„Az Istennek engedelmes és az emberiséggel együtt érző papok fényt jelentenek a világ
számára” – a pápa és a római egyházmegye papságának találkozója
XVI. Benedek pápa, Róma püspöke február 18-án délelőtt 11 órakor az Apostoli Palota
Áldások Termében fogadta egyházmegyéje papságát, élükön Agostino Vallini bíborossal.
A hagyományos nagyböjti találkozón a Szentatya „lectio divina” keretében a Zsidókhoz
írt levél egyes szakaszaihoz fűzte a papi hivatásról szóló elmélkedését. Ennek
vezérfonala a következő volt: a teljes egészében Istennek szentelt papok érezzenek
együtt a világgal, annak minden nyomorával. Vezesse őket az Isten iránti engedelmesség,
amely nem lemondást jelent, hanem azt, hogy szabadon csatlakoznak az Úrhoz. „Jézus
örök főpap Melkizedek rendje szerint” – a Zsidókhoz írt levél szerzője a 110. zsoltár
verseit alkalmazza Jézusra. Krisztusban megvalósul a dávidi ígéret. Ő az igazi Király,
Isten Fia, de egyben az igazi főpap is. A papok csak akkor válhatnak Isten és
az emberek közötti valódi közvetítővé, ha hiteles emberek. Isten Fia azért testesült
meg, hogy pap legyen, hogy megvalósíthassa papi küldetését. Ez a pap küldetése: legyen
közvetítő, híd, amely elvezeti az embert Istenhez, a megváltáshoz, a valódi élethez.
Ahhoz, hogy a papok betöltsék a híd szerepét, a szüntelen imából és az Eucharisztiából
kell táplálkozniuk. Csak Isten vezethet el minket Krisztus misztériumához. Szüntelenül
vissza kell térnünk a szentséghez, ahhoz az ajándékhoz, amelyben Isten olyan adományban
részesít bennünket, amelyre mi soha nem lennénk képesek. A pap legyen valóban Isten
embere, közelről ismerje meg Istent a Krisztussal való szeretetközösségben. A
papi hivatás választása azt jelenti, hogy a pap Isten akarat szerint irányítja érzelmeit.
Nem könnyű megtérésről van szó, ha arra gondolunk, hogy korunk gondolkodásmódja mennyire
ellenkezik ezzel a választással. Ma, ha azt mondják valakiről, hogy hazudott,
hogy lopott, hozzáteszik: ez emberi dolog. Ez azonban nem az ember igazi természete.
Az a valóban emberi, hogy nagylelkűek, igazságosak vagyunk. Krisztus segítségével
le kell küzdenünk emberi természetünknek ezt az elhajlását. A pap szívét töltse
el az együttérzés az emberekkel. Nem a bűn jelenti az emberi gyengeség iránti „szolidaritást”,
hanem az az erő, hogy osztozunk a terhekben Jézus példáját követve. „Mi, papok,
nem vonulhatunk száműzetésbe, hanem el kell merülnünk a világ szenvedésében. Krisztus
segítségével, Krisztussal való szeretetközösségben arra kell törekednünk, hogy átalakítsuk,
és Isten felé vezessük el a világot” – mondta a római papokhoz intézett beszédében
XVI. Benedek. Végül az engedelmesség kérdését érintette. Olyan szó ez, amely ma
nem örvend népszerűségnek. Szolgai magatartásnak, elidegenedésnek tűnik. Az „engedelmesség”
helyett a „szabadságot” szeretnénk antropológiai kulcsszóként használni. Ha azonban
közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, látjuk, hogy a két dolog összefügg. Isten akarata
ugyanis nem zsarnoki uralom, hanem az a hely, ahol megtalálhatjuk valódi önazonosságunkat.
Imádkozzunk az Úrhoz: segítsen bennünket a valódi szabadság felismerésében, hogy
így örömmel vállaljuk az engedelmességet. Az embereket példamutatásunkkal, alázatunkkal,
imánkkal és lelkipásztori tetteinkkel vezessük el az Istennel való szeretetközösséghez
– fejezte be a római egyházmegye papjaihoz intézett nagyböjti beszédét XVI. Benedek
pápa.