Jézus fegyvere a kísértések ellen –
P. Szentmártoni Mihály SJ elmékedése

Nagyböjt első vasárnapjának első olvasmánya a Második Törvénykönyvből vett szakasz, amelyben megtudjuk, hogy kiválasztott nép kivonulása Isten műve volt, ezért a nép hálaáldozatot mutatott be szabadító Istenüknek. Nekünk is újra fel kell fedeznünk az Isten iránti hála fontosságát lelki életünkben.
A második olvasmányban Szent Pál egy nagyszerű tömör mondatban foglalja össze hitünk lényegét: „Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz.” Ezt a tömör hitvallást megtanulhatnánk fejből, hogy a kísértés pillanatában megvallhassuk hitünket.
Az Evangéliumban Szent Lukács részletesen ismerteti Jézus megkísértését a pusztában. Szeretnénk tudni, honnan kapta az Evangélista a részleteket, hiszen az eseménynek nem voltak szemtanúi. Csak feltételezhetjük, hogy maga Jézus beszélt tanítványainak a pusztában történt tapasztalatairól. Más evangéliumi leírásokból tudjuk, hogy Jézus gyakran magányos helyre vezette Apostolait és ott sok mindenre oktatta őket.
Amikor Jézus megkísértéséről hallunk, akkor leginkább megállunk a kísértések előtt, azokat elemezzük, azokról gondolkodunk, azoktól rettegünk azokat próbáljuk lefordítani a mai kor nyelvezetére, pl. mit jelent ma a kísértés, hogy kenyérré változtassuk a köveket, vagy, hogy levessük magunkat a Templom párkányáról? Biztosan vannak ezeknek a kísértéseknek modern változatai is, de ezt mindenkinek egyéni szinten kell megtalálnia, nem igen lehet általánosítani. Próbáljunk ezúttal összpontosítani Jézus válaszaira, amelyekkel visszautasította a kísértéseket. Honnan vette Jézus ezeket a válaszokat?
Az orvosok ma gyakran hangoztatják, hogy egészségünk megvédése céljából igen fontos a „prevenció”, a betegségek megelőzése, amely mindenekelőtt az egészséges életvitelt, kiegyensúlyozott táplálkozást és a rendszeres orvosi vizsgálatot jelenti. Valami hasonlót olvashatunk ki a vasárnapi Evangéliumból. Jézus a sátán mindegyik kísértésére azonnal válaszolt, idézve a Szentírást, Isten igéjét. Ezek nem rögtönzött válaszok voltak, hanem Jézus mélyen fekvő lelki stílusából fakadtak. Ő Isten igéjének fényében gondolkodott, cselekedett és élt. Amikor szüksége volt Isten segítségére, azonnal kéznél volt a legalkalmasabb szentírási ige, amelyet akárcsak egy vértet, maga elé emelt, hogy megvédje magát a sátán támadásától. Jézus tehát már eleve felvértezte magát a sátán kísértései ellen.
A lelki prevenció, megelőzés nagy szerepet játszik a mi lelki életünkben is. Az Evangéliumból megtudjuk, hogy Jézus három fegyverrel verte vissza a kísértéseket.
Jézus első fegyvere a kísértés ellen az élet értelmének tudatosítása volt. Jézus megéhezett, de tudatában volt annak, hogy az élet több mint az anyagi jólét. A könnyű meggazdagodás vágya ma ugyanaz, mint amit a sátán Jézusnak javasolt: jusson könnyedén kenyérhez. Oly könnyen elfelejtjük, hogy a kenyérért meg kell dolgozni, a pénzt meg kell keresni. Itt nem csak a kenyérről van szó, hanem mindenről, amiről úgy hisszük, hogy jogunk van rá, tehát másoknak kötelességük azt nekünk megadni. Ez történhet intézményes szinten, amikor úgy érezzük, a társadalmi rendszer igazságtalanul bánik velünk, de történhet családi szinten is, amikor úgy véljük, hogy azok, akikkel együtt élünk, nem adják meg mindazt, amit kívánunk. Ekkor kell tudatosítanunk azt az igazságot, hogy tulajdonképpen semmire sincs jogunk, hanem minden Isten ajándéka: a kenyér és az egészség, de még a bankban felgyülemlett pénz is.
Jézus második fegyvere a kísértés ellen Isten szuverén hatalmának tudatosítása volt. A hatalomvágy talán minden ember alapvető kísértése. Amikor hatalomvágyat említünk, akkor nem szükséges azonnal a politikai nagyhatalmakra gondolnunk. A hatalomvágy kísértése felütheti fejét a családban is, ahol a férj akarja rákényszeríteni nézeteit feleségére, gyermekeire. Bárhol két ember él egymás mellett, megjelenik a hatalomvágy kísértése. Hogy ezt megelőzzük, szükségünk van egyre mélyebben tudatosítanunk azt az igazságot, hogy nem vagyunk senki életének ura, hanem minden ember és minden élet egyetlen, szuverén ura Isten.
Jézus harmadik fegyvere a kísértés ellen az Istenbe vetett abszolút bizalom volt: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”. Talán nem tudatosan, de valahogy bennünk él az a gyanú, mintha Isten nem lenne egészen igazságos. Ez akkor tűnik ki, amikor úgy véljük, másoknak többet adott, mint nekünk, vagy megvont tőlünk valamit, amit nagyon szerettünk volna elérni. Ilyenkor azt kell tudatosítanunk, hogy Isten sokkal bölcsebb, mint mi vagyunk. Ő látja azokat a távlatokat is, amelyek a mi szemünk előtt rejtve vannak, ezért nyugodtan megbízhatunk benne, hiszen mindig csak a javunkat akarja. Ha így élünk, akkor képesek leszünk ellenállni annak a kísértésnek, hogy mi írjuk elő Istennek, hogyan kormányozza a világot.

(MTörv 26, 4-10; Róm 10, 8-13; Lk 4, 1-13)