Kezdeményezések Olaszországban Caravaggio halálának négyszázadik évfordulóján

1610. július 18-án magányosan hunyt el a Tirrén-tenger partján (Porto Ercole) minden idők egyik legnagyobb festője, Michelangelo Merisi, akit Caravaggióként ismer az egész világ. Összetett személyiségét gyakran félreértették, sztereotípiákkal leegyszerűsítve magyarázták. Halálának negyedik centenáriumára idén gazdag eseménysorozattal emlékeznek Itália-szerte. A tudományos és kulturális programok célja, hogy megrajzolják Caravaggio valódi emberi arculatát és behatóan tanulmányozzák munkásságát. A kezdeményezéseket a napokban mutatta be az olasz Kulturális Javak Minisztériuma által létrehozott rendezőbizottság.
Négy kiállítás, két konferencia, hatalmas mennyiségben megjelenő ismeretterjesztő kiadványok és tudományos munkák mellett két film és egy előadás szolgálja e nagy festő alakjának, hitvallásának és munkásságának megismerését, további kutatását. Február 20-án nyílt meg a római Scuderie del Quirinale Palota kiállítótermeiben az a tárlat, amelyen csak a biztosan Caravaggio által készített festmények láthatók. A centenáris év célja, hogy komoly mederbe terelje a zseni körül kialakult nézeteket, amelyek alapján sokszor felületesen csak mint átkozott, hitetlen és lázadó festőnek tartották.
„Az igazságra akkor derül fény a művészettörténetben, ha megvizsgáljuk, kik voltak a műalkotások megrendelői, milyen emberekkel érintkezett a festő; valamint ha ráérzünk mély emberségére és vallásosságára, a szegények iránti szeretetére” - magyarázta a Caravaggio-jubileumi bizottság elnöke (Maurizio Calvesi).
A vásznakon elvégzett két röntgenvizsgálatnak köszönhetően új, eddig még ismeretlen részleteket tudhatunk meg. Ősszel pedig két konferencián szólnak Caravaggiónak a zenéhez fűződő kifinomult kapcsolatáról, mely átszövi képeit, illetve igyekeznek megvilágítani mindazt, amit művészete és követői révén meghatározott Európában.
A jubileumi bizottság titkára (Alessandro Zuccari) szerint bár a festő nem szándékozott iskolát létrehozni, mégis attól a pillanattól kezdve, hogy kiállította képeit Rómában, a Franciák Szent Lajos templomában (San Luigi dei Francesi), nagyon sok követőre talált. Magasabb és alacsonyabb színvonalú utánzatok sorát ihlette, szinte nemzeti tendenciákat indítva el. Természetesen a fény és árnyék kontrasztjára épülő látásmódja tette egyedivé és forradalmian újjá Caravaggio stílusát, amelyhez sajátos realizmus és háromnegyedes profil-ábrázolás társult.
Jelentősen hozzájárul majd e kivételes nagyságú művész megismeréséhez az a kötet is, amely 1100 dokumentumával és forrásanyagával nem csupán a kutatóknak szolgál értékes támpontul, hanem egyben a Caravaggio-rajongók számára is hasznos adalék, hiszen segít megrajzolni a festő arcélét, amely négyszáz év távlatából is lenyűgöző és titokzatos. A kiadványt gondozó Stefania Macioce úgy véli: Michelangelo Merisi teljességgel tudatában volt saját zsenialitásának, ugyanakkor számunkra eddig ismeretlen okból mélyen gyötrődő személyiség volt. Művészetét pedig a folytonos keresés határozta meg: minden egyes képével lényegében újat alkotott.