A leprások világnapja alkalmából a Szentszék nagyobb elkötelezettséget kér az államoktól

Immár 57. alkalommal tartják meg az egyházban a leprás betegek világnapjáról. A Hansen-kór, vagy ismertebb nevén lepra sajnos ma is tovább terjed földgolyónk számos országában, jóllehet a gyógyszerek egyre hatékonyabbak a betegséggel szemben. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2009-ben újabb 210 ezer esetet jegyeztek fel, ám sokan vannak azok, akik nem szerepelnek a felmérésekben.

Erre az aggodalomra okot adó tényezőre irányítja a figyelmet a Szentszék új dokumentuma, amelyet az Egészségügyi Pápai Tanács elnöke, Zygmunt Zimowski c. érsek látott el kézjegyével. Az üzenet címzettjei a püspöki konferenciák elnökei illetve az egészségügy terén működő főpásztorok.

A Leprások Világnapját az 50-es években kezdeményezte egy hívő francia író, Raoul Follereau és a Szentszék a kezdetektől támogatta ezt a próbálkozást. A világnap arra kér mindannyiunkat, hogy imádkozzunk ezekért a testükben és emberségükben szenvedő testvéreinkért, de emellett konkrét módon is siessünk megsegítésükre.

A lepra Indiában szedi legtöbb áldozatát, de a statisztikák szerint súlyos a helyzet a további országokban is: Brazília, Banglades, Angola, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongó, Indonézia, Madagaszkár, Mozambik, Nepál és Tanzánia. A testet és következésképpen a lelket is elemésztő Hansen-kór érintettjei minden korban és minden civilizációban a társadalom peremére szorultak, kizárták őket a közösség életéből és semmi más nem jutott nekik, mint a szegénység, a nyomor, a számkivetettség, miközben testük felemésztődött egészen addig, amíg a halál meg nem szabadította őket a szenvedéstől. Sajnos még ma is az a szomorú helyzet, hogy azok is, akik meggyógyulnak, magukon hordozzák a lepra pusztításának nyilvánvaló csonkításait és emiatt legtöbb esetben magukra maradnak, nem mernek az emberek közé menni.

A fejlett országokban már el is feledkeztek erről a betegségről, és sokan hitetlenkedve kérdezik, hogyan lehetséges, hogy még ma is létezik a lepra. A francia író, Raoul Follereau, De Veuster Damján, számos egyházi és világi intézmény és társulat, valamint nagyon sok jó érzésű ember segítsége, kezdeményezése révén szerencsére ma már sok helyen megszűnőben vannak a leprás betegek iránti előítéletek és az elutasító magatartás. Ma a Hansen-kór ellen kiváló gyógymódokat alkalmaznak, ám egyes országokban továbbra is terjed a betegség, amelynek főbb okai: a személyes és kollektív higiénia hiánya, a krónikus betegségek, az éhezés és a sürgős beavatkozás hiánya. Társadalmi szinten pedig arra van szükség, hogy az egészséges emberek leküzdjék magukban sokszor a tájékozottság hiányából eredő félelmet és irtózatot a leprás betegek iránt.

Az Egészségügyi Pápai Tanács elnöke, Zygmunt Zimovski c. érsek üzenetében végül felhívást intéz a nemzetközi közösséghez és az egyes államok illetékes felelőseihez, hogy fejlesszék és erősítsék meg a leprás megbetegedés elleni küzdelem stratégiáit és hatékonyan lépjenek azonnal működésbe főként azokban az országokban, ahol a Hansen-kór még ma is terjedőben van. Segítsék a betegeket és hozzátartozóikat, részben, hogy azonnal megkapják a szükséges kezelést és elkerüljék a társadalmi kirekesztettséget. A főpásztor köszönetet mond a katolikus és világi intézményeknek és társulatoknak és annak a számtalan jó szándékú embernek, akik elkötelezik magukat e beteg testvérek megsegítésében, visszaadják nekik emberi méltóságukat és azt az örömet és önbecsülést, hogy emberhez méltó bánásmódban részesülnek.

Mária, a Salus Infirmorum legyen a betegek üdvösséges és oltalma a szenvedés és a számkivetettség elleni harcban – olvassuk végül az Egészségügyi Pápai Tanács elnökének a Leprások Világnapjára írt üzenetében.