„Az emberi igazságosság alapja a Krisztusban való üdvözülés” – a pápa nagyböjti üzenete

Február 4-én, csütörtökön délelőtt a Szentszék sajtótermében bemutatták XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenetét, amelynek címe a Rómaiakhoz írt levélből vett idézet: „Az Istenben való megigazulás nyilvánvalóvá lett a Jézus Krisztusban való hit által” (Rm 3,21-22).

A dokumentum négy szempont szerint vizsgálja meg az igazságosság kérdését. Először felidézi a római jog felfogását.

Igazságosság: „dare cuique suum” - azaz mindenkinek meg kell adni, ami neki jár

Ulpianus híres, III. században élt római jogász kifejezése, vagyis mindenkinek a magáét, valójában nem határozza meg, hogy mit is jelent az, amit mindenki számára biztosítani kell. Ahhoz, hogy a maga teljességében élvezzük létünket, szükség van arra is, amit csak ingyenesen kaphatunk meg. Az ember abból a szeretetből él, amelyet kizárólag Isten adhat meg számára, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette.

Természetesen szükség van az anyagi javakra is, hiszen maga Jézus is meggyógyította a betegeket és enni adott az éhező tömegeknek. Biztos, hogy elítéli azt a közönyt, amelynek eredményeként ma is milliók és milliók halnak meg élelem, víz és gyógyszerek hiánya következtében.

Az embernek a kenyérhez hasonlóan és még annál is jobban szüksége van Istenre.

Honnan ered az igazságtalanság?

Ezt a kérdést teszi fel a pápa üzenete következő részében. Idézi Szent Márk evangéliumából Jézus szavait, miszerint „..nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik” (Mk 7,15).

Számos modern ideológia feltételezi, hogy az igazságtalanságnak „külső” okai vannak. Ahhoz, hogy az igazságosság uralkodjon, elég ha elhárítjuk ezeket a külső akadályokat. Jézus figyelmeztetése szerint ez a gondolkodás rövidlátó. Az igazságtalanság, ami a rossz gyümölcse, nem pusztán külső okokban gyökerezik. Az ember szívéből fakad, ahol a rosszal való titokzatos cinkosság csírái is megtalálhatók.

Ádám és Éva, akiket elcsábított a sátán hazugsága, az isteni parancs ellenére megkaparintották a titokzatos gyümölcsöt. A szeretetben való bizalom logikáját a gyanakvás és a versengés logikájával cserélték fel. Megtapasztalták a nyugtalanság és a bizonytalanság érzését. Hogyan szabadulhat meg az ember az önzéstől és hogyan nyílhat meg a szeretetnek? – teszi fel a kérdést nagyböjti üzenetében XVI. Benedek.

Igazságosság és Sedaqah

Izrael bölcsességének középpontjában mély kapcsolat áll az Istenbe vetett hit és a testvéreink iránti igazságosság között. A „sedaqah” héber szó jól kifejezi az igazságosság erényét. Egyrészt azt jelenti, hogy a hívő teljesen elfogadja Izrael Istenének akaratát, másrészt egyenlőséget fejez ki testvéreinkkel szemben, különös tekintettel a szegényekre, az idegenekre, az árvákra és özvegyekre. A két jelentés szorosan összekapcsolódik. Az izraelita számára a szegényeket segíteni nem más, mint Istennek viszonozni, hogy megszánta nyomorúságban szenvedő népét.

Nem véletlen, hogy Mózes a Törvény tábláit a Vörös-tengeren való átkelés után kapta meg. Isten előbb meghallgatta népe panaszát és válaszként azt kérte, hogy hallgassák meg törvényeit, amelyekkel igazságosságot kér a szegények, az idegenek, a rabszolgák számára.

Az igazságossághoz szükség van arra, hogy kilépjünk az önteltség illúziójából, ami feltételezi, hogy az ember elegendő önmaga számára. Ez a mélyen gyökerező bezártság az igazságtalanság forrása. Még mélyebb „kivonulásra”, exodus-ra van szükségünk, mint amit Isten vitt végbe Mózessel, vagyis meg kell szabadítani szívünket. Ezt a Törvény szava képtelen egymagában megvalósítani. Reménykedhet-e tehát az ember az igazságosságban? – hangzik a pápa újabb kérdése, amire a következő rész adja meg a feleletet.

Krisztus, Isten igazságossága

A keresztény üzenet pozitívan válaszol az ember igazságosság utáni szomjára. Pál apostol így írt a Rómaiakhoz szóló levelében: „Most azonban az Istenben való megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá…a Jézus Krisztusban való hit által, melyben minden hívő részesül. Ebben nincs különbség. Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét. Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztus megváltása által. Őt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, hogy kimutassa igazságosságát” (Rm 3,21-25).

Mi tehát Krisztus igazságossága? Mindenekelőtt az, ami a kegyelemből származik, amelyben nem az ember gyógyítja meg magát és másokat. Jézus vére, Isten végsőkig menő szeretet-gesztusa szabadítja meg az embert a bűnök súlyától, nem pedig emberi áldozat.

Felmerül az ellenvetés: milyen igazságosság az, amely szerint az igaz meghal a bűnösért és a bűnös cserébe abban az áldásban részesül, amely az igazat illeti meg? Így nem éppen az ellenkezőjét kapja mindenki, mint amit megérdemelne?

Valójában itt mutatkozik meg az isteni igazságosság, amely végtelenül különbözik az emberi igazságosságtól. Isten Fiában fizetett váltságdíjat értünk, valóban óriási áron. Az ember fellázadhat a kereszt igazságossága ellen, mivel nyilvánvalóvá válik, hogy nem önrendelkező, autarkikus lény, hanem szüksége van egy Felsőbb Lényre, ahhoz, hogy teljesen önmaga lehessen. Megtérni Krisztusnak, hinni az Evangéliumban éppen ezt jelenti: ki kell lépnünk az önellátás illúziójából, hogy így felfedezzük és elfogadjuk saját ínségünket, azt, hogy szükségünk van másokra és Istenre, hogy igényeljük az Úr megbocsátását és barátságát.

Ezáltal érthető, hogy a hit egyáltalán nem természetes, magától értetődő tény. Alázattal el kell ismernünk: szükségünk van Istenre, hogy felszabadítson önzésünkből, hogy ingyenesen nekünk adja önmagát. Ez történik főleg a bűnbocsánat és az Eucharisztia szentségében. Krisztusnak köszönhetően beléphetünk a szeretet „legnagyobb igazságosságába”. Annak az igazságossága ez, aki minden esetben sokkal inkább adósnak, mintsem hitelezőnek érzi magát, mert többet kapott, mint amit valaha is remélhetett volna.

A keresztények éppen ennek a tapasztalatnak az erejében arra törekszenek, hogy igazságos társadalmat alakítsanak ki, amelyben mindenki emberhez méltó életet élhet, amelyben az igazságosságot a szeretet hatja át.

A pápa végül ezekkel a szavakkal zárja üzenetét: Nagyböjt a húsvéti szent háromnapban csúcsosodik ki, amikor idén is ünnepeljük az isteni igazságosságot, a szeretet, az ajándék, az üdvösség teljességét. Ez a bűnbánati időszak minden keresztény számára legyen alkalom a hiteles megtérésre, Krisztus misztériumának megismerésére, aki azért jött el, hogy beteljesítsen minden igazságosságot.