1610. július 18-án magányosan hunyt el a Tirrén-tenger partján (Porto Ercole) minden
idők egyik legnagyobb festője, Michelangelo Merisi, akit Caravaggióként ismer az egész
világ. Összetett személyiségét gyakran félreértették, sztereotípiákkal leegyszerűsítve
magyarázták. Halálának negyedik centenáriumára idén gazdag eseménysorozattal emlékeznek
Itália-szerte. A tudományos és kulturális programok célja, hogy megrajzolják Caravaggio
valódi emberi arculatát és behatóan tanulmányozzák munkásságát. A kezdeményezéseket
a napokban mutatta be az olasz Kulturális Javak Minisztériuma által létrehozott rendezőbizottság. Négy
kiállítás, két konferencia, hatalmas mennyiségben megjelenő ismeretterjesztő kiadványok
és tudományos munkák mellett két film és egy előadás szolgálja e nagy festő alakjának,
hitvallásának és munkásságának megismerését, további kutatását. Február 20-án nyílt
meg a római Scuderie del Quirinale Palota kiállítótermeiben az a tárlat, amelyen csak
a biztosan Caravaggio által készített festmények láthatók. A centenáris év célja,
hogy komoly mederbe terelje a zseni körül kialakult nézeteket, amelyek alapján sokszor
felületesen csak mint átkozott, hitetlen és lázadó festőnek tartották. „Az igazságra
akkor derül fény a művészettörténetben, ha megvizsgáljuk, kik voltak a műalkotások
megrendelői, milyen emberekkel érintkezett a festő; valamint ha ráérzünk mély emberségére
és vallásosságára, a szegények iránti szeretetére” - magyarázta a Caravaggio-jubileumi
bizottság elnöke (Maurizio Calvesi). A vásznakon elvégzett két röntgenvizsgálatnak
köszönhetően új, eddig még ismeretlen részleteket tudhatunk meg. Ősszel pedig két
konferencián szólnak Caravaggiónak a zenéhez fűződő kifinomult kapcsolatáról, mely
átszövi képeit, illetve igyekeznek megvilágítani mindazt, amit művészete és követői
révén meghatározott Európában. A jubileumi bizottság titkára (Alessandro Zuccari)
szerint bár a festő nem szándékozott iskolát létrehozni, mégis attól a pillanattól
kezdve, hogy kiállította képeit Rómában, a Franciák Szent Lajos templomában (San Luigi
dei Francesi), nagyon sok követőre talált. Magasabb és alacsonyabb színvonalú utánzatok
sorát ihlette, szinte nemzeti tendenciákat indítva el. Természetesen a fény és árnyék
kontrasztjára épülő látásmódja tette egyedivé és forradalmian újjá Caravaggio stílusát,
amelyhez sajátos realizmus és háromnegyedes profil-ábrázolás társult. Jelentősen
hozzájárul majd e kivételes nagyságú művész megismeréséhez az a kötet is, amely 1100
dokumentumával és forrásanyagával nem csupán a kutatóknak szolgál értékes támpontul,
hanem egyben a Caravaggio-rajongók számára is hasznos adalék, hiszen segít megrajzolni
a festő arcélét, amely négyszáz év távlatából is lenyűgöző és titokzatos. A kiadványt
gondozó Stefania Macioce úgy véli: Michelangelo Merisi teljességgel tudatában volt
saját zsenialitásának, ugyanakkor számunkra eddig ismeretlen okból mélyen gyötrődő
személyiség volt. Művészetét pedig a folytonos keresés határozta meg: minden egyes
képével lényegében újat alkotott.