengéstől sújtott török lakosság érdekében, mindenkit imáiról biztosított és azt kérte a nemzetközi közösségtől, hogy nagylelkűen siessen a szerencsétlenül jártak megsegítésére.