„Az egyház szívében mindig lángoljon a missziós tűz” – mondta szerda délelőtti katekézisében
XVI. Benedek pápa
Február 3-án, Szent Balázs liturgikus emléknapján a pápa a vatikáni VI. Pál teremben
tartotta meg az általános kihallgatást. Folytatva katekézisét a középkor nagy szentjeiről,
ez alkalommal Guzman Szent Domonkosról, a prédikátorok rendjének alapítójáról szólt.
Példája nyomán az egyház mindig lángoló lélekkel hirdesse az evangéliumot, amely minden
idők minden embere számára a legértékesebb jó, és amelynek ismeretéhez mindenkinek
joga van. Vigasztaló, hogy napjainkban is olyan sok lelkipásztor, világi hívő, hagyományos
szerzetesrendek és új egyházi mozgalmak tagjai örömmel szentelik életüket ennek a
legmagasabb rendű célnak: hirdetik az evangéliumot és tanúságot tesznek róla.
XVI.
Benedek katekézisében felidézte a rendalapító életét: Guzman Domonkos 1170 táján született
Spanyolországban, a kasztíliai Caleruega-ban. 1196-ban belépett az egyházmegyéjében
lévő Osma székesegyházának kanonokjai közé. Diego osmai püspök kíséretében Észak-Európába
ment a kasztíliai király megbízásából. Utazásai közben szembesült kora egyházának
két nagy kihívásával: a földrész északi részén még sok nép nem ismerte az evangéliumot,
illetve Dél-Franciaországban terjedt az albigensek eretnek mozgalma. Ez utóbbiak dualista
felfogást hirdettek, vagyis a Jó és a Rossz hatalmában hittek. Bírálták koruk papságának
gazdagságát.
Domonkos szívesen vállalta a dél-franciaországi Albi közelében
élő eretnekek közötti missziót. Egész életét az evangélium hirdetésének szentelte,
példát mutatott a szegénységről. Lelki gyermekei megvalósították másik álmát, az „ad
gentes” missziót, vagyis elvitték az evangéliumi jó hírt azokhoz, akik még nem ismerték
Jézust. Domonkoshoz többen is csatlakoztak, így fokozatosan létrejött a prédikátorok
rendjének első alapítása a franciaországi Toulouse-ban. Domonkos, engedelmeskedve
kora pápái rendelkezéseinek, Szent Ágoston Regulájához alkalmazta az apostoli élet
igényeit. Társaival együtt járták a vidéket, hogy hirdessék Isten Szavát, de mindig
visszatértek kolostoraikba, ahol tanulmányokat folytattak, imádkoztak, közösségi életet
éltek. Szent Domonkos két értéket tekintett nélkülözhetetlennek a sikeres evangelizáláshoz:
a szegénységben megélt közösségi életet és a tanulást.
A prédikátorok rendje
egyben kolduló rend. Tagjai nem rendelkeztek nagy földbirtokokkal. Ez megkönnyítette
vándoréletüket és hitelessé tette tanúságtételüket az emberek előtt.
Domonkos,
bár nagy érdeklődéssel tanulmányozta a Szentírást, nem habozott, hogy eladja könyveit,
amelyek akkor nagy értéket jelentettek és azok árából megsegítse a rászorulókat. Az
egyházi megbízatást nem tekintette személyes kiváltságnak, hanem olyan szolgálatnak,
amelyet nagy odaadással és alázattal kell végezni.
„Nem a karrier, a hatalom
kísértéséről van-e szó, amelytől nem mentesek azok sem, akiknek az egyház vezetésében
van szerepük?”- tette fel a kérdést a pápa. Néhány hónappal ezelőtt, amikor néhány
püspököt szentelt, emlékeztetett rá: „Ne keressük a hatalmat, a presztízst, a megbecsülést.
Tudjuk, milyen ártalmas a polgári életben és gyakran az egyházban is, amikor a felelős
személyek nem a közösség, hanem saját javukat tartják szem előtt munkájukban” – mutatott
rá a pápa.
A prédikátorok rendjének alapítója számára továbbá fontos volt,
hogy követői szilárd teológiai képzésben részesüljenek, ezért kora egyetemeire küldte
őket. Olyan szerzetesrendet kívánt alapítani, amelynek tagjai prédikátorok és teológusok.
Ez arra irányítja figyelmünket, hogy a teológiának spirituális és pasztorális dimenziója
van, amely gazdagítja lelkünket és életünket – mondta katekézisében a pápa.
Domonkos
1221-ben Bolognában halt meg, az észak-itáliai város védőszentjének nyilvánította.
Ekkorra már a prédikátorok rendje a Szentszék segítségével Európa számos országában
elterjedt az egész egyház javára. Az alapítót 1234-ben iktatták a szentek sorába.
Szent Domonkos életszentségével két eszközre hívja fel a figyelmünket, amelyek nélkülözhetetlenek
a hatékony apostoli munkához: ezek a Mária-tisztelet, valamint az ima buzgósága. Csak
a mennyországban értjük majd meg, hogy milyen hatékonyan kíséri el apostoli munkánkat
a klauzúrás szerzetesnők imája – mondta a pápa, háláját fejezve ki számukra. Végül
a következő szavakkal fordult az általános kihallgatásra összegyűlt hívősereghez:
„Guzman Szent Domonkos élete serkentsen mindnyájunkat arra, hogy buzgón imádkozzunk,
hogy bátran megéljük hitünket és mélyen szeressük Jézus Krisztust!”