Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller életműve - P. Szabó Ferenc jegyzete
A francia jezsuiták
kulturális folyóirata, az Etudes legújabb, március száma tanulmányt közöl a
tavalyi Irodalmi Nobel-díjas erdélyi származású Herta Müller írónő életművéről. (Nicole
Bary: „Herta Müller, két kultúra közötti irodalom.”) Nicole Bary írását kiegészítve
magyar forrásokkal, rövid jegyzetemben bemutatom az írónő regényvilágát, amelyet röviden
így jellemezhetünk: „Élet a diktatúrában”. Herta Müller 1953-ban született Romániában
(Erdélyben), a sváb németek lakta Bánátban, Nitzkyfalván. 1973-tól 1976-ig germanisztikát
és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Diplomája megszerzése után tanárként
és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni. Első elbeszéléskötete, Niederungen
(Lapos földek) 1982-ben Bukarestben csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg.
(Két évvel később Berlinben már a teljes változatot kiadták.) A kötet egy kis romániai
német falu korrupcióval, türelmetlenséggel és elnyomással telített világát írja le
költő nyelven. Mivel a Ceausescu-diktatúrát bírálta, és megtagadta az együttműködést
a román titkosrendőrséggel, elbocsátották állásából. 1987-ben akkori férjével, a szintén
író Richard Wagnerrel Németországba emigrált, azóta Berlinben él, és számos kötetet
jelentetett meg. Műveit több mint 20 nyelvre lefordították. Magyarul eddig csak 1995-ben
A rókák csapdába esnek c . regénye jelent meg. Bravúros szójátékos stílusát
Lendvay Katalin ültette át magyarra. Herta Müller egyedülállóan precíz és lenyűgöző
nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és a kommunista évtizedek
valóságával. Önéletrajzi prózakötetében (A király meghajolés gyilkol,
2003) a román diktatúrában szerzett tapasztalatait rögzíti, a totalitárius
állam nyelve áll a középpontjában: mit közvetít és hogyan manipulálja az embereket
ez a nyelv? (Természetesen a király, maga a diktátor: Nicolae Ceausescu).
Az
írónő életrajzából még megemlítjük: Édesapja a második világháború alatt a Waffen
SS szolgálatában állt, édesanyját 1945-ben szovjet munkatáborba deportálták a mai
Ukrajna területére. Az írónő állítása szerint apját csak az mentette meg a brutális
cselekedetektől, hogy nem olyan helyen szolgált, ahol erre lehetőség nyílt volna.
Müller 2009-ben megjelent legújabb könyvében (Atemschaukel=Lélegzethinta) a
Szovjetunióba deportált romániai németek sorsát írja le. Ezt Oscar Pastiorral, a nagyszebeni
származású íróval kezdte írni, aki 1945 és 1949 között szovjet lágerben élt; 1968-ban
külföldön maradt és 2006-ban elhunyt. Így Müller egyedül írta meg a regényt. Pastior
egyik volt azoknak a szászoknak, akiket a románok 1945-ben lágerbe küldtek. Halála
előtt Pastior sokat beszélgetett Müllerrel élményeiről, történetének megrázó feldolgozása
ez a nagyszerű regény.
Dragomán György fiatal magyar-román író 2009 júniusában
Svájcban találkozott Herta Müllerrel Így írta le benyomásait: „Nagyon kedves embernek
ismertem meg, románul beszéltünk egymással. Elmondhatatlanul örültem, hogy ő kapta
Nobel-díjat. (…) Herta Müllert fontos erkölcsi tartás jellemzi, érzelmileg megrázóan
ír a 80-as évekről, őszinte szépséggel mutatja meg, hogy milyen volt ezekben az évtizedekben
a diktatúrában élni. Őt nem szervezték be, nem árult el senkit, mindvégig kitartott
az elvei mellett. Akkor hagyta el Erdélyt, amikor már nem bírta tovább. Ő 87-ben ment
el Romániából - folytatja Dragomán - én 88-ban, sok közös van bennünk. Pátosz nélkül
tud írni az otthontalanságról.” .) A svéd Akadémiai Nobel Bizottság is kiemelte indoklásában:
„ A költészet koncentrációjával és a próza egyenességével írja le az otthontalanság
látképét.”
„Lehet-e politikai döntést látni Müller díjazása mögött?” Erre
a kérdésre Dragomán György ezt válaszolta: „A Nobel Bizottságban is olvasó emberek
ülnek, akiket megfog egy-egy szerző vagy könyv. Ha mégis szeretnénk egy politikai
kapcsolódást is adni, lehet úgy is magyarázni, hogy a Nobel Bizottság fel akarja hívni
a figyelmet egy olyan fontos politikai és társadalmi kérdésre, mint a kisebbségi lét,
a diktatúrában élő alkotók bátorságának és tartásának díjazására.”
Örömmel
üdvözöljük a Nobel-díjas erdélyi Herta Müllert, illetve a Nobel Bizottság döntését:
fontosnak tartjuk, hogy a nyugati világ is egyre jobban megismerje a kommunista diktatúra
embertelenségét, hiszen Szolzsenyicin GULAG-szigetcsoport-ját és Akommunizmus
fekete könyvét olyan hamar igyekezett feledtetni a nyugati baloldali értelmiség
és a pártos média.