Jog és szeretet nem ellentétesek – a házassági perek esetében sem XVI. Benedek
beszéde a Rota Romana tagjai előtt
Téves az a szemlélet, ami szembeállítja egymással a jogot és a lelkipásztori szeretetet,
a szeretet ugyanis feltételezi az igazság keresését – hívta fel a Rota Romana munkatársainak
figyelmét XVI. Benedek a szokásos év eleji kihallgatás során. Különösen igaz ez az
egyházi házassági perek esetében, ahol kerülni kell, hogy tévesen értelmezett lelkipásztori
okokból, a szentségekhez járulás lehetővé tétele érdekében a semmisség minden áron
való kimondására törekedjenek. Ha ugyanis ezt az objektív igazság nem támasztja alá,
akkor nem szolgálja a lelkek üdvösségét.
A Szentatya természetesen nem csak
a katolikus egyház rendes fellebbviteli bíróságának számító Rota Romanának címezte
figyelmeztetését, hanem az összes egyházi bíróságnak. Határozott állásfoglalásának
indokoltságát látszanak alátámasztani az Egyház Statisztikai Évkönyvének adatai, miszerint
világszerte az elsőfokú egyházi bíróságokon lezárt több mint hetvenezer házassági
semmisségi per mindössze 5%-a végződik a házasság érvényességének kimondásával. Egy
eléggé elterjedt és meggyökeresedett hozzáállás szembeállítja az igazságosságot a
szeretettel, mintha a kettő kizárná egymást. Vannak, akik szerint a lelkipásztori
szeretet igazolhat minden lépést, ami a házassági kötelék semmissé nyilvánításához
vezet, csak hogy a szabálytalan házassági helyzetben lévő személyeknek kedvezzenek.
A kánonjogot sokszor pusztán eszköznek tekintik, amit bármilyen szubjektív, akár igazságalapot
is nélkülöző érdek szolgálatába lehet állítani. Holott a jog célja az egyházban a
lelkek üdvössége (vö.: CIC 1752. kán.). Aki szereti a másikat, az mindenekelőtt
igazságos vele szemben, hiszen az igazságosság és a szeretet nem alternatívái egymásnak,
hanem éppenséggel elválaszthatatlanok (vö. Caritas in veritate, 6.). A szeretetben
és az igazságosságban – amit nem szabad összetéveszteni az embertelen ridegséggel
– az a közös, hogy mindkettő feltételezi az igazság szeretetét és keresését.
Akiknek
az egyházban az igazságszolgáltatás a feladatuk jeleskedniük kell az emberi és keresztény
erények gyakorlásában, különösen az okosság, az igazságosság és az erősség erényében
– figyelmeztetett a pápa. Az erősség akkor válik igen fontossá, amikor könnyebbnek
ígérkezne nem az igazságot követni, engedve a felek kívánságainak és elvárásainak,
vagy a társadalmi környezet befolyásának.
Ugyanis az igazság védelmezése, meggyőződéses
képviselete, s a róla való tanúságtétel „a szeretet mással nem helyettesíthető igényes
formája” (Caritas in veritate , 1.). Igazság nélkül a szeretet átcsúszna érzelgősségbe,
üres burokká válna, aminek tetszőleges tartalmat lehet adni, s amit annyira eltorzítanak,
hogy a végén éppen az ellenkezőjét jelenti (vö. Caritas in veritate, 3.). Az igazságszolgáltatás
nem is tekinthet el a szeretettől, hiszen minden esetben problémákkal küszködő, szenvedő
emberekkel van dolga. Az egyházi bírónak azonban óvakodnia kell attól a rosszul értelmezett
együttérzéstől, ami egy csupán látszólag lelkipásztori szemléletű szentimentalizmusba
torkollik (vö. II. János Pál 1990. január 18-i beszéde). Az is fontos, hogy amikor
csak remény van rá, tevőlegesen segítse a feleket, hogy inkább érvényesítsék házasságukat
és állítsák helyre a házassági életközösséget (ld. CIC. 1676. kán.). Az ügyvédeknek
is gondosan kell ügyelniük arra, hogy ne vállalják el olyan ügyek képviseletét, amelyek
lelkiismeretük szerint objektív módon nem védhetők. A házassági kötelék vizsgálatában
az egzisztenciális, perszonalista és relacionális megközelítésnek nem szabad a keresztény
házasság lényegi tulajdonságát képező felbonthatatlanság kárára mennie. A házasságot
ráadásul jogkedvezmény illeti meg, vagyis mindaddig érvényesnek kell tartani, amíg
ellenkezője be nem bizonyosodik (vö. CIC 1060. kán.). Máskülönben fennáll a veszély,
hogy minden házassági problémát annak jeleként értelmezünk, hogy házassági kötelék
létre sem jött.
Tévesen értelmezett („pszeudopasztorális”) lelkipásztori magatartás
az, amelynek csak az a fontos, hogy a szubjektív kérések teljesítése révén minden
áron kimondják a házasság semmisségét, ráadásul azzal az indokkal, hogy elháruljanak
az akadályok a szentségek vétele elől. Ez ugyanis az igazságossággal és a szeretettel
szemben is súlyos vétek volna, ha közben fennáll annak veszélye, hogy a felek valós
életállapota ezt objektíve mégsem tenné lehetővé. Mindez rámutat, hogy Isten népének
valódi javát az egyház jogszabályainak teljes körű alkalmazása szolgálja – szólt XVI.
Benedek üzenete az egyházi bíróságok számára. Érszegi Márk Aurél kánonjogász *** A
Rota Romana másod- vagy további fokon foglalkozik azon peres eljárásokkal, amelyek
rendes fellebbezés folytán elé kerülnek, valamint azokkal, amelyek a hívőknek a Szentatyához
folyamodása révén kerülnek elé (CIC 1443-1444. kán.). Az apostoli bíróságok közül
a legismertebbnek számít, mert ez foglalkozik a hívők szélesebb körét érintő házassági
semmisségi ügyekkel. De illetékességébe tartoznak a püspökök, a prímás- és főapátok
peres ügyei, s a közvetlenül a pápának alárendelt egyházi jogi vagy magánszemélyek.
Munkája hozzájárul az egyházi igazságszolgáltatási gyakorlat egységéhez és ítéletei
segítik a többi egyházi bíróság munkáját is.