„Demokrácia és egyház” – Tarcisio Bertone bíboros államtitkár előadása a wroclawi egyetemen

A lengyel város egyeteme díszdoktori címet adományozott a vatikáni bíboros államtitkárnak. Február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján került sor az elismerés ünnepélyes átadására, amelyet szentmise előzött meg Wroclaw Keresztelő Szent János székesegyházában.

Bertone bíboros „lectio magistralis” előadásában különösen időszerű témát fejtett ki. Abból a megállapításból indult ki, hogy az emberi jogok nem azért egyetemesek, mert azokat a parlamenti képviselők és a közvélemény nagy többsége elismeri, hanem azért, mert az emberi lény természetéből fakadnak. Ez pedig nem alakul át a társadalmi és történelmi változások következtében sem. Amikor az egyéni jogokról beszélnek, gyakran olyan vágyakat akarnak a jog szintjére emelni, amelyeknek nincs egyetemes alapjuk.

Bertone bíboros feltette a kérdést: a modern demokráciák alapelve, azaz a nép szuverenitása, alkalmazható-e az egyházra is, amelynek természete különbözik a demokratikus államétól? Rámutatott, hogy más az állam és más az egyház eredete és célja, bár az egyházban is sok olyan elem megtalálható, amely közös a demokráciával, kezdve a személy központúságával. A bíboros megjegyezte, hogy a II. vatikáni zsinat döntő lendületet adott ezen a téren.

Az egyház azonban nem válhat egyfajta demokráciává, bár több mozgalom irányul arra, hogy a fentről irányított egyház legyen a közösség egyháza, amelyben megvitatják a hívek igényeit és döntéseket hoznak még a liturgia bemutatásának módjáról is.

Egy demokratikus, önmeghatározó egyház esetén felmerülne a kérdés: kinek van joga ahhoz, hogy döntést hozzon és milyen alapokon? Egy olyan egyház, amely csak a többség döntésén alapulna, pusztán emberi egyház lenne, amelyben a közvélemény venné át a hit helyét.

Hogyan lehet ezt a válságot leküzdeni? – tette fel a kérdést Bertone bíboros.

Mindenekelőtt az egyházi szeretetközösség révén. A hívek ugyanis arra kaptak meghívást Krisztustól, hogy építsék az egyházat, hirdetve a világ üdvösségét tanúságtételük révén. A püspökök és a világi hívek közötti kapcsolatot nem lehet a „hatalom és annak ellenőrzéseként” felfogni, mivel a „szeretetközösség tapasztalatáról” van szó. Ez megkívánja a püspököktől, hogy híveikkel valóban szeretetközösségben éljenek, együttműködve az egyházi élet minden területén.

A wroclawi székesegyházban bemutatott szentmisén Bertone bíboros homíliájában hangsúlyozta: a Lourdes-i Szűzanya valóban a betegek Vigasztalója. A papság évében arra szólította fel a papokat, hogy bízzanak Mária gondoskodásában. Amikor érzik saját korlátaikat és törékenységüket, amikor különösen nehéz helyzetben vannak, akkor megtapasztalhatják azt, ami a kánai menyegzőn történt: kezd elfogyni a bor, vagyis csökken a papság első éveinek buzgalma és bensőséges öröme. A hanyagságok, főleg az imaélet területén egyfajta lelki szárazsághoz, elégedetlenséghez vezetnek. Ez ne töltse el aggodalommal a papokat, hanem buzgón törekedjenek arra, hogy életükben mindig jelen legyen Jézus és Anyja, Mária, aki egyben a mi édesanyánk is – mondta wroclawi homíliájában Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár.