XVI. Benedek gondolatai a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat lezárása alkalmával

Szombaton délelőtt végéhez ért a Szentatya és a Római Kúria egyhetes nagyböjti lelkigyakorlata, melyet a pápa Don Enrico Dal Covolo szalézihez, a lelkigyakorlat vezetőjéhez intézett köszönő szavaival zárt le.
XVI. Benedek a résztvevők nevében is szívből jövő háláját fejezte ki a szalézi teológusnak a lelkigyakorlat levezetéséért, valamint azért a lelkes és mélyreható munkájáért, mellyel elkísérte a jelenlevőket a Krisztushoz vezető úton és papi hivatásuk megújításának ösvényein.
A Szentatya beszédében felidézte a lelkigyakorlat legfontosabb pillanatait, melyek folyamán a keresztény ember valódi mivoltáról elmélkedtek: az ember magában nem tökéletes, szüksége van a másokkal való kapcsolatra, meghallgatásra. A legfontosabb ezek közül az Istennel való kapcsolata, mely lehetővé teszi, hogy megismerje önmagát és önmaga lehessen.
A Szentatya felidézte Mária alakját, aki a meghallgatás csodálatos példáját mutatta meg számunkra. Az Angyali Üdvözlet során Mária Isten szavára figyelt, amit megőrzött és oltalmazott szívében. Az egyházatyák szerint amikor az Örök Ige megfogant Mária méhében, a Szentlélek a fülön keresztül jutott el Máriához, aki saját testét adományozta, hogy az Ige megfoganhasson. Mindez – fejtette ki köszönő gondolataiban a Szentatya – hozzásegített minket e napok folyamán, hogy megértsük: Isten szavát igazán csak együtt érthetjük meg az egyházban és a szentek közösségében.
A lelkigyakorlat alatt Don Enrico Dal Covolo szalézi a papi hivatás megvalósításának öt csodálatos alakját is felelevenítette kezdve azt Antiochiai Szent Ignáctól egészen II. János Pál-ig. Mindez újabb lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők papi hivatásukról elmélkedjenek, melynek célja, hogy bátran végzett küldetéssé, misszióvá váljon.
A Szentatya a nagyböjti lelkigyakorlat utolsó napján mondott rögtönzött beszéde végén áldását adta a Római Kúria tagjaira és köszönetet mondott Don Enrico Dal Covolo szalézi teológusnak.