„Miért szent?” – új kötet jelent meg II. János Pál pápáról

A könyvet Sławomir Oder prelátus, Karol Wojtyła boldoggá avatási eljárásának posztulátora írta, Saverio Gaeta újságíróval közösen. A „Miért szent?” c. művet, amely a Rizzoli könyvkiadó gondozásában jelent meg, január 26-án mutatták be José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció nyugalmazott prefektusa jelenlétében.



Az egyházmegyei eljárás során összegyűjtött 114 tanúságtételből rajzolódik ki II. János Pál arcképe, amelyet Oder prelátus „Isten ikonjának” nevezett.


A kötet számos eddig még ismeretlen epizódot, anekdotát beszél el a „nagy pápa” életéről, emberi, spirituális és egyházi szempontból. Ki is volt valójában II. János Pál?

A kérdésre a következőket válaszolta Sławomir Oder prelátus:


„Maradéktalanul szerelmes volt Istenbe. Olyan ember volt, aki egész életét az Úrral való lelki barátságra építette. Nagyon intenzíven élte meg ezt a spirituális kapcsolatot, amelyet talán az is megszilárdított, hogy már gyermekkorában nélkülöznie kellett a legközvetlenebb emberi kapcsolatokat. Emberi gazdagságának intenzitását, éppen, mivel igaz ember volt, a Krisztussal való kapcsolatában kell keresnünk.”



Az életszentség híre végig kísérte egész pápaságát. Temetésekor több ízben is felhangzott a hívek spontán kiáltás: „Santo subito!” „Azonnal szent!”.



José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció nyugalmazott prefektusa a következőket nyilatkozta rádiónknak:



„Mindig is az volt a meggyőződésem, hogy Wojtyła pápa szent volt. Nagyon jól ismertem és az volt a benyomásom, hogy valóban szent és mint minden szent, rendkívüli, mély lelkiségű ember volt. Az életszentség és az emberség között ugyanis nincs semmiféle különbség: az életszentség alapjában véve nem más, mint az emberi mivolt teljessége. Az a szent, aki maradéktalanul megéli emberségét. Wojtyła teljes ember és szent volt.”



A most megjelent könyvben vannak eddig még kiadatlan dokumentumok. Közöttük egy 1994-ből származó szöveg, amelyben II. János Pál arról a szándékáról ír, hogy gyógyíthatatlan betegség esetén lemondana, amennyiben akadályoztatva lenne péteri szolgálata gyakorlásában.



Egy másik dokumentum egy nyílt, befejezetlen levél merénylőjéhez, Ali Agcához. A pápa, 1981. szeptember 11-én írta, de végül egy nagy kereszttel áthúzta.



Saverio Gaeta, a könyv gondozója hangsúlyozta, hogy a pápa azonnal megbocsátott merénylőjének. Már a mentőautóban fohászkodott Istenhez, hogy bocsásson meg a terroristának. Ezt 5 hónappal később meg akarta erősíteni, bizonyítva, hogy nem ösztönös, érzelmi indíttatású cselekedet volt részéről. Mint ismeretes, néhány nappal a merénylet után, a Gemelli kórházból nyilvánosan is megbocsátott Agcának. Megfontolt és meggyőződéses gesztus volt. A pápa dokumentálni kívánta, hogy a keresztény megbocsátás része a hit és a szeretet teljes tapasztalatának. Még a merénylet szörnyű tette sem áshat szakadékot ember és ember között, a személyi kapcsolatokban, legyen bár merénylőről és áldozatáról szó.



A merényletet megelőzően az olasz állambiztonsági szervek jelezték a vatikáni hatóságoknak, hogy a Vörös Brigádok tervezik II. János Pál elrablását. A kötetben erőteljesen kirajzolódik a pápa alakjának misztikus vonása: Karol Wojtyła sokat böjtölt, valamint minden pénteken elvégezte a keresztúti ájtatosságot. A posztulátor azt is felfedi az olvasók előtt, hogy a pápa rendszeresen ostorozta magát egy sajátos szíjjal. Életszentsége a mindennapi életben nyilvánult meg, maradéktalanul átölelte a keresztet, magát teljes mértékben Máriára bízta, ahogyan ezt „Totus tuus” mottója is bizonyítja.